Helyezzük biztonságba magunkat, mielőtt szakítunk

Meg fog verni, ha elhagyom!

Ha hosszabb ideje vagyunk együtt valakivel, feltehetően meg tudjuk állapítani, hogyan reagál bizonyos helyzetekre. Mi történik, ha ki kell adnunk az útját? Tény: egy erőszakos jellemmel szemben a dolog egyáltalán nem egyszerű.

2011.08.18 19:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Senki sem szeret szakítani. Ha mi magunk vagyunk is az a fél, aki szeretne véget vetni a kapcsolatnak, szintén megszenvedjük valamelyest.

Persze, amikor a másikat váratlanul éri a dolog, netán hosszabb ideje tudja, hogy valami nem jó, de nem akar róla tudomást venni, az igen problémás lehet.

A kínos és a megríkató szituációknál is van azonban rosszabb: ha olyannal kell szakítanunk, akiről tudjuk, hogy ha mérges, képes erőszakosan viselkedni és elragadtatni magát, netán olykor eljár a keze is.

Márpedig ha csak kicsit is belegondolunk, már csak ezért sincs szükségünk egy ilyen emberre, függetlenül attól, hogy miért ér véget a kapcsolat. Az olyanoktól, akik szeretik ellenőrizgetni a párjukat, kontroll alatt tartani őt, különösen nehéz elválni. Ők ugyanis hajlamosak a birtokuknak tekinteni őt, és nem fogják egykönnyen feladni.

Ha már a kapcsolatban is ilyen volt...

Annyi bizonyos, hogy ha tisztában vagyunk azzal: erőszakosságra hajlamos a partnerünk, félelmetesen tud viselkedni az őt felhergelő szituációkban, nem jó ötlet azt terveznünk, hogy egyedül szakítunk vele. Mindenképp gondoskodunk kell a saját biztonságunkról, amikor elmondjuk neki a döntésünket!

Van, aki levelet ír, mert így tartja a legbiztonságosabbnak - persze ez nem a legkíméletesebb megoldás, de bizonyos esetekben megteszi. Elkerülhető vele, hogy a másik haragra gerjedjen szemtől szemben, manipulálni kezdjen, fenyegessen.

Tudnunk kell, hogyan viselkedett a kapcsolatunk során a másik. Ha fennáll a veszélye, hogy éktelen haragra gerjed, fizikai bántalmazást helyez kilátásba vagy nekünk is esne, elsődleges a saját védelmünk biztosítása!

Hogyan?

Előszöris, amikor szakítunk, pontosan tudunk kell, mit akarunk elmondani. A szakítás okát is magyarázzuk meg - elég egyszer is -, valamint mondjuk el, mi miatt nem érezzük jól magunkat a kapcsolatban. Azt is közüljük, mit szeretnénk. Nem nagyon tudunk olyasmit mondani, amitől boldog lesz.

Amennyiben úgy véljük, a másik kiabálni, hisztériázni fog vagy erőszakossá válik, keressük fel telefonon, és hívjuk el egy olyan helyre, ahol szem előtt vagyunk. Egy nyilvános hely, például egy kávézó.

Ha együtt élünk, célszerű a holminkat előre összepakolni, és megkérni valakit a családból vagy a barátok közül, hogy tartson velünk, amikor szakítani készülünk.

Miután megtettük...

Természetes érzés, ha sírunk, padlóra kerülünk, gyászoljuk a kapcsolatot - mindkét fél számára kemény időszak ez. Hiába ért véget a kapcsolat, sajnos az érzelmek még jó ideig dolgoznak bennünk. Legegyszerűbben úgy lehetünk túl rajta, ha kibeszéljük - akár családtagoknak, akár barátoknak, vagy leírjuk érzéseinket.

Fontos, hogy a család és a barátok is tudják, a kapcsolatnak vége, mert akkor támaszt jelenthetnek akkor is, ha az exünk netán zaklatni próbálna, a ház előtt ólálkodna arra várva, hogy találkozhat vagy beszélhet velünk. Ne nyissunk ajtót, ha zaklatóan lép fel. És bízzunk az érzéseinkben: ha félünk tőle, biztosan van oka. Kérjünk segítséget!

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.