Peter Greenaway angol rendező 70 éves

Még él, aki halottnak nyilvánította a filmet

A kortárs avantgárd képző- és filmművészet egyik nagy alakja, az angol Peter Greenaway április 5-én ünnepli hetvenedik születésnapját.

2012.04.05 06:21MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Greenaway a hagyományos értelemben vett filmet, a történetmesélést több alkalommal is halottnak nyilvánította, a narratíva helyett a számok rendszerével akar műveinek struktúrát adni, s úgy véli, a mozinak interaktív élménynek kell lennie, amely nem csak a látást, de a többi érzékszervet és az egész testet bevonja.

Greenaway festőnek készült (ez érződik filmjeinek képi világán is), huszonkét évesen már megrendezte első kiállítását. Végül mégis a filmet választotta - a legenda szerint a svéd Ingmar Bergman A hetedik pecsét című filmjének megtekintése után. Dolgozott filmszerkesztőként és vágóként, majd 1966-ban elkészítette első kísérleti jellegű, strukturalista rövidfilmjeit. Ezek egyikét temetőkben forgatta, egy másikban a Waterloo állomásra beérkező utolsó gőzmozdony útját mechanikus balettként dolgozta fel.

Első egész estés játékfilmjét A rajzoló szerződését negyvenévesen készítette, s azt általános elismerés fogadta. A 17. században játszódó történet a kritika szerint a szeretet és halál kettősségét boncolgatta, ami azonban a rendező szerint téves megközelítés. Greenaway ugyanis úgy véli, a szeretet fogalmát mai értelmében csak mintegy kétszáz éve használjuk, ő a szex és a halál témáját vitte filmvászonra.

1983-ban a brit tévé számára készített dokumentumfilmeket olyan híres zeneszerzőkről, mint Phillip Glass és John Cage, valamint rövidfilmeket forgatott. A nagyjátékfilmhez a Z és két nulla, valamint Az építész hasa című, formalista jellegű filmjeivel tért vissza, a festői megjelenítéshez ezekben is filozófiai tartalom párosult.

Greenaway a kritika és a közönség érdeklődésének középpontjába A számokba fojtva című fekete komédiával és A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője című filmjeivel került ismét a nyolcvanas évek második felében. Mindkét film témája a házasságtörés és gyilkosság, a rendező sajátos felfogásában. Az utóbbi Greenaway pályafutásának legnagyobb kereskedelmi sikere lett, főként annak köszönhetően, hogy Amerikában erősen korhatáros besorolást kapott, tehát tódult rá a közönség.

1991-ben forgatta Shakespeare Vihar című drámájából a Prospero könyveit Sir John Gielguddal a címszerepben. A bravúros képi megvalósítás mellett a film idézetekkel és utalásokkal teli, s filozófiai mélységig hatol. Alkotása szokás szerint megosztotta nézőit: egy részük a "jövő moziját" látta benne, mások fanyalogva "túldimenzionált videoklipnek" nevezték.

Két évvel később, 1993-ban mutatták be a Greenaway által "a vallásos hatalom képzelőerejének filmjeként" aposztrofált A maconi gyermeket, amelyben a látványgazdagság mellé egyház-, építészet- és jelmeztörténeti ismeretek tömege párosult. Az 1996-os Párnakönyv egy Hongkongban élő japán manöken sajátságos szerelmi életét dolgozta fel. A részben Magyarországon is forgatott Tulse Luper bőröndjei című trilógiája pedig innovatív filmes eszközökkel a múlt századot mint az urán századát mutatta be.

Öt éve született a Rembrandtot és a festő egyik leghíresebb alkotásának elkészültét bemutató Éjjeli őrjárat. A barokkról szóló neobarokk film során a néző egy háromdimenziós Rembrandt-képben érezheti magát, a rendező bravúrosan játszik a fényekkel, sorértelmű művének megfejtését ezúttal is a nézőre bízza. Idén kerül a mozikba Greenaway legújabb filmje, amely szintén holland mesterről szól, Goltzius and the Pelican Company (Goltzius és a Pelikán társaság) címmel.

Alkotásainak képi világát a fénnyel való játék, a pazar jelmezek és a meztelenség, a természet és az építészeti kompozíciók, a szexuális örömök és a kínos halál ellentéte jellemzi. Filmjeinek minden kockája festményként is megállná a helyét, s gyakran él a színek szimbolikájával.

Peter Greenawaynek Magyarországon tíz éve rendeztek retrospektív kiállítást, amelyen 1963 és 2001 között készült nonfiguratív műalkotások, festmények, grafikák és kollázsok voltak láthatók.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.