Csak olvasni szeretett

Száz éve született Mérei Ferenc pszichológus

Száz éve, 1909. november 24-én született Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus, a múlt századi magyar lélektan egyik legnagyobb hatású alakja.

2009.11.22 09:20MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Tanulni nem, csak olvasni szeretett, nyugtalan, örökösen kíváncsi természete miatt a nyolc gimnáziumi évet öt különböző középiskolában töltötte, mire leérettségizett. Előbb a szociáldemokrata, majd a kommunista párt tagja volt, élete végéig baloldali gondolkozásúnak tartotta magát. Párizsban statisztikai gazdaságtant, majd nyelvészetet tanult, innen jutott el a pszichológiához. A Sorbonne-on a nagyhírű gyerekpszichológus, Henri Wallon előadásait hallgatta, az ő nyomán alakította ki saját kulcseszméjét, amelynek lényege az ember társas meghatározottsága.

1934-ben két diplomát is kapott, egyet a pályaválasztási tanácsadó főiskolán, a másikat a Sorbonne bölcsészkarán filozófiából, szociológiából, pszichológiából és pedagógiából. Hazatérése után az Állami Gyermeklélektani Intézetben, majd a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán volt fizetés nélküli pszichológus, a megélhetést a nyelvtanítás biztosította számára. A zsidótörvények miatt eltanácsolták, ekkor a Patronázs Egyesület György Júlia vezette ambulanciáján dolgozott tovább. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, többszöri próbálkozás után 1944-ben átszökött a szovjet hadsereghez. Századosi rangban, s az Új Szó című lap munkatársaként tért vissza Budapestre. 1945 és 1950 között a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ tanára, majd az Országos Neveléslélektani Intézet vezetője volt, Az együttes élmény című könyvével külföldön is nevet szerzett. 1949-ben Kossuth-díjat kapott, egy évvel később a pedológiát, "a polgári-individualista gyermektanulmányozást" elítélő párthatározat nyomán mindenhonnan kirúgták. 1956-ig fordításokból élt, ekkor rehabilitálták, s kiemelt tudósként az MTA Lélektani Intézetébe került. A forradalom idején a pesti bölcsészkaron alakult Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője volt, ezért 1958 októberében államellenes szervezkedés vádjával letartóztatták, s 10 év börtönre ítélték.

Ez újabb ismeret- és élményanyagot jelentett számára: rabtársaival szemináriumokat tartott, nyelveket tanított, s megindították a hedonista alapokon álló "Élvezd a börtönt!" mozgalmat. 1960-ban agyérgörcsöt kapott, lábadozása idején született meg négykötetes pszichológiai műve, a Lélektani napló, amelyet - jobb híján - WC-papírra írt.

1963-ban amnesztiával szabadult, s 1964-től 1976-os nyugdíjazásáig az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető pszichológusa volt. Ebben az időszakban születtek jelentős munkái: a Gyermeklélektan és az Ablak-Zsiráf (V. Binét Ágnessel), a szociometriai kutatásait feldolgozó A közösségek rejtett hálózata, A klinikai pszichológia gyakorlata (Szakács Ferenccel). 1976-tól a Magyar Pszichológia Társaság és a pszichodramatikus képzés vezetője volt.

1982-ben életművét az MTA "a pszichológiai tudományok doktora" fokozattal ismerte el, 1984-ben pedig Ranschburg Pál emlékéremmel tüntették ki.

1982-ben ismét agyérgörcsöt kapott, s bár felépült, meggyógyulni már nem tudott teljesen. 1986. február 23-án halt meg Budapesten.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.