A Rolling Stone címlapján

Ferenc pápa ismét történelmet írt

Ismét történelmet írt Ferenc pápa, ezúttal azonban nem a külsőségekkel való szakítással vagy újabb vatikáni reformokkal, hanem azzal, hogy egy vezető amerikai zenei-közéleti magazin címlapjára került.

2014.02.04 19:39MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ez eddig még Szent Péter egyetlen utódjának sem sikerült. A Rolling Stone magazin honlapján "Változnak az idők - Betekintés a pápa szelíd forradalmába" címmel közölt terjedelmes írást az argentin származású katolikus egyházfőről, akit elődjével, XVI. Benedekkel ellentétben valóságos szupersztárként fest le.

A magazin legújabb számában megjelenő cikk címét a Ferenc pápa újításai ihlették, így esett a választás Bob Dylan közismert számára, a The Times They Are A-Changin'-re.

A szerző, Mark Binelli még decemberben járt a Vatikánban, ahol megtapasztalhatta az amerikai Time magazin és a The Advocate homoszexuális lap által is a tavalyi év emberének választott pápa iránti rajongást, és az egyházfő szeretetteljes viszonyulását a Szent Péter téren hétről hétre egybegyűltekhez.

Az egyházfőt mindenekelőtt XVI. Benedekkel állítja szembe, akinek 2005-ös megválasztását a cikkíró a lehető legrosszabb döntésnek nevezte a már akkor sürgős reformokra szoruló - a pedofilbotrány vagy a vatikáni bank pénzmosási ügye által megtépázott tekintélyű - katolikus egyház részéről.

Federico Lombardi, a Vatikán szóvivője viszont a napokban sajnálatát fejezte ki, amiért a lap "a felszínes újságírásnak abba a szokásos hibájába esett", hogy a egyházfő érdemeinek kidomborításához negatív színben tüntette fel tavaly februárban lemondott elődje pápaságát, mindezt pedig "megdöbbentő durvasággal" tette.

Binelli szerint XVI. Benedek "pusztító egyházfősége" után egy átlagkatolikus számára "kisebb csodának" tűnik, hogy Ferenc pápa a nyilvánosság előtt milyen mesterien gyakorolja az olyan alapvető képességeket, mint például a mosolygás.

És ennél még sokkal meghökkentőbb újdonságokkal is szolgál: a pápai palota helyett egy szerény kétszobás lakást választott, nyilvánosan szidja a társadalmat megosztó ügyektől, köztük az abortusz vagy a melegházasság kérdéskörétől "megszállott" egyházi vezetőket (Ki vagyok én, hogy ítélkezzem? - válaszolta Ferenc pápa, amikor a homoszexuális papokkal kapcsolatban kérdezték véleményét), és belekezdett a Vatikán szerkezeti átalakításába.

Az egyházfő ennél is messzebbre ment: első hivatalos - novemberben megjelent - írásos tanításában (apostoli intelmeiben) a lap szerint XVI. Benedek dogmatizmusával szemben az ellenőrizetlen kapitalizmus bírálatára helyezte a hangsúlyt, és a jövedelmi egyenlőtlenségek ellen emelte fel szavát.

A cikkíró részletesen ismertette Ferenc pápa eddigi életét, így azt az időszakot, amikor Jorge Mario Bergoglio "tekintélyelvűnek" nevezte saját vezetési stílusát a jezsuiták argentin tartományfőnökeként (1973-1992). Ehhez a hivatalához kapcsolódik előéletének egyetlen vitatott szakasza is - mutatott rá Binelli.

Kritikusai, köztük Orlando Yorio argentin lelkész szerint az 1976-ban hatalomra került - látszólag katolikus - argentin katonai juntát kiszolgálva szerepe volt néhány jezsuita aktivista őrizetbe vételében.

Ezeket a vádakat Bergoglio tagadja, sőt a mellette állók éppen azt hangsúlyozzák, hogy életét kockáztatva segített az üldözött civileknek az ország elhagyásában. Ennek a periódusnak másik fontos eleme a Latin-Amerika-szerte terjedő, elsősorban a szegények kizsákmányolása ellen küzdő felszabadítási teológia mozgalma, amelynek szellemiségét akkor még állítólag nyíltan elutasította a későbbi egyházfő, idővel azonban - ahogy az az intelmeiből is kitűnik - a sajátjává tette.

Ennek jelei már akkor megmutatkoztak, amikor 1998-ban Buenos Aires érsekévé választották. Bergoglio figyelmének középpontjába ettől kezdve a nincstelenek és az elesettek kerültek, ő maga pedig lemondott azokról a világi hívságokról, amelyeket ezzel az új pozícióval nyerhetett volna.

Binelli megjegyezte, hogy mindez éppen akkor történt, amikor a dél-amerikai ország hatalmas recesszióba zuhant, aminek következményei - köztük a lakosság felének elszegényedése - "kitörölhetetlen" nyomot hagytak a későbbi egyházfő gondolkodásában.

Egy névtelenül nyilatkozó vatikáni illetékes szerint Ferenc pápának az a döntése, hogy nem költözött be a pápai lakosztályba, nemcsak a külsőségek elutasításáról szól, hanem az önállóság megőrzésével is szoros összefüggésben van.

A több pápa mellett is szolgáló tisztségviselő szerint a hagyományos egyházfői rezidencia teljes ellenőrzés alatt áll, és Ferenc pápa tulajdonképp ez alól vonta ki magát, példa nélküli függetlenséget biztosítva így magának. Ez megnyilvánul abban is, hogy saját határidőnaplójába jegyzi fel a soron követező programjait, így segítőinek sokszor úgy kell "kitalálni", mi is lesz a pápa pontos napi menetrendje.

Paul Valley Ferenc pápáról szóló életrajzi könyvében egy olyan férfiról ír, aki ha nem az emberek között van a téren, akkor remeteként él, saját belső világával törődik, és igazából nincsen társas élete.

Egyik legközelebbi Buenos Aires-i bizalmasa mondta egyszer róla: "Ha a barátságot az emberekkel való közös szórakozásként definiáljuk, akkor neki nincsenek barátai. A barátság egy szimmetrikus viszony. Az ő kapcsolatai nem ilyenek. Az emberek azt hiszik, hogy a barátjuk, de ő soha nem megy át hozzájuk vacsorára".

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.