Álmatlanok - Belehalhatunk az alváshiányba?

Ha nem jön álom a szemedre...

Agyunknak szüksége van az alvásra, olykor mégsem jön a szemünkre álom. Milyen az élete annak, aki sohasem képes elaludni? Vajon belehalhatunk-e az alváshiányba? S a tizenévesek valóban másként alszanak, mint szüleik?

2010.05.22 17:37National Geographic
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A ST. Louisban élő 29 éves Cheryl Dinges az amerikai hadsereg őrmestere . Katonákat oktat a közelharcra. A seregben kevés nőnek van ilyesmire képesítése – a ju jitsu brazil formáját űző Cheryl az egyikük. Ezen a szinten rengeteget kell gyakorolnia a két támadó elleni harcot, magyarázza, de a lényeg mindig ugyanaz: „Te maradj állva, egyedül!” Könnyen lehet, hogy az elkövetkező években a közelharcnál is keményebb küzdelem vár Cheryl Dingesre. Családja ugyanis az örökletes halálos álmatlanság génjét hordozza.

E röviden csak FFI (fatális familiáris inszomnia) néven emlegetett kór fő tünete az álmatlanság. A beteg eleinte csak könnyű, pihentető szunyókálásokra képtelen, de később az éjszakát sem alussza át, míg végül már egyáltalán nem tud aludni. Az FFI rendszerint az ötvenes éveikben járókat támadja meg, és kimenetele (mint a neve is jelzi) nagyjából egy év után minden esetben végzetes. „Szerintem ha megtudnám, hogy bennem is ott rejlik az a gén, hamarabb feladnám a dolgaimat, s nem küzdenék annyira keményen” – indokolja Cheryl, hogy miért is nem akarja alávetni magát egy mindent tisztázó DNS-vizsgálatnak.

Az FFI szörnyű betegség, és ráadásul nagyon keveset tudunk róla. Hosszú évekbe telt, mire kiderült, hogy az FFI-betegeknél hibás fehérjék, úgynevezett prionok támadják meg az agy egyik, mélyen fekvő központját, a talamuszt – eszerint ha a talamusz rosszul működik, gondunk támadhat az alvással. Azt azonban nem tudni, hogy mi váltja ki ezt a folyamatot, s hogy miként lehetne orvosolni, vagy legalábbis enyhíteni a tüneteket.

Azt is csak az FFI megismerése óta tudjuk, hogy a talamusznak köze lehet az alváshoz is. Az FFI szerencsére rendkívül ritka betegség: csak negyven érintett családról van tudomásunk az egész világon – abban azonban, hogy alig tudunk róla valamit, az álmatlanság milliókat kínzó, enyhébb válfajaihoz hasonlít.

A kóros álmatlanság okait már csak azért sem ismerjük pontosan, mert nemigen tudjuk, miért oly fontos számunkra az alvás. Aludnunk márpedig kell, ez nyilvánvaló – s az is, hogy ha nem alszunk, baj lesz belőle. Bármennyire küzdünk, nem sokáig bírjuk álomittasan. Úgy hétkilenc órányi alvás kell ahhoz, hogy kipihenten ébredjünk, majd 15-17 órányi tevékeny ébrenlét után újra legyűr bennünket a fáradtság. Ötven éve tudjuk, hogy az alvási folyamat több szakaszra osztható, melyek abban térnek el, hogy az alvás felületes-e avagy „lassú hullámú” mélyalvás (lha).

A gyors szemmozgásokkal (rapid eye movement) járó rem-szakaszban agyunk ugyanolyan tevékeny, mint éberen, de mozgatóizmaink átmeneti gátlás alatt állnak, tehát nem működnek. A lassú hullámú alvást az nrem (non-rem, azaz nem-rem) betűszóval is szokás jelölni. Agyunknak mindenképpen szüksége van az alvásra – mondja az elmélet. Így kell lennie, hisz ki ne érezné tisztábbnak a fejét egy végigaludt, nyugodalmas éjszaka után?

Csakhogy a józan ész diktálta elméletet nehéz kézzelfogható adatokkal igazolni. Egyáltalán, miért tesz jót az alvás az agynak? A válasz attól is függ, hogy az alvás mely fajtájáról beszélünk. A Harvard Egyetem kutatói Robert Stickgold vezetésével nemrégiben egyetemisták egy csoportjának bizonyos készségeit vizsgálták. Utána a diákok szundíthattak egyet, majd ébresztő után megismételték a teszteket. Akit a rem-fázisból ébresztettek föl, az utána jobban teljesített a felismerési – például nyelvtani – feladatokban, míg a mélyalvásból ébredő diákok a memóriafeladatokban szerepeltek jobban.

Más vizsgálatokból kiderült, hogy miközben alszunk, az agyunk a legutóbbi éber fázis során létrejött idegi jelmintákat ismételgeti – mintha csak alvás közben azon lenne, hogy hosszú távra bevésse az aznap átélteket, tapasztaltakat. Ezek szerint az alvásnak (egyebek mellett) az emléknyomok rögzülésében is szerepe lehet. Giulio Tononi, a Wisconsini Egyetem alváskutatója érdekes változatával állt elő ennek az elméletnek néhány esztendeje.

Vizsgálataiból arra következtetett, hogy alvás közben az agyunk kitörli, fölszámolja fölös vagy haszontalan idegsejtkapcsolatait, szinapszisait. Másként fogalmazva: alvó agyunk „kukáz”. A lényegeseket kiválogatja a kapott információk közül, míg a többit kiselejtezi – elősegítve, hogy mindaz, ami fontos lehet, jól rögzüljön az emlékezetünkben.

Az alvás valószínűleg szervezetünk általános jólétét is szolgálja. Erre utalhat az is, hogy az FFI betegek állapota igen gyorsan hanyatlik. Haláluk pontos okát azonban az alapos vizsgálatok dacára sem ismerjük. Vajon szó szerint az alváshiányba halnak bele? S ha nem ez a közvetlen ok, akkor kialvatlanságuk mennyiben járul hozzá végzetes leromlásukhoz?

Bizonyos vizsgálatok szerint az alvás megvonása patkányoknál hátráltatja a sebgyógyulást, míg más megfigyelések arra utalnak, hogy az alvás erősíti az immunrendszert és megvéd a fertőzések ellen. Az alvás szerepét firtató leghíresebb kísérletet Allan Rechtschaffen végezte az 1980-as években, a Chicagói Egyetemen. Két hétig nem hagyta elaludni a patkányokat.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.