A Funhouse című lemezét mutatja be!

Fergeteges képek: Pink koncert a Papp László Budapest Sportarénában!

A Grammy díjas, többszörös platinalemezes énekesnő, Pink 2009. március 24-én Budapestre érkezik, hogy Funhouse című turnéja keretén belül elbűvölje a magyar közönséget. Az amerikai énekesnő 22 millió lemezt adott el világszerte.

Fergeteges képek: Ízelítő, hogy mit várhatunk Pink koncertjén

_{2009.03.17 15:17ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Legújabb, sorban az ötödik stúdiólemeze megjelenése - mely szintén a Funhouse címet viseli - kapcsán indul turnéra. A turné 2009. február 26-án indul Belgiumban és az Egyesült Királyságban fejeződik be kora májusban. 

A Funhouse című lemezről a “So What” című dal a múlt héten elérte a brit slágerlisták első helyét és tartja is vezető pozícióját. Ugyan ez a dal szintén a slágerlisták élén van Németországban, Írországban, Ausztráliában, Új-Zélandon és az Egyesült Államokban is. Pink üzent is rajongóinak: 

- „Nagyon várom, hogy újra turnézhassak. A Funhouse turné körül járnak a gondolataim. Már alig várom! "

P!nk előző turnéján is minden aréna megtelt Európa- és Nagy-Britannia szerte. Az “I’m Not Dead Tour” 56 arénakoncertet és 43 fesztivál fellépést tartalmazott. A Funhouse turné dátumainak és helyszíneinek bejelentése egybeesik P!nk 5. stúdióalbumának megjelenésével.
 
Az előző, I’m Not Dead című albumból 1,2 millió példányt adtak el Angliában. P!nk 2000-ben debütált. Azóta elismert lett, mint tehetséges énekes és dalszerző, és a Pennsylvaniaiak vele született kreativitása és kockázatvállalása vezette őt a sztárságig. P!nk a mai napig 22 millió lemezt adott el világszerte

Alicia Moore 1979. szeptember 8-án a pennsylvaniai Doylestownban született. Egyetlen fehér kislányként szerepelt egy fekete gospelkórusban, énekelt punkegyüttesekben, majd 16 évesen egy tehetségkutató versenyen fedezték fel tudását. Hamarosan lemezszerződést kötött vele a LaFace Records, mely BabyFace és L. A. Reid R&B kiadója. 

Becenevét onnan kapta, hogy gyermekkorában nagyon gyakran elpirult, s így a társai "Pink"-nek nevezték el. Azóta Alicia ebből már megalkotta a saját védjegyét - főleg azóta, amióta barátnőivel, Christina Aguilerával, Lil' Kimmel és Myaval előadták a "Lady Marmalade" című egykori sláger feldolgozását a Moulin Rouge főcímdalaként.
 
Debütáló lemezén, a "Can't Take Me Home"-on, mely az Egyesült Államokban kétszeres platinaalbum lett, két olyan dal is helyet kapott, melyek aztán megjárták a slágerlisták élmezőnyét. 2002-ben a 22 éves hölgy stílusváltással jelentkezett, mivel vadonatúj lemezén a "Missundaztood"-on minden olyan zenei irányzatot egyesített, melyek akkori kedvencei közé tartoztak. Így a korong igen széles stílusskálán mozog: a 14 felvétel között találunk rockos, country-s és soulos felvételeket is, meg még sok minden mást... 

Rögtön az első dal, a groove-os, rockos "Get The Party Started" - amit kislemezre is kimásoltak - elővetíti, mire készüljünk fel az albumnál, s alátámasztja, hogy Pinket nyugodtan sorolhatjuk az új dívák közé. A "Get The Party Started" az egyik azon nyolc felvétel közül, melyeket Alicia legjobb barátnője, Linda Perry írt. Pink már tinédzserként énekelte a 4 Non Blondes slágereit az ún. Open Mike Nights-ok alkalmával szülővárosának kis klubjaiban. 

- "Ugyanazt a kalapot hordtam, mint Linda, és hasonló csizmákat, mint ő. Hangzásban is igyekeztem utánozni" - emlékszik vissza az énekesnő. 

2001 elején aztán felfedezte a telefonkönyvben Linda elérhetőségét. "Felhívtam, s egy 15 perces üzenetet hagytam a rögzítőjén megfenyegetve, hogy terrorizálni fogom, ha nem hív vissza" - meséli Pink az első közeledési kísérletét. 

Linda nem váratott magára sokáig: 

- "Hé, te teljesen meg vagy őrülve. Gyere el!" - mondta neki. 

