Don Bosco

A szalézi rend alapítója 125 éve halt meg

Százhuszonöt éve, 1888. január 31-én hunyt el Bosco Szent János, ismertebb nevén Don Bosco olasz katolikus pap, a Szalézi Szent Ferenc Társaság megalapítója, a katolikus népnevelés és szociális gondoskodás nagy alakja.

2013.01.31 02:14MTI

Giovanni Melchior Bosco 1815. augusztus 16-án született a Torino melletti Becchi tanyán. Földműves apját kétévesen elvesztette, ezért már kisgyermekként pásztornak kellett állnia, olvasni esténként tanult. Kilencévesen álmot látott, ettől kezdve érezte fő feladatának az utcán kallódó, otthontalan gyerekek maga köré gyűjtését. A templomban hallottak alapján katekizmusra tanította, majd zsonglőr- és kötéltáncos mutatványokkal szórakoztatta őket.

Tizenhat évesen kezdett rendszeresen iskolába járni, a tandíjat fillérenként kuporgatta össze, jártasságot szerzett a szabó, a lakatos és az asztalos mesterségben, megtanult főzni és zenélni. 1835-től teológiát is tanult, s 1841-ben Torinóban szentelték pappá. A konviktus (a teológiát hallgató diákok közös otthona) káplánjaként részt vett rabok, betegek, szegények lelkipásztori gondozásában. Ebben az időben kezdett ismét tanítványokat gyűjteni, akikkel a templomokban tartott szentmise és oktatás után a mezőn játszott és énekelt. Módszerét így foglalta össze: "Szerettesd meg magad, hogy annál jobban megszerettethesd Istent". Nevelési rendszere a vallásra, a szeretetre, a bizalomra, a szabadságra, ugyanakkor a tekintélyre és a szabályok betartására épült, a büntetést csak a legvégső esetben tartotta megengedhetőnek.

Tanítványaiból szervezte meg Oratóriumnak nevezett intézményét, amely rövid idő alatt 360 fős tanonciskolává fejlődött. Működését azonban sokan nem nézték jó szemmel, intézményének gyakran kellett költöznie, többször feljelentették, megesett, hogy elmegyógyintézetbe akarták juttatni, 1848-ban rá is lőttek. A támadások ellenére édesanyja segítségével tovább foglalkozott a gyerekekkel, akikkel alamizsnából tartották fenn magukat. Növendékei nemcsak hitoktatásban részesültek, hanem mesterséget is tanultak. Idővel a városi hatóságok felismerték tevékenységének fontosságát, így Don Bosco egy sorsjáték jövedelméből házat vehetett és templomot építtetett mellé.

A döntő fordulat 1858-ban következett be, amikor IX. Piusz pápa fogadta Don Boscót, és teljes támogatásáról biztosította őt. Az egyházfő segítette a torinói papot kongregációja, hitbuzgalmi egyesülete megszervezésében, majd a rendalapításban. Don Bosco 1859-ben hozta létre a Szalézi Szent Ferenc Társulatot, az egyháztörténet egyik leghatásosabb szerzetesrendjét, majd 1872-ben a rend Segítő Szűzanyáról elnevezett női ágát; a pápai jóváhagyást 1874-ben kapta meg. Az alapító jelszava ez volt: "Da mihi animas, cetera tolle!" - "Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!" A rend tagjai szegénységi fogadalmat tettek, céljuk a veszélyeztetett fiatalok tanítása, nevelése, lelkipásztori gondozása lett.

Az alapító Don Bosco hosszas betegeskedés után 1888. január 31-én halt meg. 1929-ben boldoggá, egy év múlva szentté avatták, a katolikus kalendáriumba 1936-ban vették fel ünnepét. Don Bosco harminc könyvet írt, elsősorban növendékei oktatására. A szaléziak létszáma a világon több mint 15 ezer, a világ 131 országában - köztük Magyarországon - vannak jelen, s több mint kétezer intézményt működtetnek a fiatalok, főleg a legszegényebbek és szűkölködők szolgálatában.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.