A spekulánsok Orbán legnagyobb ellenségei

Nyerészkedik-e a tőzsdén a kormány?

Meglehetősen káros a demokráciára nézve, ha az ellenzék a kormányt minden lényegesebb gazdasági döntést követően a forint shortolásával vádolja. Ennek ellenkezőjét ugyanis közvetlenül lehetetlen bizonyítani: ki tud arról meggyőző papírt mutatni, hogy nincsen olyan barátja, ismerőse vagy üzletfele, aki a kormánytól kiszivárgott információk nyomán a forint gyengülésére játszott a tőzsdén? Persze azért kormányoldalról is lehetne ez ellen tenni valamit. Sőt: kellene. Nagyon is.

2012.01.20 12:19sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A shortolás olyan pénzügyi, főként tőzsdei tranzakció, amely során az eladó úgy ítéli meg, hogy egy terméket a piac túlárazott, így áresés várható. Ilyenkor olyan terméket adunk el jelenlegi áron, amely nincsen a birtokunkban, hanem a jövőben vesszük el, és adjuk tovább rögtön, így a két ár közti különbség lesz a hasznunk. A modell előnye, hogy viszonylag nagyobb tőkebefektetés esetén rendkívül gyors haszonnal kecsegtet, hátránya viszont, hogy rendkívül kockázatos, és csak nagy tételben érdemes rá játszani. Persze az óriási kockázat csak akkor igaz, ha nincsenek bennfentes információink.

Nyilván a piacon is előfordult már, hogy valaki azért gyakorolt nyomást saját cégére, hogy az rosszul járjon – ő pedig elméletben saját érdekeltsége ellen shortolt, hogy aztán hasznot húzzon rajta. Állami szinten ugyanez, hangozzék bármennyire nevetségesen is, kicsit kevésbé kockázatos. Ott ugyanis a kárt a magyar állampolgárok sokasága szenvedi el, nem pedig egy cég tulajdonosai és részvényesei, az üzlet pedig sokkal kiszámíthatóbban viselkedik – hiszen kormánytagként előre ismerjük saját döntéseinket. Különösen akkor, ha mögöttünk egy bólogató, a legvadabb elképzelésre is automatikus „igen”-gombot nyomó frakció áll.

Ellenzéki politikusok a Facebookon és interjúkban, ellenzéki újságírók pedig a médiában vetették fel annak lehetőségét lényegében minden nagyobb felháborodást kiváltó gazdaságpolitikai döntést követően, hogy a kormány (illetve a kormánytagok érdekeltségébe tartozó pénzemberek) shortolja a forintot. Nem tudjuk, hogy így van-e: soha semmiféle bizonyíték nem született arra nézve, hogy a Fidesz-KDNP vagy csatolmányai ilyet tettek volna. Ettől még persze nem kizárt az sem, hogy ez akár állandó gyakorlat lenne: a különböző offshore-cégek világában meglehetősen követhetetlen a folyamat (amiért persze a legkevésbé sem a kormány a hibás, inkább a nemzetközi szabályozás hiányosságai).

A módszer tehát az lehet, hogy kitalál a kormány egy „nem ortodox”, a piac számára teljesen elfogadhatatlan gazdaságpolitikai lépést, mint a devizahitelesek végtörlesztése vagy a magánnyugdíj-pénztári megtakarítások államosítása. Azt egy elsőéves közgazdászhallgató is tudja, hogy ennek hatására a forint árfolyama esni kezd, ezért ha a bejelentés előtti napon szólt egy barátjának, hogy néhány milliárdot fektessen a forint árfolyamesésére másnap délután 14:00 órakor, azzal igen szép summát lehet nyerni. Elvileg. Az pedig csak személyes szimpátiánkon és jóindulatunkon múlik, hogy feltételezünk-e ilyesmit a mindenkori magyar kormányról.

Egy biztos: a demokráciának rendkívül rosszat tesz, ha az ellenzék olyan bűncselekményekkel – a fentebb vázolt eseménysor valószínűleg kimerítené ennek tényállását – vádolja a kormányt, amit a kormány részéről lehetetlen cáfolni. Ez pontosan ugyanolyan felelőtlenség volt, mint Orbán Viktor 14. havi nyugdíjról szóló ígérete. Az még rendben van, hogy valaki felveti egy meglepő döntést követően, hogy az illetékes szervek vizsgálják ki, minden tisztességesen zajlik-e, de az egészen elképesztő, hogy az ellenzék minden egyes gazdaságpolitikai döntést követően shortolást emleget. Aztán cáfolja, aki tudja – és persze senki nem fogja tudni.

Azért persze nehogy azt higgyük, hogy a kormány tökéletesen vétlen a történetben. Ugyanis a vádakat kétféleképpen is könnyen lehetne tisztázni. Az első a kiszámítható gazdaságpolitika, aminél az Orbán-kormánytól távolabb álló fogalmat a lexikonban sem lehet találni. A második pedig a társadalmi egyeztetés intézménye – ha ugyanis nem egyik percről a másikra fogadnak el vagy jelentenek be óriási horderejű lépéseket, senkinek nincsen lehetősége spekulálni. A spekulánsok ugyanis, mint néhány éve tudjuk, az Orbán-kormány legnagyobb ellenségei. Legalábbis reméljük.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.