Azóta a legjobb barátságban vannak. Ez az egész egy nagyon kreatív kapcsolat nagyszerű végeredményekkel. Olyan sikereket, mint a "Get The Party Started", szinte percek alatt összehoztak. 

A két lady hónapokon keresztül szinte el sem szakadt egymástól, dalokat írtak, filozofáltak és tetováltatták magukat.

A „Missundaztood” elkészítéséhez Pink más slágergyárosokkal is szövetkezett: Scott Storch, Dallas Austin és Damon Elliott tevékenyen segítettek a feltörekvő sztár albumának munkálataiban. Amikor a „Don’t Let Me Get Me” című felvételében az L. A. Reid és Britney Spears közötti titkos üzletet teszi nevetségessé, akkor nem a sértődöttséget kell keresni Pinkben, hanem a büszkeséget és a magabiztosságot, amely mutatja a második nagylemezének fejlődését. 

Hogy a kisasszonynak nagy szerencséje van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a „Misery” című száma, melyben az Aerosmith énekesével, Steven Tylerrel énekel duettet. Hab a tortán, hogy Richie Sambora, a Bon Jovi világhírű gitárosa ragaszkodott ahhoz, hogy ehhez a dalhoz ő játszhassa fel a gitárhangokat. A „Can’t Take Me Home” ellentételezéseképpen Pink a „Missundaztood”-on sokkal többet mutat be magából és az életéből. 

A „Family Portrait” és a „My Vietnam” című dalok teljesen egyértelműen életrajzi elemeket tartalmaznak. Ezek olyan pillanatok a múltjából, melyek a jövőjét is meghatározzák, meghatározták:
 
- „A szüleim állandóan veszekedtek. Ez volt az életem folyamatos sötét árnyéka. Magamat hibáztattam emiatt, szóval ezzel az érzéssel nőttem fel” – mondja Pink. 

Az ő esetében mindez egyfajta ellenállásban nyilvánult meg a világ felé. A lány egy skateboardos punk lett, kerülte az iskolát, ehelyett a Pizza Hutnál, a McDonald’s-nál, a Wendy’s-nél és különböző benzinkutaknál dolgozott. Sosem tartott sokáig, amíg valami okot találtak, hogy kirúghassák.
 
- „Ha már tiniként Janis Joplint, Hendrixet és Nirvanát hallgatsz, akkor nem tudsz a parancsoknak engedelmeskedni.” 

Az édesapja, egy vietnámi veterán, lassan a példaképévé vált a kislánynak. Az ő segítségével tért vissza később Pink a normál élet keretei közé. Támogatást is kapott tőle egy ideig, majd aztán lassan kivonult az apa az életéből.
 
- „A legjobb, ami az elmúlt években történt velem, az az, amikor egy 45 éves asszony és a lánya autogramot kértek tőlem, s a furcsaság az volt, hogy nem a fiatalnak kellett. Nem fantasztikus ez valahol?”

A többszörös platinaalbummal büszkélkedő, Grammy-díjas Pink negyedik nagylemeze 2006. április 3-án jelent meg „I’m Not Dead” címmel, és minden megtalálható rajta, amire csak szükség van ehhez a hivatáshoz: stílusbeli megújulás, meglepően erős vokál, kitűnő dalok és egy nagyon személyes kis füzet arról, hogy az énekesnő hol járt eddig és merre tart. 

Pink csúcsformában van: brutálisan őszinte és érzelmesen dallamos. Az album megvillantja funk-oldalát, ugyanakkor rock and rollosabb, mint valaha, ami tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy az énekesnő a blues és a rock világában is otthon érzi magát. Az “I’m Not Dead” egyben Pink eddigi legőszintébb lemeze. 

Akár a szakításról, gyermekkorról, kudarcra ítélt szerelemről, hamis barátokról vagy a sztárocskák világáról legyen szó, Pink szókimondóan, nyíltan vallja meg érzéseit. Az I’m Not Dead albummal és turnéval fergeteges visszatérést produkáló Pink egy percre sem állt le és újabb fantasztikus albumot készített Funhouse címmel. 

Már a nagylemezt felvezető So What című kislemez- és klipdal tökéletesen mutatja, hogy Pink még mindig csúcsformában van, ahogy arról a 2006-os Kapcsolat koncerten is meggyőződhetett a magyar közönség. P!nk új, So What című dala #1 helyezést ért az amerikai Billboard Hot 100-as kislemez listán. 

Az október 28-án megjelenő ötödik stúdióalbum első kislemezdalát Max Martinnal írta közösen az énekesnő, akivel olyan slágereket készítettek már, mint a Who Knew vagy a U+ Ur Hand. 

PINK 
Funhouse Tour 2009 
2009. március 24. 20:00 
Papp László Budapest Sportaréna

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter