Vakon tapogatóztak a sztárok

Képek - Iszak Eszter: "rettenetesen féltem!"

Különleges kaland során tették próbára érzékeiket a hírességek, Iszak Eszter, Vágó Piros, Gianni, Győrfi Pál és Jáksó László. Csak egyet, talán a legfontosabbat nem használhatták. A látásukat.

Vaksötétben vacsoráztak a hírességek

_{2013.04.23 14:44ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Bár az embereknek öt fő érzékszervük van, amelyek elvileg egyenrangúak, mégis a látás kiemelkedik közülük: a minket érő információk jelentős hányadát ugyanis ennek segítségével szerezzük. És ha ezt valami miatt akár ideiglenesen, akár tartósan elveszítjük, akkor derül csak ki, mennyi mindenhez van köze, amelyről nem is gondolnánk. Ezt a legszemléletesebben, ámde kockázatok nélkül hol másutt lehetne megtapasztalni, mint a Láthatatlan kiállítás vacsoráján?

Egy ilyen kalandra vállalkozott öt közismert személyiség is, akik előbb kipróbálták, hogyan igazodnának el egy olyan lakásban, amelyben korábban nem jártak, hogyan közlekednének a forgalmas, a látók számára megszokott, de egy vak számára ijesztő zajokkal teli városban, majd játékos versenybe kezdtek, ki ismeri fel leginkább azokat az ételeket, amelyeket ránézésre teljesen természetesnek tekintenek.

"Számomra felfoghatatlan, el sem tudom képzelni, hogy valaha meg tudnám szokni, ha elveszíteném a látásom" - ismerte be Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője. Pedig az érzékszervvesztés nem idegen számára: tíz évvel ezelőtt az egyik fülére átmenetileg elvesztette a hallását, és már az is sokban befolyásolta a mindennapjait.

_{Fotó: Redlemon (A galériához KATT a képre!)}

Vágó Piros, a Class FM műsorvezetője ugyanakkor meglepődve tapasztalta, a sötétben mennyire erősebb szerepet kap a többi érzékszerv és mennyire gyorsan képesek átvenni a hiányzó információk pótlását. "Talán az volt a legrosszabb, hogy nem tudtam annak a szemébe nézni, akivel épp beszéltem" - mondta. A vaksötét szobában viszonylag jól tudott tájékozódni az első néhány perc után, de az evéssel már az ő baja is meggyűlt.

Miközben asztaltársai jóízűen kóstolgatták az eléjük rakott háromféle húst és a háromféle köretet, Piros minden egyes falat után csalódottan állapította meg, hogy az ő tányérjára talán nem is került hús, mert rendre csak a fűszeres sült krumpli, a rizs vagy épp egy kis majonézes kukorica került. Aztán mikor végre mégis rátalált a húsra, akkor az okozott neki nehézséget, hogy akkora falatot vágjon belőle, amit egyszerre be is tud kapni.

Iszak Eszter ez utóbbi problémát gyorsan rövidre zárta: a panírozott falatokat egyszerűen a kezébe kapta és harapni kezdte. Az ízek felismerésében is ő bizonyult a legjobbnak, már a vendégváró ropogtatnivaló falatok közül is ő azonosította be a leggyorsabban az ízletes olívabogyót vagy épp a fűszeres pirított kiflikarikákat, de bevallotta, hogy amikor az ismeretlen szobában elengedték a kezét, ott bizony nagyon elveszettnek érezte magát.

"Azon kaptam magam, hogy végig felhúzott vállal és behúzott nyakkal közlekedek, és hiába próbáltam tudatosan, erővel ellazítani a testtartásom, néhány másodperc után már megint össze voltam gubózva" - mondta.

Noha azt várhattuk volna, hogy az ételek és az utána felszolgált koktélok legkevésbé az étteremtulajdonos Giannin fognak majd ki, a látása elvesztésével a híresség is elbizonytalanodott. Az átélt élményeket összefoglalva ő nem saját magáról, sokkal inkább arról beszélt, mit tanított neki a sötétben eltöltött mintegy egy óra.

"Nemrég érkeztem haza egy gyönyörű helyről, és ilyenkor jön csak rá az ember, hogy mennyire kiszolgáltatottak azok, akiknek nem adatott meg a látás képessége. Azt hiszem, az élethez szükség van azokra a dolgokra is, amik nemcsak szépek és jók, mert csak ilyenkor értékelhetjük igazán azt, ami megadatott, és számomra egy tanulsága is van ennek az élménynek: figyeljünk oda azokra, akik valamiben hiányt szenvednek, akár a látásukban, akár a mozgásukban, azokra, akiknek szükségük van ránk!" - fogalmazott Gianni.

_{Fotó: Redlemon (A galériához KATT a képre!)}

Jáksó László számára kissé felemás érzéseket hozott felszínre az egy órás vakság. Az őket kalauzoló tárlatvezető története hallatán rájött, hogy felül kell írnia korábbi téves elképzelését, mert ahogy mondta, mindig azt gondolta, hogy ha valaki felnőtt korában veszíti el a látását, az sosem lesz képes teljesen magára találni. "Megelégeltem, hogy mindig segítséget kell kérnem és olyan gyámolításra szorulok, mint egy ötéves gyermek. Újra felnőtt akartam lenni, aki felnőtt módon is él" - felelte erre a Láthatatlan munkatársa.

De Laciban néhány régi emlék is a felszínre került. "Édesapám három éves korában egy gyógyszermérgezés miatt teljesen megvakult. Számunkra otthon teljesen természetes volt, hogy tapogatózva keresi az asztalon a sót vagy a poharat, mint ahogyan az is, hogy mi "tőled balra" vagy "kicsit jobbra" szavakkal segítjük őt. Miközben keresgéltem az asztalon az evőeszközöket vagy ahogyan inni akartam, édesapám mozdulatai jutottak eszembe" - mesélte.

A sztárok versenyében végül a szakavatott zsűri Iszak Eszternek ítélte a fődíjat, de egy-egy apró emléket a többiek is kaptak a kiállítás munkatársaitól. Gianninak külön meglepetés volt, hogy ezt az ajándékot anyanyelvén, néhány olasz szóval egészítette ki az egyik látássérült kísérő, és a kaland végére mindannyian felszabadultan tudtak már azon is nevetni, amikor a nevek közt összezavarodó vak lány azzal mentegette magát: "tudjátok, kicsit rossz az arcmemóriám!"

Noha a sztárok most a közönség kedvéért csak egy-egy maszkkal vonultak a teljes sötétségbe, a láthatatlan vacsora élményét bárki megtapasztalhatja egy igazi sötét szobában és kiderülhet az is, hogyan boldogul, ha a látása nélkül kell eligazodnia ebben a bonyolult világban.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter