Titkos ügynökökkel akarta elérni a megsemmisítését

Hitler New Yorkot is lebombázta volna

A náci háborús stratégák a második világháború kitörése előtt ambiciózus tervekkel álltak elő New York lángba borítására: volt, aki rakétákkal, kamikaze pilótákkal,nehézbombázóval, de olyan is akadt, aki titkos ügynökökkel akarta elérni a metropolisz megsemmisítését.

_{2010.09.22 14:45mult-kor.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A Hans-Heinz Lindner kapitány által vezetett, 1942. június 13-án az Egyesült Államok keleti partján felbukkant német tengeralattjáró a Harmadik Birodalom egyik legkockázatosabb vállalkozásának előjátéka volt. A nácik ezzel ott próbáltak rést ütni Amerika védelmi rendszerén, ahol Washington a legsebezhetőbbnek bizonyult: hazai földön.

Az U-202-ekkel végrehajtott Operation Pastorius fedőnevű akció azonban csúfos kudarccal zárult, noha a német hadvezetés a legjobb kémeket képezte ki és küldte a tengerentúlra; a katonák így próbáltak beolvadni, majd bomlasztani az amerikai társadalomban.

A hadművelet megkezdése előtt a kiválasztottak közül mindenki élt már az Egyesült Államokban, de a kémek közül senkinek sem volt hírszerzési tapasztalata.

A vállalkozás előtt 18 napig tartó kőkemény katonai kiképzésben részesítették a szabotőröket a Berlintől 75 kilométerre levő Gut Quenzseeben, majd átdobták őket Floridába és Long Islandre.

A speciális egységet azért vezényelték az Egyesült Államokba, hogy a katonák az amerikai hadigazdaság számára kiemelt fontossággal bíró vasúti hidakat, erőműveket, csatornákat és más, ipari objektumokat robbantsanak fel, amellyel könnyen demoralizálhatták volna az amerikai lakosságot.

A sokáig a "legmerészebb szabotázsakciónak" tartott terv azonban hamar zátonyra futott, s egyre több főfájást okozott a náci tisztviselőknek. A kémek két nap után felfedték kilétüket, az FBI pedig példátlan erőfeszítéseket tett a további sejtek felderítésére.

A kudarc első számú felelőse a Long Island-i csoport 39 éves vezetője, Georg John Dasch volt, aki a partraszálláskor majdnem vízbefulladt; John Cullen partiőr talált rá a szerencsétlenül járt szabotőrre, aki először halásznak adta ki magát, majd 260 dollárt Cullen kezébe nyomva megfenyegette, nehogy valakinek beszélni merjen a történtekről.

Cullen azonban rögvest jelentette az esetet feletteseinek, s az FBI is akcióba lendült. Dasch később mindent töredelmesen bevallott a szövetségi nyomozóiroda munkatársainak, akik ezekkel az információkkal a zsebükben könnyedén felgöngyölíthették a 'Long Island-iek' csoportját - 1942. augusztus 8-án ért véget rövid karrierjük, a hat kémet ugyanis a columbiai területi bíróság villamosszék általi halálra ítélte.

Dasch és Ernst Peter Burger, elnöki kegyelemben részesült, nekik harminc éves börtönbüntetés jutott. Eközben az Atlanti-óceán túloldalán Hitlert elméjében továbbra is a lángok által pusztított New York képe sejlett fel - immáron nem először.

Meglepő, hogy a Führer erre már 1937-ben is gondolt, amikor az augsburgi gyárban bemutatták neki a négymotoros Messerschmitt Me 264 bombázót.

Hitlert lenyűgözte a gép terve, de azt ekkor még nem tudhatta, hogy a Willy Messerschmitt által prezentált repülőgép nem alkalmas a támadó feladatokra.

A háború elvesztése által fenyegetett ország kétségbeesésében egyre inkább a "csodás fegyverek" kifejlesztésébe helyezte minden bizodalmát. Ezeknek a terveknek a központja a Balti-tengerben levő Usedom-sziget Peenemünde kutatóközpontja volt, amely 1942-ben az első V-2 rakétát lőtte ki, s amelytől az 'amerikai rakéta' megalkotását várták.

Az A-9/A-10 fegyvert 25 méter hosszúra és 100 tonna súlyúra tervezték, s 24 kilométer magasan szállt volna, de a náci stratégák attól sem riadtak volna vissza, hogy tengeralattjárókon szállítsanak V-2 rakétákat a keleti partokig.

Ehhez arra volt szükség, hogy embereket kényszermunkára utasítsanak, akik közül több ezren haltak meg a földalatti, titkos telephelyeken.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter