Az oligarchák is keletre húznak

Ukrajna: a kettészakadás a megoldás?

Az ország nyugati része inkább az EU-hoz húz, a keleti viszont oroszbarát. Mit lehet tenni ilyen helyzetben?

2013.12.17 17:55MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A tizennyolc éve független Ukrajna szemmel láthatólag csak formális szuverenitásához ragaszkodik, az Európa és Oroszország közötti választás aggasztja, de úgy tűnik, sem az Európai Unió, sem Oroszország nem igazán kér belőle - vélte George Friedman, a Stratfor vezetője, akinek 2010 novemberében a Geopolitical Weekly című hetilapban megjelent írását az amerikai agytröszt kedden ismét közzétette.

Ukrajna, amelynek nevének szó szerinti jelentése "a szélen", ismét a szélen található, Oroszország és Európa szélén, ezúttal azonban 18 éve független. Évszázadok óta ez a leghosszabb periódus, amikor független volt. A szerző szerint meglepő, hogy miközben az ukránok nagyra becsülik a függetlenségüket, a belpolitikai vita arról zajlik, milyen külföldi entitás mellé sorakozzanak fel. Nyugat-Ukrajna lakói az Európai Unióhoz szeretnének csatlakozni, a keletiek az oroszokhoz szeretnének közelebb állni.

A nemzetbiztonság szempontjából Ukrajna ugyanolyan fontos Moszkvának, mint Skócia Angliának vagy Texas az Egyesült Államoknak. Ellenséges kézben ezek a területek mindhárom ország létét fenyegetnék. Kizárólag stratégiai szempontból Ukrajna Oroszország "lágy alteste". Ha Ukrajna nyugati befolyás alá kerülne, Oroszország (és Fehéroroszország) déli része a lengyel határtól szinte Volgográdig, mintegy 1000 kilométer hosszan nyitva állna.

1932-ben Németország még magatehetetlen hadirokkant volt, 1941-re meghódította az európai kontinenst és mélyen behatolt Oroszországba. Hosszú és fájdalmas történelmük során az oroszok megtanulták, hogy sose az alapján tervezzenek, amit mások adott pillanatban megtehetnek. Erre való tekintettel Ukrajna jövője sosem lesz közömbös számukra - írta George Friedman.

Annál is inkább, mert Ukrajna ellenőrzi a fekete-tengeri kijáratot, Odessza és Szevasztopol az orosz hadi és kereskedelmi flotta számára egyaránt fontos. Ukrajnán keresztül húzódik az Európába vezető olaj- és gázvezetékek nagy része is.

A 2004. évi "narancsszínű forradalom" nagy szerepet játszott a Nyugatra és annak Ukrajnával való viszonyára vonatkozó orosz álláspont átértékelésében. A békés felkelést, amelyet oroszok szerint a nyugati titkosszolgálatok, mindenekelőtt az amerikai CIA és a brit Mi6 szervezett a háttérből, Vlagyimir Putyin orosz elnök Oroszország bekerítési kísérleteként értékelte.



Putyin hat éven át dolgozott azon, hogy visszafordítsa a történéséket, nyíltan és titokban mesterkedett a hatalomra került nyugatbarát koalíció megosztásáért és oroszbarát kormány hatalomra segítéséért. A 2010-es elnökválasztáson ismét Viktor Janukovics került hatalomra, így orosz szempontból elhárult a veszély.

Míg a legtöbb országban az emberek osztálykülönbségek szerint viszonyulnak az uniós tagsághoz, Ukrajnában területi megoszlás is van - mutatott rá Freidman. A ország keleti egyharmada orosz irányultságú, a középső országrész nyugatbarát, de megosztott, a nyugati egyharmad pedig egyértelműen nyugatbarát.

Tüntetés Kijevben

Ez a megosztottság határozza meg az ukrán politikát, külpolitikát is. Janukovics megválasztását a narancsszínű forradalom megtagadásának tekintik, a "narancsosok" ki nem állhatják Janukovicsot, akit Moszkva eszközének tekintenek.

Fiatal ukrán pénzügyi elemzők és kereskedők a szerzőnek felvetették, hogy Kelet- és Nyugat-Ukrajna két országra válhatna szét, ami kétségkívül rímel a "szélen létezés" ukrán hagyományával. A gond Friedman szerint az, hogy nincs világos földrajzi határvonal a két országrész között, és az ország középső része maga is megosztott.

Fiatal bankárok és kereskedők EU-csatlakozást szeretnének, de legszívesebben elhagynák az országot. Az ország keleti iparvárosainak lakói viszont nem akarnak távozni Ukrajnából, és tudják, hogy a termékeik Európában nem versenyképesek. Tudják, hogy az oroszok megveszik a termékeiket, de félnek, hogy a Nyugat-Ukrajnába telepítendő nyugati gyárak miatt elvesztenék az állásukat.

Az ukrán gazdaságot és társadalmat átható ukrán oligarchák is Oroszországhoz szeretnék közelebb tudni Ukrajnát, nem csak azért, mert az oroszokhoz fűzik őket a gazdasági és politikai kapcsolataik, de azért is, mert az Európai Unió a szabályaival és az átláthatóságával valóságos kihívás lenne a számukra.

Friedman szerint az oroszok nem törekszenek az egykori orosz birodalom visszaállítására, befolyásolási övezetet akarnak. Megelégszenek azzal, ha Ukrajna megőrzi belső szuverenitását, amíg Ukrajna nem jelent veszélyt a számukra, és az ellenőrzésük alatt állnak az ukrajnai gázvezetékek.

Míg az ukránok előtt ott a választás: Európa vagy Oroszország, az EU nem szeretne egy újabb gyenge tagországot, van belőle neki elég, Oroszország pedig nem szeretné magára venni Ukrajna irányításának a terhét - így Friedman.

A nagy kérdés most nem az, hogyan működjön Ukrajna, hanem az, hogy Európához vagy Oroszországhoz soroljon be. Míg a 20. században Ukrajna hovatartozásáért háborúkat vívtak, jelenleg nem lesz harc. Oroszország megkapta, amit Ukrajnától akar, Európa pedig nem fog ezért kockáztatni - vélte Friedman.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.