Kinek hoz hasznot?

Spiegel: Egyiptom a kormányozhatatlanság szélére jutott

A demokratikusan megválasztott államfő puccsszerű leváltása, valamint az emiatt tüntető iszlamistákra leadott sortűz nyomán Egyiptom a kormányozhatatlanság küszöbére jutott.

_{2013.07.16 15:47MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

_{Fotó: MTI}

Az ellenzék egysége máris felbomlóban van, amiből elsősorban a szalafisták húzhatnak majd hasznot - írta a Der Spiegel. Még két hete sincs annak, hogy Abdel-Fattah esz-Szíszi, a hadsereg parancsnoka - az arab ország történetének legnagyobb szabású tüntetései nyomán - bejelentette Mohamed Murszi elnök leváltását.

A hadsereg július 3-i lépése után az egyiptomi televízió kamerái előtt harmonikus csoportképet alkotva sorakoztak fel a liberálisok, baloldaliak, nasszeristák, forradalmi ifjak, kopt keresztények és szalafisták képviselői. Ám a ritka összefogás még egy hétig sem tartott.
 
Amikor július 8-án a katonák tüzet nyitottak Murszi tüntető híveire, megölve 51 embert, a szalafista an-Núr párt felmondta az együttműködést az átmeneti kormánnyal - igaz, csak ideiglenesen. A szalafistáknak ugyanis - befolyásuk megőrzése érdekében - szükségük van arra, hogy együttműködjenek a hadsereggel és az átmeneti kormánnyal. 

Murszi egyéves elnöksége alatt ugyanazokkal a problémákkal küzdöttek, mint a világi ellenzék: alig volt beleszólásuk a politikába, a fontosabb posztokra kizárólag a Murszit az államfői posztra jelölő Muzulmán Testvériség emberei kerültek. Most fordulhat a kocka. Basszám Szarka, a szalafista párt alelnöke teátrális körülmények között jelentette be: az an-Núr "felelősséget vállal", és együtt fog működni a hadsereggel, hogy megelőzze a nagyobb bajt. 

A válaszra nem sokáig kellett várni. A katonai vezetés érvényben hagyta az alkotmánynak azt a vitatott passzusát, amelynek értelmében "a törvénykezés legfőbb forrását" a saría elvei képezik. Tette ezt a hadsereg annak dacára, hogy a liberálisok szemében éppen ez a cikk az első számú "szálka". 

Az is tény, hogy az új kairói vezetés rá van utalva a szalafistákra, elvégre nem akarja maga ellen fordítani az összes vallási mozgalmat. Márpedig az an-Núr igen népszerű: a parlamenti választásokon a leadott szavazatok mintegy negyedét sikerült megszereznie. A lakosság szemében a szalafisták a "tiszta igazhitűek". 

A mostani helyzetben pedig az ő pártjuk lehet az az erő, amely egyesíti az országot - vagy pedig még jobban megosztja.

Jelenleg úgy tűnik, hogy a bosszúvágy és a bizalmatlanság kerekedik felül, nem pedig a megbékélés. Murszi lefogása és a múlt heti vérengzés óta az iszlamisták soraiban harag és elkeseredettség uralkodik. Híveik és a katonák véres összecsapása végleg szertefoszlatta azt a reményt, hogy esetleg békés kiegyezésre kerülhet sor a testvériség és a hadsereg között. Adli Manszúr elnök javaslata, miszerint a Muzulmán Testvériség is vegyen részt az átmeneti kormányban, elfogadhatatlan a mozgalom számára. 

Július eleje óta gyakorlatilag állandósultak az utcai demonstrációk, a résztvevők kezdettől fogva erőszakkal reagálnak a katonák tömegoszlatási próbálkozásaira. Az állami lapok ennek nyomán "terroristák" megmozdulásairól írtak, míg a független sajtó - például az al-Vatan és az al-Maszri al-Dzsaum - a "felfegyverzett testvériség összeesküvéséről" cikkezett. Ebben a feszült helyzetben pontosan az következhet be, amit a hadsereg a július 3-i beavatkozással meg akart előzni: az iszlamisták radikalizálódása. Ennek már voltak előjelei a múlt héten.
 
A Sínai-félszigeten lefejeztek egy 60 éves koptot, egy keresztény papot pedig agyonlőttek. Egy felső-egyiptomi faluban a csőcselék halálra verte a Tamarud mozgalom egy keresztény támogatóját, több koptot leszúrtak, valamint felgyújtották a kopt kisebbség mintegy húsz házát. 

Az ok feltehetően az, hogy amikor a hadsereg főnöke július 3-án a televízióban felolvasta Murszi leváltását és az alkotmány felfüggesztését, a körülötte álló méltóságok között ott volt II. Tavadrosz, a kopt egyház pápája. Murszi hívei ebben a "keresztény összeesküvés" csalhatatlan bizonyítékát látták. Tüntetéseiken azóta rendre felharsan a "Le a pápa uralmával!" kiáltás. Különösnek tűnik, hogy a hatalmi harcban éppen a legerősebb szalafista párt száll szembe a Muzulmán Testvériséggel. 

Habár az an-Núr ideológiai szempontból közel áll a testvériséghez, tagjai közül sokan jóval radikálisabbak annál. A szalafisták tartanak a jóval szervezettebb Muzulmán Testvériségtől, egyúttal pedig elutasítják annak hatalmi igényét. Az elhatárolódás kölcsönös: a szalafisták már 2011-ben "rendszerhűnek" és "kapitalistának" bélyegezték a testvériséget. Utóbbi hívei viszont arra használták fel a radikális vetélytársat, hogy magukat "mérsékelt iszlamistának" állítsák be.

Asraf as-Saríf kairói elemző hosszú távú stratégiát lát a szalafisták lavírozásában. Mint a német hírmagazinnak elmondta: arra törekednek, hogy a Muzulmán Testvériség helyett ők legyenek a legjelentősebb iszlamista tényező Egyiptomban. "Ne feledjük, hogy az an-Núr legfontosabb támogatója Szaúd-Arábia. 

A vahhábita királyságnak bevallott célja, hogy visszaszorítsa a testvériség befolyását mind Egyiptomban, mind saját országában. A muzulmán testvérek felfogásával ugyanis összeegyeztethetetlen a monarchia intézménye, a szalafisták e téren viszont rugalmasabbak" - állítja Saríf. Ha a szalafisták csakugyan a testvériség "leváltására" törekednek, akkor ki kell egyezniük a hadsereggel, egyúttal pedig össze kell fogniuk a pártjukon belül széthúzó erőket. 

Az egyiptomi helyzet velejárója ugyanis, hogy még az ultravallásos párt hívei is megosztottak. Egy részük nyíltan bírálja a pártvezetést, és az utóbbi napokban a Muzulmán Testvériség híveivel együtt tüntetett. Mások hátat fordítottak a politikának, míg ismét mások csatlakoztak a Tamarud nevű forradalmi ifjúsági mozgalomhoz.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter