Időutazás

"Mi lesz veled emberke?" - avagy hogyan nőnek fel gyerekeink

Az, hogy a lassan önálló életet kezdő gyerekeinknek ne okozzanak problémát a háztartás körül felmerülő mindennapi feladatok, mára már kizárólag a szülők, nagyszülők felelősségévé vált. Csakhogy közben jelentősen megváltozott a társadalom, felgyorsult az élet...

_{2014.12.12 00:00Miski Ági MAGNIS rovata}

Kinyomtatom

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Egy kis időutazásra invitálok mindenkit, melyben akár a múlt század elejére is mehetnénk, azonban számunkra elég most csupán a ’70-es évek és a ’80-as évek elejére ugranunk.

_{Forrás: MAGNIS Kreatív Műhely Klub}

Hans Fallada német író regényének címét kölcsönöztem mai írásomhoz, mely bár a múlt századi német társadalomról szól, én azonban most a mai gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Remélem írásom végére egyértelművé válik mindenki számára, hogy miért is éreztem úgy, hogy ez a cím tükrözi legjobban gondolataimat. Egy kis időutazásra invitálok mindenkit, melyben akár a múlt század elejére is mehetnénk, azonban számunkra elég most csupán a ’70-es évek és a ’80-as évek elejére ugranunk.

Ekkoriban az általános iskolák zömében volt egy gyakorlati foglalkozás nevű tantárgy, melyben sok hasznos dolgot ismerhettek meg az akkori gyerekek. A lányok megtanulták például, hogy a főzés nem a tűzhely bekapcsolásával kezdődik, hanem az alapanyagok előkészítésével. Tanultak kötni, hímezni, gombot felvarrni, sőt még szabni-varrni is.

_{Forrás: MAGNIS Kreatív Műhely Klub}

A fiúk eközben fúrtak-faragtak, meg tanulhattak szöget verni a falba, megtudták mire jó a tipli és a csavar. Megismerkedtek a különböző fűrészekkel, reszelőkkel, a smirgli és a ráspolyfajtákkal és még nagyon sok mindennel. A nemek szétválasztása ebből a szempontból persze nem volt olyan éles, hiszen belekóstoltak egymás feladataiba is. Mindenki megtanulta viszont, hogyan címezzen meg egy borítékot, miként kell kitölteni egy csekket, vagy miként lehet megfogalmazni egy hivatalos levelet és mi annak az elvárható formai és tartalmai kellékei.

_{Forrás: MAGNIS Kreatív Műhely Klub}

Az őszi és tavaszi időszakban pedig, azokban az iskolákban, ahol ez lehetséges volt gyakorlókertet fenntartani, a konyhakert rejtelmeibe avatták be a gyerekeket. Nem volt kérdés senki számára, hogyan kell ásni, kapálni, gyomlálni. Itt megismerték a különböző növényfajtákat, azok ápolását, nevelését és persze egy-egy termés érésekor degeszre tömhették magukat saját munkájuk gyümölcsével is.

Egyszóval a gyakorlati foglalkozásokon a gyerekek olyan képességeket sajátítottak el, melyeknek igen nagy hasznát vehették a hétköznapokban már gyermekkorukban is, de önálló felnőttként még inkább.
Azonban az iskolák egy kisebb részében - akkor még szigorúan kísérleti jelleggel - ezt a foglalkozást felváltotta a technika óra nevezetű tantárgy. Ennek keretében a kisdiákok elsajátították a televízió, a hűtőgép működési elveit, megismerkedtek az áramköri jelzésekkel, a soros és párhuzamos kapcsolás fogalmával. A technika doboz segítségével kis működő áramköröket hoztak létre. Sok hasonló, elsősorban (az adott kornak megfelelő) műszaki jellegű ismeretekkel bővült tudásuk.

Mit is adott ez az egymástól teljesen eltérő két tananyag a gyerekeknek, akik mára már felnőttek? Melyik az, amit ma is tudnak használni az akkori kisdiákok? Hát nézzük meg!

_{Forrás: MAGNIS Kreatív Műhely Klub}

A gyakorlati foglalkozás során megszerzett tudással ma sem okoz felvarrni egy gombot, megjavítani egy elszakadt ruhát. Nem probléma egy képet, polcot felszerelni a falra vagy egy zárbetétet kicserélni az ajtóban. A mára már családanyává, apává érett gyerekek nagyon jól tudják, hogy ha igazán finomat akarnak főzni, akkor előbb az alapanyagokat készítik elő és nem külön-külön rohangálnak ki mindenért a kamrába és főleg nem akkor, mikor már el kezdtek főzni. Nem okoz gondot nekik egy hagyományos levél megírása, egy boríték megcímzése, vagy egy postai csekk kitöltése a mai napig sem (bár tudjuk, hogy a szolgáltatók már igen megkönnyítik a dolgunkat azzal, hogy kitöltve kapjuk meg a csekket és a problémát inkább a befizetni valók megkeresése okozza). Még hosszasan sorolhatnám azokat a készségszintű ismereteket, melyek észrevétlenül beépültek mindennapjaikba.

Milyen maradandót adott ezzel szemben a technika óra?

Lehet, hogy abban az időben a hűtő működési elvének alapos ismerete segített abban, hogy ha szerelőt kellett hívni, akkor érthetőbben el tudták mondani magát a hibajelenséget, de arra már akkor sem volt alkalmas, hogy otthon nekiálljunk megjavítani az elromlott készülékeket. Az azóta eltelt 30-40 évben azonban annyit változott a technika, hogy a mai háztartási eszközök gyakran már szinte külsejükben sem hasonlítanak az akkori típusokra. Gondoljunk csak bele, hogy egy mai televízió képernyője többszöröse a régieknek, míg vastagsága csupán egy átlagos könyvével vetekszik. Már nem kellenek széles, nagy komódok a tárolására, elég, ha feltesszük a falra, mint egy képet. És mi történik, ha elromlik? Mit tudunk a szerelőnek mondani? Leginkább annyit, hogy rossz és semmi mást. Vajon mit használunk az áramkörökkel kapcsolatos ismereteinkből így felnőttként? Hát valljuk meg őszintén, hogy a többségünk már nem is emlékszik rá, és persze eszünkbe sem jutna otthon szerelgetni a villanyvezetékeket, kapcsolókat, biztosítékszekrényt.

Persze nem vitatom, hogy vannak közöttünk olyanok, akik megszeretve ezt a tárgyat lettek műszerészek, vagy villanyszerelők, mindenesetre többségünk számára az itt tanultak legjobb esetben is csupán halovány emlékek.

Ennek ellenére az évek folyamán a kísérletinek indult tantárgy szépen lassan kiszorította minden iskolából a gyakorlati foglalkozást. A napjainkban felnőtté váló gyerekeink - tetszik, nem tetszik - ezt kapták, pontosabban már ezt sem, mert úgy 6-8 évvel ezelőtt egy újabb tantárgy hódított magának teret, amit életmódnak neveztek el. Ezzel a tárggyal éppen az lett volna a cél, hogy a mindennapjainkban hasznos tudás elsajátítását visszacsempésszék az oktatásba. Sajnos azonban ez leginkább csak az elmélet szintjén tudott megtörténni, hiszen a korábbi gyakorlati foglalkozások helyszínéül szolgáló, jól felszerelt műhelyeket már rég átalakították, a gyakorlókertek megszűntek, a szakmailag felkészült tanárok pedig már rég nyugdíjba vonultak.

Az, hogy a lassan önálló életet kezdő gyerekeinknek ne okozzanak problémát a háztartás körül felmerülő mindennapi feladatok, mára már kizárólag a szülők, nagyszülők felelősségévé vált. Csakhogy közben jelentősen megváltozott a társadalom, felgyorsult az élet.

_{Forrás: MAGNIS Kreatív Műhely Klub}

Míg 30-40 évvel ezelőtt nem volt ritka a több generáció együttélése, addig mára sokszor több száz kilométer is elválaszthatja egymástól a családokat. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nagyszülők szerepe is teljesen megváltozott az unokák nevelésében, mert kevés kivételtől eltekintve, gyakorlatilag csak ünnepi alkalmakkor találkoznak. Arról nem is beszélve, hogy manapság még ők is javában aktív dolgozók, így még a nyári szünetekben együtt tölthető idő sem alkalmas arra, hogy besegítsenek a gyerekek hétköznapi életre nevelésében.

Maradnak a szülők, hogy ezt a problémát megoldják, már ha voltak olyan szerencsések, hogy ezek a „hétköznapi apróságok” nem okoznak problémát nekik. Azonban a mindennapi rohanás a szülők számára is gondot okoz. Hiszen a legtöbb családban a szülők gyakran korán reggel már viszik a gyereket iskolába, majd jó esetben 4 órára mennek értük. Számolhatunk hosszabb utazással is a lakás, munkahely és az iskola között, mert csak keveseknek adatik meg, hogy mindhárom hely közel legyen egymáshoz. Így előfordul, hogy este 6 előtt a család haza sem ér. Majd jön a gyors vacsora, a tisztálkodás, újabb gyors tanulás, vagy csupán lecke ellenőrzése a gyerekkel. Mire mindezekkel készen vagyunk, a kisebbeknek már aludnia is kell és bizony a szülő is teljesítőképessége határán van.

A hétvégék pedig legtöbbször a hét közben elmarad feladatok pótlására szolgálnak, legyen az a mosás, takarítás, vagy bármi más. Nyilvánvaló, hogy nem ártana egy csöppnyi pihenést, kikapcsolódást is beszorítani ebbe az időbe. Így sokszor gyerekeink számára nem marad más, mint az „elektromos bébicsősz”, a TV, a számítógép és a még hosszan sorolható társaik.

Ennek pedig nem lesz más vége, minthogy gyermekünknek fogalma sem lesz arról, mire felnő, hogy hogyan oldja meg a leghétköznapibb gyakorlati problémákat.

"MI LESZ VELED EMBERKE?"

ha önálló életed elején gondot okoznak olyan apró dolgok, mint egy gomb felvarrása, vagy egy boríték megcímzése?

Azért jelenleg még nem ilyen rossz a helyzet, ahogy felvázoltam (néhol szándékosan sarkítva a tényeket), de egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy sajnos mégis erre tartunk.

_{Forrás: MAGNIS Kreatív Műhely Klub}

Persze vannak pozitív példák is. A napokban hallottam, hogy létezik olyan iskola (természetesen nem állami), ahol felismerték ennek a jelentőségét. Sőt, ebben az iskolában már a legkisebbek is tanulnak kötni és nem elsősorban az elkészült sál vagy egyéb eredménytermék miatt, hanem mert a kötés tevékenysége jelentősen hozzájárul a gyerekek finom motorikus kézügyességének fejlődéséhez sok más mellett. Így segítik őket az írás szebb és gyorsabb elsajátításában. De ezzel a feladattal egyben a koncentráló képesség, a figyelem és a pontosság fejlődésében is sikereket érhetnek el. Ami valljuk meg, igazán pozitív hozadéka egy sál elkészítésének.

De mit tehetnek a szülők? A MAGNIS Kreatív Műhely Klub ebben is a segítségetekre lehet, mert itt nem csupán felnőttekkel szeretnénk foglalkozni, hanem minden korosztállyal. Fogjatok össze és alkossatok 6-8 fős csoportokat, keressetek meg minket, beszéljük meg a témát, az időpontot és akár a helyszínt is, és szívesen megtanítjuk gyerekeiteket a kötésen, horgoláson, varráson kívül még sok minden másra is, amivel könnyebben fognak boldogulni felnőtt életükben. Vannak témák, melyek akár egyetlen foglalkozás keretében is megvalósíthatók (a fenti példáknál maradva egy hivatalos levél megírása vagy a postai csekkek kitöltése, boríték helyes megcímzése, alapvető ételek elkészítése, gomb felvarrás, és így tovább).

_{Forrás: MAGNIS Kreatív Műhely Klub}

Az elsajátítható feladatok többsége azonban több alkalmat igényel. Jelenleg a kapacitásunk elsősorban a „női témák” körében van meg, de hamarosan a műhelyklub olyan apukákkal is bővülni fog, akik a fiúsabb dolgokkal is játszva tudja megismertetni a gyerekeket. A gyerekkel együtt jöhetnek a szülők, sőt a nagyszülők is a foglalkozásokra, melyek számukra pihenésnek, kikapcsolódásnak is ideálisak, hiszen a jókedv és a jó társaság garantált. Ezzel kínálhattok gyermekeiteknek alternatív, hasznos és javarészt kreatív elfoglaltságot a számítógép vagy a televízió helyett.

Természetesen ez némi pénzbe kerül, de célszerű elgondolkodni azon, hogy az iskolák egy tanévben mennyi mindenre kérnek külön pénzt, és azok mennyire hasznosak is a gyerek számára hosszútávon, akkor kiderül, hogy kifejezetten megéri ez a kis befektetés.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter