"Megvédjük népünket, hazánkat"

Van-e Barack Obamának katonai doktrínája?

Barack Obama, Amerika Nobel Béke-díjas elnöke három háborút vív egyszerre.

_{2011.04.26 10:28MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Kettőt - az irakit és az afganisztánit - nem ő kezdett, ezekből megpróbál kivonulni. A harmadikból - a líbiaiból -, amelynek elindítására ő adott parancsot, már félig-meddig vissza is vonult, noha a beavatkozás céljait még távolról sem sikerült elérni.

Eközben folyamatosan késznek kell lennie egy esetleges újabb beavatkozásra vagy egy csapás elhárítására. Vajon áll-e átfogó logikai rendszer a konfliktusokban követett amerikai magatartás mögött, milyen stratégiai elképzelések mozgatják Washington külföldi beavatkozásait, és van-e egyáltalán Obamának katonai doktrínája? Az elnök, egyben az amerikai haderő főparancsnoka, ezekre a kérdésekre az eddigi a legteljesebb választ a washingtoni Nemzeti Védelmi Egyetemen március 28-án elmondott beszédében adta.
   
Hangsúlyozta: elnökként fő feladata, hogy szavatolja az ország biztonságát, és  sohasem fog habozni, hogy ennek érdekében gyorsan, határozottan és akár egyoldalúan is katonai erőhöz nyúljon, hogy "megvédjük népünket, hazánkat, szövetségeseinket és alapvető érdekeinket". Példaként hozta fel, hogy Amerika mindenhová követi az al-Kaidát, ahol az csak megveti a lábát.
   
Obama szerint az erő alkalmazása akkor is szükséges lehet, amikor Amerika biztonságát nem éri közvetlen fenyegetés, de az érdekeit és az értékeit igen. Ebbe a kategóriába sorolta a természeti csapások következményeinek felszámolását, a népirtás megakadályozását, a békefenntartást, a regionális biztonság és a kereskedelem szavatolását.

"Ezek nem egyedül Amerika problémái, de fontosak számunkra, és érdemes megoldani őket. Ilyen esetekben, tudjuk, hogy az Egyesült Államokhoz mint a világ legerősebb országához, segítségért fognak folyamodni" - jelentette ki. Hozzátette: "ilyenkor nem kell félnünk a cselekvéstől - ám ennek terheit Amerikának nem szabad egyedül viselnie."
   
Az elnök ezekhez, a morálisan szükségszerű fellépésekhez sorolta a líbiai beavatkozást. Mint mondta: ha még egy napot vár, akkor Bengáziban Kadhafi olyan vérfürdőt rendezett volna, amely "foltot ejtett volna a világ lelkiismeretén".
   
Ez jelentős elmozdulást jelent az Obama által a kampány során és kormányzásának kezdeti időszakában képviselt állásponttal, mikor még elutasította a nagy stratégiai elképzeléseket. Akkori credójában a rugalmasság fontosabb volt a következetességnél.
   
"Tegyük félre az ideológiát, az annyira a múlté" - jelentette ki Hillary Clinton külügyminiszter. A múltban Amerikának valóban mindig volt valamilyen, a külvilágra vonatkozó ideológiája: a hőskorban a vadnyugati területek meghódítására, a nagyhatalommá való felemelkedés idején a globális terjeszkedésre, a kétpólusú világban pedig a kommunizmus feltartóztatására. Doktrínáiban Amerika mindig az erejéhez mérten határozta meg céljait, szövetségeseit és ellenségeit, a nemzet érdekeit gyakran pátosszal ötvözve az emberiség egyetemes vélt vagy valós érdekeivel.
   
A hidegháború megnyerése után az idősebb Bush elnök, aki kiűzte Szaddám Huszeint Kuvaitból, a közel-keleti stabilitást és egy új, igazságosabb és biztonságosabb világrend megteremtését tekintette a legfontosabbnak. Bill Clinton doktrínája az intervencionizmuson alapult: a demokrata elnök beavatkozott Koszovóban, nehogy az ottani öldöklés ismét lángba borítsa az egész Balkánt, és ezt Amerika nemzeti érdekének nevezte. Az eredetileg izolacionizmusra hajló ifjabbik Bush világképét a 2001. szeptember 11-i terrortámadások szabták át gyökeresen.

"Idővel a nemzetek számára fontos lesz tudni, hogy felelősnek tartják majd őket az inaktivitásuk miatt" - jelentette ki Bush, hangsúlyozva, hogy a "terror elleni harcban" egy választásuk van: "vagy velünk, vagy ellenünk". A Bush-doktrína értelmében Amerika nem fog habozni, ha egyedül kell fellépnie, önvédelmi jogát a terroristák ellen megelőző csapás formájában gyakorolva.
   
Obama eleinte mindenben az ellenkezőjét mondta, mint Bush, ám úgy tűnik, a világpolitikai realitások rákényszerítették, hogy elődje irányvonalához igazodjék. Pontosabban arra, hogy a Bushéihoz igen hasonló megállapításokra jusson. Obama 2010-es nemzetbiztonsági stratégiája még elutasította a preventív csapás gondolatát, csakúgy, mint a "háború a terror ellen" kifejezést. De 2009 decemberében gyakorlatilag már Bush logikáját követve vezényelt 30 ezres csapaterősítést Afganisztánba, hogy onnan többé ne indíthassanak támadást Amerika ellen. Növelte a pakisztáni területre robotrepülőkkel mért csapások számát, és úgy döntött: mégis Guantánamón tartja az elfogott terroristákat.
   
A Bush-doktrína egy másik kulcseleme volt a demokrácia és emberi jogok előmozdítása az iszlám ideológiájának alternatívájaként. A hasonlóság ezen a téren is figyelemre méltó. "Ha az emberek bárhol a szabadságra vágynak, barátra lelnek az Egyesült Államokban" - jelentette ki Obama a Líbiáról mondott felszólalásában. "Ha kiállnak a szabadságuk mellett, önök mellett fogunk állni" - mondta Bush a második beiktatási beszédében. A Bush-doktrína harmadik eleme a globális szegénység és a betegségek elleni küzdelem volt: Obama ezen a téren készséggel elismerte a kontinuitást.
   
Obama ugyanakkor a bushi egyoldalúság helyett a jelek szerint (még?) a multilateralizmus elkötelezettje. Az elnöknek a Nemzeti Védelmi Egyetemen elmondott beszéde, ugyanakkor - noha  tartalmazott ilyen elemeket - nem tekinthető kész doktrínának. A továbblépést egy, a tervek szerint májusban elmondandó beszéde jelentheti majd, amelyben várhatóan összefoglalja az arab forradalmak tanulságait.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter