USA 2012

Republikánus önvizsgálat következik?

Nagy remények után ismét vereséget szenvedett a Grand Old Party, azaz a republikánusok jelöltje az amerikai elnökválasztáson. A 65 éves Mitt Romney várhatóan lelép a politika színpadáról, pártjának viszont szembe kell néznie a nagy kérdéssel: miért nem sikerült 2008 után most sem legyőzni Barack Obamát?

_{2012.11.09 12:08MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Franklin D. Roosevelt 1940-es győzelme óta egyetlen amerikai elnököt sem választottak újra, ha a munkanélküliség aránya 7,5 százalék fölött volt. Most a mutató 7,9 százalékon állt, Obama mégis győzni tudott. Ha pedig azokat az állástalanokat is tekintetbe vesszük, akik már nem keresnek munkahelyet (tehát kiestek a statisztikából), akkor kétszámjegyű a ráta. Obama még Nevadában is vereséget mért Romneyra, pedig ebben az államban 11,8 százalék a hivatalos munkanélküliségi arány, és a válság miatt több családi házat kellett kényszerárverezésre bocsátani, mint bármelyik másik szövetségi államban - emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A legtöbb elemző már kedden tudatában volt annak, hogy a vereség okait kutatva a Sandy hurrikánra vagy a bengázi konzulátust ért terrortámadásra hivatkozni csupán a felszín kapirgálását jelenti. A Republikánus Párt fontos elvi problémával néz szembe. Charles Krauthammer konzervatív kommentátor figyelmeztetett, a legsúlyosabb hiba az volt, hogy a republikánusok nem tudtak közérthető és ésszerű álláspontot képviselni a bevándorlás kérdésében.

A párt valójában mindmáig nem heverte ki azokat a sebeket, amelyeket 2007 nyarán saját magának okozott: a George W. Bush elnök által beterjesztett és a bevándorlási politika átfogó reformját célzó javaslatot a republikánusok fúrták meg. A texasi Bush, akinek állama több száz kilométeren határos Mexikóval, meg akarta nyitni az utat a legális státus és végül az amerikai állampolgárság megszerzése felé az Egyesült Államokban élő 12 millió illegális bevándorlónak. Ezek túlnyomó többsége Latin-Amerika valamelyik országából jött "a korlátlan lehetőségek hazájába" (megnevezésük így lett "latino"). Az ellenzéki demokraták támogatták az elnök kezdeményezését, amely a republikánusokon bukott el.

A pártján belüli előválasztások során Romney ebben a kérdésben a jobbszél álláspontjára helyezkedett. Ellenezte az illegális jövevényeknek kínált amnesztia bármilyen formáját, egyúttal arra ösztönözve őket, hogy "deportálják vissza" magukat oda, ahonnan érkeztek. Nem véletlen, hogy ismét egy texasi kormányzó, Rick Perry volt az, aki a republikánus előválasztások idején Bushéra emlékeztető pragmatikus javaslattal állt elő. Pártján belül éppúgy nem kapta meg a többség támogatását, mint az ifjabb Bush öt évvel ezelőtt.

A merev álláspontnak Romney fizette meg az árát november 6-án. Az exit pollok azt tanúsítják, hogy a latin-amerikai gyökerű szavazók 71 százaléka Obamára voksolt (négy évvel ezelőtt még 67 százalék volt az arányuk). Ezzel a sorsdöntőnek számító ingaállamok nagy többségében a demokrata jelölt javára billentették a mérleg nyelvét. (A tíz ingaállam közül Romney egyedül Észak-Carolinában tudott győzni.) 2000-ben Bush még 35 százalékot kapott a "latino" népcsoporttól, négy évvel később pedig 40 százalékot. Romney 29 százaléka súlyos visszaesést jelez, amelynek nyilvánvaló az oka.

Mivel az Egyesült Államok lakosságán belül a spanyolajkúak alkotják a leggyorsabban gyarapodó nép- és választói csoportot, ez egyértelművé teszi, hogy ellenük folytatott politizálással nem lehet többé választást nyerni. Ezt frappánsan fejezte ki Bill O'Reilly publicista, aki így kommentálta Obama győzelmét: "Húsz évvel ezelőtt Obamának fikarcnyi esélye sem lett volna. Ma viszont a fehér establishmentnek már nincs monopóliuma az ország irányítására."

A Republikánus Pártnak feltehetőleg csak úgy van esélye a jövőben többséget szerezni a választók körében, ha józanabb álláspontot alakít ki a kulcsfontosságú bevándorlási kérdésben. Arra a kérdésre viszont, miként tudna a párt számottevő támogatóra szert tenni a fekete bőrű lakosság körében, még a pártvezetőségen belül sem tudja senki a választ.

A keddi vereség után a Republikánus Pártnak el kell döntenie, milyen irányt választ a jövőt illetően. Az egyik lehetőség, hogy a két év múlva esedékes kongresszusi választásokig tovább erősödik az őskonzervatív Tea Party mozgalom befolyása a pártra; azé a mozgalomé, amely nagyban hozzájárult a republikánusok 2010. évi választási sikeréhez, amikor elhódították a képviselőházi többséget a demokratáktól. A másik lehetőség a centrista erők felülkerekedése: azoké az erőké, amelyek a politikai spektrum közepén akarják pozícionálni a Grand Old Partyt.

A lehetséges jövendő vezetők között emlegetik Marco Rubio floridai szenátort, Bobby Jindal lousianai kormányzót, Kelly Ayottét, New Hampshire állam kormányzóját és Susana Martínezt, Új-Mexikó kormányzóját. Ide tartozik természetesen Paul Ryan is, akiből ugyan nem lett alelnök Romney oldalán, viszont sikerrel védte meg kongresszusi mandátumát Wisconsin államban. A felsorolt politikusok közös vonása, hogy gazdasági és pénzügyi kérdésekben valószínűleg kiállják a Tea Party tesztjét; ugyanakkor nem vallanak olyan szélsőséges álláspontot a bevándorlást, a magzatelhajtást vagy a melegek házasságát illetően, amellyel elrettentenék a politikai közép ingadozó választóit, a spanyolajkúakat és a nőket.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter