Karakán ellenzék alakulhat

Mi történik az LMP-ben?

Először a politikába idén belejövő Kaufer Virág mondott le, aki a Fidesz elleni obstrukció emblematikus arca lehetett volna. Aztán Scheiring Gábor vált önként "részmunkaidős képviselővé", végül a legnagyobb név, Schiffer András vált meg a pozícióitól. Mi állhat ennek hátterében? Elemzés.

2012.01.17 08:01sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Három képviselő mondott le különböző pozíciókról az LMP-ben az elmúlt hetekben. Kaufer Virág parlamenti mandátumától, Scheiring Gábor mandátumát megtartva fizetésének és munkaidejének négyötödétől, Schiffer András pedig mandátumán kívül minden LMP-s pozíciójától vált meg. Az eseménysor meglehetősen kemény hatalmi harcokat tükröz, mégis – gondoljunk csak az SZDSZ szétesésére vagy a szocialisták belharcaira - viszonylag békés mederben zajlik. Ami kommunikációs szempontból jó a pártnak, még akkor is, ha az egyébként tehetséges és ígéretes politikus, Scheiring Gábor által kitalált részmunkaidős képviselőség már első hallomásra is elfogadhatatlanul cinikus a legtöbb választó számára, főként egy „Lehet más” névvel kezdődő párttól.

Annak ellenére tehát, hogy egészen Schiffer András lemondásáig kevés belső konfliktus szivárgott ki a sajtóba, azok meglétéről régóta lehet tudni. Az LMP ugyanis legkésőbb 2011 óta két lehetséges út előtt áll. Az első lehetőség, hogy megpróbál egyenlő távolságot tartani az MSZP-től és a Fidesztől. Előbbitől hiteltelensége, utóbbitól főként rossz kormányzása miatt. Így a Lehet Más a Politika megpróbál önállóan megerősödni, és ha ezt elérte, újabb útelágazáshoz jut el: 2014-ben el kell döntenie, hogy vállal-e még négy évet ellenzékben akár annak árán is, hogy ezzel hatalomban tartja a Fideszt, vagy az utolsó pillanatban tagja lesz egy baloldali koalíciónak. A másik lehetőség éppen az, hogy ezt a lépést korábban teszi meg, és baloldali pártként baloldali szövetséget köt.

Érdemes látni, hogy itt korántsem az LMP liberálisai és baloldali globalizációkritikusai között robbant ki a vita. Az ellentétek nem ideológiai, hanem stratégiai alapon újultak ki. Olyan szempontból tehát nem lett más a politika, hogy a versengés célja továbbra is a hatalom – de ez nem probléma, hanem a politika alapvető természete. Az LMP-ben most egy igenis komoly, releváns vitát folytatnak arról, hogyan tovább. Mindkét lépésnek lennének előnyei. A Schiffer-féle irányvonal az önállóság mellett érvelt, mondván, a párt nem erősödhet meg, ha a választók a szocialisták szárnysegédeinek nézik őket. A másik oldal, amelynek híresztelések szerint Karácsony Gergely a fő képviselője, szövetségben gondolkodik.

Ez utóbbi mellett is szólnak fontos érvek. Egyrészt az ideológiai: az LMP ugyanis egy baloldali zöld párt. Ha Schiffer Andrásnak személy szerint szimpatikusabb Orbán Viktor, mint Gyurcsány Ferenc vagy Mesterházy Attila, az szíve joga, de ettől még a párt programja és tagsága alapján közelebb áll a szocialistákhoz, mint a Fideszhez. Másrészt az LMP sosem mosná le magáról az „őfelsége ellenzéke” jelzőt (amit néha eddig is megkapott, többnyire indokolatlanul), ha az ökopárt akadályozná meg egy baloldali összefogás kialakulását. A másik fontos érv tehát az összefogás mellett, hogy a párt fő célja mégis csak a Fidesz leváltása, ezzel együtt pedig a kormányra kerülés kell, hogy legyen.

Schiffer András azt mondta: előbb lépne koalícióra az ördöggel, mint az MSZP-vel. A párton belüli erőcsoportok viszont nem ezt gondolták. Vannak ráadásul olyan külső körülmények, amelyek a Schiffer-féle elgondolást nem kicsit nehezítik: ilyen például az új választási törvény. A Fidesz leváltása ez alapján anélkül elképzelhetetlen, hogy egy baloldali koalíció több szavazatot kapjon a Fidesznél. Ez jelenleg nehéz, de nem elérhetetlen feladatnak tűnik – ha az LMP is részt vesz benne. A párt most informálisan arra voksolt, hogy ez az irányvonal, amit követni kívánnak. Ráció van benne, hiszen az MSZP-LMP-DK már közelíti a Fidesz támogatottságát.

Kicsit kievezve a nagypolitika vizeire annyit mondhatunk, hogy mindez szép és reális forgatókönyv a Fidesz leváltására. Nem kizárt ugyanis, hogy a jobboldal annyit veszít a 2012-től 2014-ig tartó két év alatt, hogy a baloldali összefogás még az új, a Fidesznek kedvezően megrajzolt választókörzetekkel is simán lemossa Orbán Viktor pártját. Kivéve, ha az koalíciót fontolgat a Jobbikkal. Márpedig ezt a lehetőséget sem szabad elvetni: tudjuk, Orbán Viktor nem idegenkedik az elvtelen koalíciókötésektől, hiszen 1998-ban az FKgP-vel kötött szövetséget úgy, hogy előtte váltig tagadta azt.

Az LMP-sek tehát nem dőlhetnek hátra: miután a szocialistákhoz hasonlóan – csak sokkal kulturáltabban – megvívták a maguk harcát, ideje tovább folytatniuk azt, amit az „Új ellenállással” elkezdtek. Egy agresszív, látványos, új szavazókat hozó karakán ellenzéki politikát. Az MSZP-nek pedig ideje elkezdeni ugyanezt.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.