Az MSZP stratégiai szövetségese lesz?

Az LMP szélmalomharca

A 2010-es országgyűlési választásokat követően az LMP tűnt a legdinamikusabb politikai erőnek azok számára, akiknek a Jobbik szélsőséges retorikája nem jelent vonzerőt. A Lehet Más a Politika az elmúlt egy-másfél évben több energiát fordított arra, hogy távol tartsa magát az MSZP-től, mint arra, hogy valódi karaktert építsen.

2011.10.20 08:30sabater - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Mindezen erőfeszítések pedig teljességgel fölöslegessé váltak a Fidesz új választásirendszer-javaslatával, mert amennyiben nem változnak meg alapvetően a politikai erőviszonyok Magyarországon, az LMP kizárólag egy baloldali koalícióban kerülhet kormánypárti pozícióba 2014-ben.

Szélmalomharcot vív az LMP a parlamentben és a parlamenten kívüli politikában is. A magyar zöldpárt ugyanis mindent megtesz azért, hogy a lehető legtávolabb pozicionálja magát a Magyar Szocialista Párttól, és ez a helyzet Gyurcsány Ferenc és a Demoratikus Koalíció kiválásával sem fog alapvetően megváltozni. A Lehet Más a Politika képviselői folyamatosan ki-kiszólogatnak az MSZP-nek, akkor is, ha a kormányt kritizálják, ezzel pedig egyfajta középutas politikát próbálnak megvalósítani – ahogyan anno az MDF is kampányolt a „két nagypárttal” szemben. 

Szögezzük le: az LMP szocialistákkal szembeni elutasítása teljes mértékben érthető. A Lehet Más a Politika nemcsak a Gyurcsány-éra korrupciós ügyeit ítéli el ugyanis (teljes joggal), hanem azt a gazdaságpolitikát is, amelyet a Bajnai-kormány saját értékrendjének megfelelően egyébként meglehetősen ügyesen folytatott. Az MSZP és az LMP között az egyetlen közös vonás a demokratikus értékek tisztelete lehetne, azonban itt a 2006. október 23-i események elítélése sodorja külön platformra a szocialistákat a zöldektől. Ráadásul van egy alig tagadható személyes motiváció is a totálisan különutas politikában: az LMP vezetése – különösen Schiffer András frakcióvezető – szemmel láthatólag úgy utálja a szocialistákat, mint uzsorások az olcsó forinthitelt.

Mindez tehát ahhoz vezet, hogy az LMP elvből ellenez minden közösködést az MSZP-vel. Ezért is verte ki párton belül a biztosítékot a politikai pragmatista (közvélemény-kutatóból és politikai tanácsadóból frakcióvezető-helyettessé lett) Karácsony Gergely bejelentése, miszerint visszalép Lévai Katalin javára – és ugyanezt elvárja viszont –, amennyiben a szocialisták jelöltje több szavazatot ér el nála a II. kerületi időközi választáson. És a kivételek közé tartozik a szintén Katácsony Gergely által felvetett technikai koalíció ötlete is. Csakhogy ez utóbbi ötlet túllőtt a célon: és bár az LMP egyetlen nyári médiaképes akciójának bizonyult, azt a látszatot keltette, hogy a zöldeknek még a vállalhatatlan szélsőjobboldal is kedvesebb partner lenne a Fidesszel szemben, mint az MSZP.

Abban pedig igaza volt Karácsony Gergelynek, hogy a Fidesz választási rendszerére valahogyan reagálni kell, és ez a reakció lehet egy széles összefogás is: azt azonban tudniuk kellett, hogy az MSZP-nek és a Jobbiknak sokkal több oka van kizárni egy akár alkalmi együttműködést, mint amennyi az LMP-nek elutasítani az MSZP-vel való közösködést. Tehát a „technikai koalíció” javaslata kizárólag arra volt jó, hogy az LMP megmutassa saját választóinak: képes nagyjából ugyanolyan távolságot tartani minden politikai erőtől. Mindez némileg rosszul értelmezett szerepfelfogás: azt a pártot ugyanis, amely önmagában nem képes többséget elérni, koalíciót vagy kompromisszumot kötni pedig nem hajlandó, akár le is húzhatjuk a választási térképről.

Annál kínosabb lesz, ha az LMP 2014-ig mégis belekényszerül egyfajta baloldali vagy balliberális összefogásba. A politikai térkép igen sokféleképpen alakulhat a következő választásokig, és mivel az aktív szavazók aránya jelenleg 40% körül mozog, rengeteg a megszólítható választó. Ahogyan az LMP is szinte a semmiből tűnt elő, úgy előtűnhetnek más, az MSZP-vel és az LMP-vel is koalícióképes politikai erők (például egy Bajnai Gordon és köre által létrehozott politikai alakulat – erre annak ellenére van esély, hogy Bajnai és köre rendszeresen cáfolják, hogy visszatérnének a politikába).

Ez pedig akár olyan helyzetet is eredményezhet, hogy – különösen a Jobbik a Fidesz kárára történő erősödése esetén – egy baloldali összefogás kormányképessé válhat, amennyiben az LMP és az MSZP is képesek együttműködni. Hiszen a Fidesz új választási rendszerében az egyéni választókörzetekben győztes képviselő „mindent visz”, azaz egy megosztott jobboldallal szemben egy baloldali tömörülés jó eséllyel indul majd. Egyelőre persze ellentétes a helyzet, és a baloldal a megosztott, de ahogy a Fidesz 2010 óta elvesztette szavazóinak 40%-át, az elkövetkező két és fél évben sok minden megtörténhet.

Még az is, hogy az LMP az MSZP stratégiai szövetségese lesz. És erre, tehát egy baloldali-liberális összefogásra, ideje lenne felkészülni. Ellenkező esetben ugyanis az egyenlő távolság állandó, mikroszkóppal való méregetésében az LMP jellegtelenné és arctalanná válhat. Ami egy protest-szavazatokkal parlamentbe jutó, főleg lendületessége, újszerűsége és dinamizmusa miatt népszerűvé vált politikai erő végét is jelentheti.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.