Portré

Baronits Zsolt, a Syrius együttes alapítója 70 éves lenne

Hetven éve, 1944. július 11-én született Budapesten Baronits Zsolt dzsessz-rockzenész, szaxofonos, a legendássá vált Syrius együttes alapítója, vezetője.

2014.07.11 02:27MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Baronits Zsolt, Ungár Anikó és fiuk, Gábor egy régi családi fotón (1989) - nlcafe.hu

Elektroműszerésznek tanult, emellett a konzervatóriumban fúvós- és zongoratanulmányokat folytatott. Ez lett az igazi hivatása, az 1960-as években több zenekarban megfordult, játszott többek közt a Benkó Dixieland Bandben is - akkor még fuvolán. Benkó Sándor vett neki tenorszaxofont.

1962 nyarán alapította meg a Syrius együttest, amely akkor még slágerzenét (mai szóval popzenét) játszott. Miután letöltötte sorkatonai szolgálatát, az együttes újraéledt, és folytatódott a könnyed táncdalok gyártása (Tranzisztori, Hogy mulat egy beates magyar úr stb.), még a táncdalfesztiválokon is felléptek, de ezek a szereplések visszhang nélkül maradtak. Néhány kislemez maradt fenn ebből a korszakból. 1968-ban az énekes-orgonista Pápay Faragó László vezetésével a tagok többsége kivált és új együttest alakított Juventus névvel, Baronits szinte magára maradt.

Hamarosan azonban kiváló zenészeket sikerült maga köré gyűjtenie: Orszáczky Miklós "Jackie" basszusgitáros-énekes az Új Rákfogóból, Pataki László orgonista a Liversingből, Veszelinov András dobos a Metró együttesből érkezett az 1969-re megújult Syriusba. Akkoriban gitárosok is megfordultak az együttesben - többek közt Barta Tamás, aki a későbbi LGT-vel vált híressé -, de csak rövid időre. Helyettük a dzsesszes hangzás erősítésére Ráduly Mihály szaxofonost, fuvolistát "igazolták le" 1970-ben Pege Aladár együtteséből. Baronits Zsolt nem volt virtuóza hangszerének, de remek érzéke volt ahhoz, hogy kiváló zenészeket gyűjtsön maga köré és jól menedzselje együttesét.

Miközben jól fizető ORI-turnékon népszerű táncdalénekeseket kísértek, egy kis fővárosi klubban a tagok egy része a szívéhez közelebb álló igényes blues- és soulzenét játszott. Egy alkalommal Baronits Zsolt is megjelent a klubban, és akkor szembesült azzal, hogy társai valójában milyen muzsikát játszanak szívesen. Természetesen ő is beszállt "fújni", és ott, a Csanádi utcai klubban alakult ki a Syrius dzsessz-rockos hangzása, amellyel aztán nemzetközi sikereket arattak.

Egy Charles Fischer nevű ausztrál fiatalember is hallotta őket a pesti pincében játszani, és annyira megtetszett neki a Syrius, hogy elhatározta: kiviszi őket távoli hazájába. Így is történt, a zenekar 1970-ben eljutott Ausztráliába, ott komoly sikereket aratott, és Devil's Masquerade (Az ördög álarcosbálja) címmel felvettek egy angol nyelvű nagylemezt.

Magyarországra is elért a kinti sikerek híre, idehaza ekkor figyeltek fel a Syriusra, felléphettek a tabáni koncerten az LGT előtt, és kiadták az Ausztráliában felvett albumot, igaz, kis példányszámban. A hazai dzsessz-rock zászlóshajója lett a Tátrai Tibor gitárossal kiegészült együttes, de semmiféle támogatást nem kaptak, sőt a hivatalos kultúrpolitika ellehetetlenítette őket. Hiába érkeztek a zenekar címére fényes karriert jelentő külföldi meghívások - többek közt felkérték őket a sydneyi operaház felavatásának ünnepségén a szimfonikusokkal közös koncertre -, a hazai koncertszervező iroda nem engedélyezte utazásukat.

Az 1970-es évek első felében a Syrius zenéje világszínvonalú volt az akkor egyre népszerűbb fúziós zenében, elsősorban Orszáczky, Pataki és Ráduly játékának és szerzeményeinek köszönhetően. Utóbbi 1970-ben a legjobb szólistának járó díjat kapta a neves Montreaux-i Dzsesszfesztiválon, amivel a bostoni Berkeley School of Music ösztöndíját is megkapta. Külföldi turnéra a Syrius mégsem mehetett, így a hetvenes évek derekára zenészei szétszéledtek: Orszáczky Ausztráliában, Pataki Bécsben, Ráduly az Egyesült Államokban telepedett le. Csak a dobos maradt Baronits mellett, akinek egy új zenekart kellett szerveznie.

A Syrius 1978-ig tartó harmadik, utolsó korszakában a könnyedebb, funkos, soulos zene felé fordult. Mintha csak az együttes közelmúltjának történéseire utalna az 1976-ban megjelent újabb (és egyben utolsó) album címe: Széttört álmok. Készült néhány tévéfelvétel és felléptek fesztiválokon is, de a korábbi sikereket meg sem tudták közelíteni. Kihunyt a tűz, az eredetiség a zenekarból, amelyet aztán 1978-ban megszüntetett Baronits. 2007-ben ugyancsak Széttört álmok címmel könyv jelent meg az együttes történetéről.

A Syrius a legjobb felállásában egy koncert erejéig 2001 szeptemberében ismét összeállt, de akkor a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon már Baronits Zsolt nélkül muzsikált. A zenekar vezetője hosszan tartó, súlyos betegség után 1999. augusztus 3-án hunyt el Budapesten, 55 éves volt csupán.

Felesége Ungár Anikó bűvész volt, házasságukból egy fiú született. Baronits Gábor, aki tízéves volt apja elvesztésekor, színész lett.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.