PORTRÉ

Abe Kóbó japán író 20 éve halt meg

Húsz éve, 1993. január 22-én hunyt el Abe Kóbó japán író, A homok asszonya című világhírű regény szerzője.

2013.01.22 09:15MTI

Eredeti neve Abe Kimifusza volt, és Tokióban született 1924. március 7-én. Orvos édesapja a mandzsúriai Mukden (ma Senjang) orvosi egyetemén tanított, Abe Kóbó is Mandzsúriában nőtt fel. Foglalkozott rovargyűjtéssel és matematikával, emellett európai és amerikai írókat, Dosztojevszkijt, Kafkát, Poe-t, valamint filozófusokat, Heideggert, Jasperst, Nietzschét olvasott, hatásuk későbbi műveiben erősen érezhető.
   
1941-ben hazatért Japánba, beiratkozott a tokiói orvosegyetemre, majd ismét Mandzsúriába ment, ott érte a második világháború vége. Bár az orvoslást soha nem érezte igazi hivatásának, 1948-ban Tokióban megkapta az orvosi diplomát, amelyet inkább csak édesapjára való tekintettel vehetett át azzal a feltétellel, hogy a szakmát soha nem fogja gyakorolni.
   
A háború után különböző radikális szociális és művészi elméletekkel kezdett kísérletezni. Első kötete, egy versgyűjtemény mindössze 50 példányban jelent meg 1947-ben. Csatlakozott az Éjszakai Társaság elnevezésű irodalmi, művészeti és filozófiai csoporthoz, rajtuk keresztül ismerte meg a kommunista pártot, amelynek egy ideig a tagja is volt.
   
Írói hírnevét első regénye, az 1948-as Jelzőtábla az utca végén alapozta meg. 1951-ben a Karuma úr bűntette című regénye elnyerte az Akutagava irodalmi nagydíjat. Drámái, köztük a Rabszolgavadászat, A szerelem színes szemüvege nagy sikert arattak Japánban, a Barátokat Honoluluban is bemutatták. Tokióban saját avantgárd színházát igazgatta, minden évadban legalább egy drámát írt az együttes számára, igaz, egy részüket később megtagadta. Rádió- és tévéjátékokat is alkotott, első angol nyelvű novellagyűjteménye 1990-ben jelent meg A kanyaron túl címmel.
   
Abe Kóbó a háború utáni japán avantgárd és az egzisztencializmus jellegzetes egyénisége volt. Műveinek visszatérő témája a szürke hétköznapok, az átlagember kétségbeesett útkeresése, a modern nagyvárosi élet árnyoldalai, a társadalom feszültségei, a hagyományok és a modern életforma ellentmondásai. Gyakran élt a szatíra és a fantasztikum eszközeivel is, művei közül a legtöbbet a "kafkai" jelzővel is szokták illetni (A fal, A negyedik jégkorszak, A homok asszonya, Másvalaki arca, A feldúlt térkép, A dobozember, Titkos randevú, A Szakura-bárka).
 

Többször szerepelt az irodalmi Nobel-díj jelöltjeinek listáján, de a kitüntetést végül nem kapta meg. Leghíresebb regénye, A homok asszonya a magány, az elidegenedés, a hiábavaló küzdelem művészi megfogalmazása. Hőse egy rovargyűjtő, aki egy kis tengerparti faluba téved, itt elszállásolják egy asszony házában, akinek a férje a homok áldozata lett. A tenger felől áramló dűnék elnyeléssel fenyegetik a falu házait; a falu gyakorlatilag fogságba ejti a férfit, hogy segítsen a folyamatos lapátolásban. A regény végén a hős azonosul a folyamatos küzdelemmel, és akkor sem hagyja el a házat, amikor már megtehetné. A mű Japánban megkapta a Jomiuri irodalmi díjat, 1966-ban Franciaországban a legjobb külföldi regény lett. A könyvből készült film Hirosi Tesigahara rendezésében 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el, és méltán aratott nagy nemzetközi sikert. A regényből táncjáték is készült, amelyet Budapesten az Artus táncegyüttes mutatott be.
   
Abe Kóbó 1993. január 22-én, Tokióban halt meg szívrohamban.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.