1959 óta állt országa élén

Fidel Castro - ÉLETRAJZ

Fidel Castro Rúz, Kuba eddigi első embere hivatalos adatok alapján 1926., más források szerint 1927. augusztus 13-án született Oriente tartományban, Biranban. Spanyolországból érkezett mezőgazdasági munkás apja és kubai kreol anyja nyolc gyermeket nevelt. Fidel középiskoláit a jezsuitáknál végezte, majd a havannai egyetemen jogot tanult, részt vett a diákok politikai harcaiban.

2008.02.19 09:50MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Fulgencio Batista 1952. december 10-i katonai puccsa után, amely kiszolgáltatta az országot az Egyesült Államoknak, Castro társaival az államcsínyt megbélyegző beadványt írt a legfelső bíróságnak. 1953. július 26-án száz fővel megostromolták a Moncada-laktanyát, az akció kudarca után 15 évre ítélték és száműzték. Két év múlva a nemzetközi tiltakozások hatására kegyelmet kapott és Mexikóba ment. 1956. december 2-án a Granma nevű hajón 82 társával partra szállt Oriente tartományban, de a kormányerők szétszórták őket.

Castro 12 emberével a Sierra Maestra hegységbe vette be magát és gerillaharcot kezdett. A felkelők a nép támogatását élvezve egyre nagyobb sikereket arattak és 1959. január 1-jén bevonultak Havannába. Castro mint főparancsnok, majd kormányfő marxista-leninista programot hirdetett. 1961-től töltötte be a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártja (1965-től Kubai Kommunista Párt) főtitkári tisztségét, 1976-ban államfő is lett. Az államosítások miatt konfliktusba keveredtek az Egyesült Államokkal, amely 1961 januárjában megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, április 15-én pedig már bombázta Havannát. Két nap múlva a Disznó-öbölnél 1300 kubai emigráns (amerikai támogatással) partraszállást kísérelt meg, de támadásuk három nap alatt összeomlott. 1962 februárjában Washington kereskedelmi embargót rendelt el Kuba ellen, válaszul Castro Moszkva támogatását kérte, s a szovjetek rakétákat telepítettek Kubába.

A két szuperhatalom atomháborúval fenyegető konfliktusa 1962 őszén végül békésen oldódott meg, Kuba pedig egyre jobban a Szovjetunióhoz és a kommunista ideológiához kötődött. A földbirtokos osztályt egy új földreform felszámolta, bevezették a gazdaság központi irányítását, fő exportterméküket, a cukrot a szovjet tömb vette meg. Kuba kilépett az Amerikai Államok Szervezetéből, 1972-ben a KGST tagja lett, s mind aktívabbá vált az el nem kötelezett országok csoportjában. 1975-ben katonailag segítette az angolai felszabadító mozgalmat, 1977-ben az etiópiai forradalmat.

Az Egyesült Államok 1975-ben lazított az embargón, 1978-tól lehetővé vált az emigránsok hazalátogatása, a családok egyesítése. A szocialista világrendszer 1989-es összeomlása után sokan azt várták, hogy Castro is megbukik, ám alábecsülték őt. Kuba elszigetelődött ugyan, de a "Líder Maximo" belső ellenzéke nem tudott felülkerekedni. A demokráciák világában Castro továbbra is korlátlan hatalmú vezetőként állt országának élén, jelszava nem változott: "Szocializmus vagy halál".

A szovjet támogatás elmaradása miatti ellátási válságot ügyesen kezelte: az ellenzéket szigorúan kordában tartva korlátozott gazdasági reformokat vezetett be. Megengedte a dollár birtoklását magánszemélyeknek, elfogadta a magánvállalkozást és tűrte a külföldi tőke behatolását, s megindult a gazdasági növekedés. Castro valós vagy vélt ellenfeleivel keményen bánt el: több tízezerre teszik a megkínzott vagy kivégzett ellenzékiek és ellenállók számát, újabb tízezrek lélekvesztőn Floridába menekülve vesztették életüket. Hatalma azonban nemcsak a félelmen alapult: legendás meggyőző ereje, gyengéje viszont saját tévedhetetlenségébe vetett hite.

Gyakran jelent meg a nyilvánosság előtt és még idős korában is több órás beszédeket tartott. 2006. július 31-én jelentették be, hogy Castro súlyos bélműtéten esett át és "ideiglenesen" átadja a hatalmat öccsének, a nála öt évvel fiatalabb Raúl Castrónak. A hivatalos közlések szerint folyamatosan javuló állapotú Castro azóta csak ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, de többször célzott arra, hogy nem ragaszkodik a hatalomhoz. A nyugati világ utolsó kommunista vezetője, a világ egyik legrégebben hivatalban lévő államfője (csak a thaiföldi király és II. Erzsébet brit uralkodó előzi meg) fél évszázad után engedi ki a hatalmat kezéből.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.