Elhagyott babák, lányok, asszonyok...

Sokk! Közel tízmillió lánygyermeket öltek meg az elmúlt húsz évben Indiában

Sokkoló statisztikák! - Az elmúlt húsz év alatt közel tízmillió leánygyermeket tettek el láb alól saját szüleik, általában azonnal, világra jöttük után Indiában.

Fotók a híressé vált kétarcú indiai kisgyermekről képgaléria

2008.05.13 12:25ma.hu - Fotók: Sky News
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A legtöbb család fiú örökösre vágyik Indiában - Mások el akarják kerülni a jelentős teherrel járó hozományt, amelyet majdan a lánygyermeknek biztosítani kell.

Annak érdekében, hogy elkerüljék a már elrettentő méreteket öltő gyermekgyilkosságokat, Renuka Chowdhury, a nők és gyermekek segítéséért felelős miniszter asszony létrehozott egy úgynevezett "Bölcső tervet" a nem kívánt lánycsecsemők érdekében.

"Az elképzelés lényege, hogy egy helyet alakítunk ki minden város bizonyos pontjain, ahol a nem kívánt leánygyermeket otthagyhatja az anya. A babák el lesznek látva és otthonokba adják őket. Jelenleg is sok van az ilyen otthonokból, és terveinkben szerepel még többnek a létrehozása is" - magyarázta a miniszterasszony.

Ezeknek az otthonoknak a többsége a kalkuttai Teréz anya pártfogásával készült valamint a hozzá tartozó misszionáriusok segítségével. Trivandrum város egy csendes külvárosi utcájában helyezkedik el a Nirmala Shisu Bhavan árvaház, mely jelenleg hatvan gyermek otthona.

Nyolc szorgalmas, odaadó nővér látja el körülöttük a feladatokat, valamint tizenöt felszentelt segítőjük. Egy nagy, központi szobában kiságyak sorakoznak, talán egymás mellett harminc is, a többi helyet a csecsemők bölcsői foglalják el.

A kicsik legtöbbje kislány, jellegzetes indiai vonásokkal, fekete hajjal. A helyet rejtélyes csend borítja be, annak ellenére, hogy árvaház, alig hallani gyermeksírást.

Egy másik ajtó mögött még lehangolóbb, nyugtalanítóbb a csend. Sokkal inkább a szenvedés csendje ez, mint a szendergésé. Ebben a szobában fekszenek az idősebb, eltorzult testű gyermekek, akiket szüleik elhagytak, miután észrevették súlyos mentális és/vagy testi fogyatékosságukat.

Fiúk és lányok egyaránt laknak a Sri Chitra otthonban, melyet szegény és beteg gyermekek számára alapított 1934-ben a travancore-i maharadzsa. Akkoriban csupán kilencen éltek ott, napjainkban azonban előfordul olyan időszak is, amikor számuk az ötszázat is eléri. Jelenleg háromszáz gyermeknek ad otthont az épület, közülük 231 kislány. Az árvaházat rendszeresen segíti egy helybéli, tehetős vállalkozó.

A gyerekek közül kevés olyan van, aki elmondhatja magáról, hogy ismeri és nagy néha látja is az édesanyját vagy édesapját. A Sreekutty névre hallgató lány, aki a legfiatalabb a csapatban, ezen ritka esetek közé tartozik.

Őt időnként meglátogatja az anyja, habár nem képes sokáig nézni utána... Most ötéves, hat hónapja került az árvaházba, miután a mamája másodszor is megpróbált - sikertelenül - öngyilkos lenni, amiért őt és három gyermekét elhagyta a férje. Sreekutty reméli, hogy egy napon hazatérhet.

Azok a gyerekek azonban, akiknek nincs esélyük hazatérni, csak az esetleges adoptálás vagy a majdani házasság marad reményként.

Napjainkig hetven házasságkötés történt egyébként az otthonban - azok a fiatalok között, akik hasonló sorsuk miatt úgy találták, hogy összeillenek. Sajnos azonban olyanok is akadnak, akiket nagy valószínűséggel életük végéig istápolni kell...

A Sri Chitra árvaháztól nem messze szintén egy otthon működik, itt közel hetven, elhagyott nő tengeti mindennapjait. Sokan közülük nem jönnek elő a szobából, aki már kicsit összeszedte magát, naphosszat járkál fel-alá, esetleg az ételét készíti el.

A többség azonban csak ül, néz mereven maga elé. Az átélt trauma miatt megszólalni se nagyon tudnak. Sokakat közülük, miután kidobták őket otthonról, az utcáról szedtek össze.

Nagyon sok nő próbálkozik öngyilkossággal Kerala tartományban, vagyis itt kétszer annyian, mint ami a nemzeti átlag - meséli a Mariamma nevű nő, aki harminc éve lépett be először ebbe az otthonba. Akkor fiatal lány volt, rendkívül szegény családból érkezett. Először csak a konyhán segített, majd ott maradt...

Ma is lelkiismeretesen teszi a dolgát, segít azokon, akiken még lehet. Olykor előfordul, hogy valakinek már csak utolsó óráit tudja megszépíteni törődésével - de úgy érzi, ez is nagyon sokat jelent...

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.