"Megpróbálják ellenőrizni a külföldi újságírókat"

Harc a kommunizmus megmentéséért

Az Egyesült Államok sokáig azt hitte, hogy a Nyugat által szorgalmazott piacgazdaság a demokrácia útjára állítja Kínát. Tévedett, mert a távol-keleti ország máig rendíthetetlenül kommunista maradt, éppen egy másik nagy nyugati innovációnak, a PR-gépezetnek köszönhetően.

_{2013.09.15 18:45MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Amerikai szakértők korábban magabiztosan állították: Kínában a gazdasági reformok révén szélesedő középosztály majd nagyobb politikai szerepvállalásért kiált, és Peking is belátja, hogy a nyitottság a gazdaság virágzásának záloga. Washington ennek szellemében - a demokráciát követelő 1989-es Tienanmen téri tüntetések véres elfojtása és az emberi jogok megsértései ellenére - az 1990-es évektől kezdve igyekezett elmélyíteni a Pekinggel való kereskedelmi kapcsolatokat, sőt, még a kínai WTO (Kereskedelmi Világszervezet)-tagságért is síkraszállt. Washington számítása azonban nem jött be: a pekingi kommunista vezetéssel közösséget vállaló politikája ellenére Kína napjainkban cseppet sem demokratikusabb vagy szabadabb, mint két évtizeddel ezelőtt.

Az utóbbi hónapokban emberek tucatjait vették őrizetbe pusztán azért, mert számon kérték az alkotmányt a kommunista párton (KKP). Augusztusban az internetes "rémhírterjesztők" elleni kampány keretében letartóztatták az amerikai állampolgársággal rendelkező bloggert és befektetőt, Charles Hszüét.

Kormánypárti kutatóintézetek hiába sürgetik a KKP-n belüli nagyobb demokráciát, a felső vezetés elrettentő példaként a közel-keleti és észak-afrikai belső káoszra mutat, amely akár Kínában is bekövetkezhetne, ha a vezetőség nem ragaszkodna teljhatalmához.

A KKP hatalma megszilárdítása érdekében az utóbbi időben egy hatékony nyugati eszközhöz, a PR (public relations) tevékenységhez nyúlt - hívta fel a figyelmet a GlobalPost.

Az új-zélandi Canterbury Egyetem politikatudományi iskolájának oktatója, Anna-Marie Brady Diktatúramarketing (Marketing Dictatorship) című könyvében a 2000-es évek közepére vezeti vissza ennek a nyugati stílusú propagandának a kínai megjelenését. Brady szerint a leckéket a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokra adott amerikai válasz, illetve a 2000-2001-es kergemarhakór-idején Tony Blair brit kormányfő által alkalmazott válságkezelési modell szolgáltatta. A Blair-féle módszer lényege, hogy egy krízis fennállásakor a társadalmi feszültség csökkentése érdekében az adott helyzetről bizonyos mértékig a "negatív tájékoztatás" is megengedett. Peking már részben ez utóbbi stratégiát választotta a 2009-es urumcsi zavargások idején, amikor a hírzárlat elrendelése helyett inkább információs irodát állított fel a külföldi tudósítók munkájának "segítésére".

"Ilyen kifinomult PR tevékenységgel amennyire csak lehetséges megpróbálják ellenőrizni a külföldi újságírókat ahelyett, hogy kitiltanák őket" - magyarázta Hsziao Csiang, a kaliforniai Berkeley Egyetem újságíró iskolájának tanára.

A nyugati stílusú propagandát Kínában talán senki nem sajátította el olyan jól, mint a jelenlegi elnök, Hszi Csin-ping, aki 2013 márciusában jól megkoreografált, egyhetes rendezvény keretében vette át a hivatalt elődjétől.

Persze már korábbról is találni jó "píárost" a kínai politikusok között, Ven Csia-pao volt kormányfő például olyan hatásosan állította be magát jószívű reformerként, hogy sokan észre sem vették, milyen kevés tényleges változás történt hivatali ideje alatt. Jü Csie disszidens író "Kína legjobb színészének" kiáltotta ki Vent a nyilvános és a tényleges énje között tátongó hatalmas szakadék miatt.

Hszi eltökéltnek látszik abban, hogy túlszárnyalja Vent. Hivatalba lépése óta a nyilvánosság egyfolytában azt láthatja, hogy ünnepélyes faültetéseken vesz részt, rendkívül gyengéd a feleségéhez, a fociról viccelődik, vagy épp gyerekeket puszilgat. A South China Morning Post című angol nyelvű napilap egyik vezércikkében Kerry Brown, a Sydney Egyetem kínai politikával foglalkozó oktatója azt írta, Hszi felismerte az érinthetetlen vezetőség miatt egyre erősödő kínai cinizmust.

Egyes nyugati lapok a kínai államfőben az ország leendő Gorbacsovját látják a lakosság "elérése" érdekében tett lépései és a korrupció ellen hirdetett háborúja miatt. A legutóbbi hatósági fellépések célpontjai alapján a megfigyelők egy része azonban kételkedik abban, hogy Hszi tényleg változásokat akar, és inkább korrupcióellenes harcnak álcázott politikai tisztogatásnak tartják intézkedéseit.

Hszi azonban igyekszik minden eszközt megragadni annak érdekében, hogy jó színben tüntesse fel magát a közvélemény előtt. A kínai államfő számára ehhez - Barack Obama amerikai elnök példájából tanulva - a leghatásosabb fegyvernek láthatóan a felesége bizonyul.

Az évtizedek óta ismert és népszerű szopránénekesről, a hadseregben tábornoki rangú Peng Li-jüanról a kínai és a külföldi sajtó egyaránt áradozik, és olyan sztárokhoz hasonlítja, mint Kate Middleton és Carla Bruni, vagy épp Michelle Obama.

"Mi mindig is szerettünk volna egy elegáns first ladyt, akit meg lehet mutatni a külvilágnak. Most egy ilyen van nekünk" - nyilatkozta egy kínai tisztségviselő a CNN amerikai hírtelevíziónak.

Az elnöki házaspár egyik hivatalos külföldi körútja alkalmával a kormánypárti PR-gépezet már-már túlműködött: Hszi nyilatkozatai helyett ugyanis a Trinidadon fellépő és a Costa Ricában gyerekekkel tréfálkozó Pengről közzétett fényképekre összpontosult a közvélemény figyelme.

Néhány megfigyelő szerint ezeknek a PR-fogásoknak Kínában való meggyökerezése, vagyis az azzal való törődés, hogy mit gondolnak az emberek, már önmagában is a reform jeleként értelmezhető.

Brady mindezek mögött nem lát igazi változást, inkább csak annak jelét, hogy a kommunista párt eltökélt a túlélésben, amelynek érdekében képes új módszereket is elsajátítani.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter