Remek autó, de nem hibátlan

BMW 320d Touring - Presztizskérdés

Sok elismert szaklap szerint a BMW 320d - Touring vagy szedán - a való világ legjobb középkategóriás autója.

_{2009.07.20 07:44}_rukko.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

Racionálisan gondolkodva valóban nem nagyon van szükség egy közel 200 lóerős, két-három gyermekes családnak elegendő helykínálattal rendelkező, megkérdőjelezhetetlen presztizsű és technológiájú autónál többre. A hátsókerékhajtás veszélyeit az okos elektronika teljesen kiküszöböli, értő kezekben ugyanakkor számíthatunk némi vigéckedésre. A kérdés tehát az, a BMW többmilliós felárát igazolja-e objektív többlet a minőség és a vezetési élmény terén!

Első látásra

A Bímer szép autó, nagyon szép, különösen a tesztelt ezüst fényezésben. Véleményen szerint a lemezvirtuóz Chris Bangle legjobban sikerült munkája, mert megtartja a 3-as örök arányait, hajlításai mégis elegánsan izgalmassá teszik a karosszériát. Aminek megóvását a mérnökök optimistán a sofőr ügyességére bízták. A központi kijelzőre színes grafikus képet rajzoló, és mindemellett sípoló teljes parkolóradar személyében azonban hathatós segítséggel szerelhetjük fel 3-asunkat. Illetlenség megjegyezni is, hogy a kidolgozás, fényezés hibátlan, a nyílászárók finoman mozognak.

A beszállási kényelem viszont csorbát szenved, aminek a sportosan mélyre állított volán az oka. Kárpótol a logikusan működő kulcs nélküli nyitás és indítás funkció. A BMW-ből még nehéz helyzetben is jók a kilátások, legalábbis előre. Oldalra a túl közeli túloldali B oszlop rontja zavaróan a szabad tájékozódás lehetőségét. Hátrafelé a nagy belső tükörnek és a mindkét oldalon osztott külsőknek (a jobboldali előzékenyen lefittyen tolatáskor) köszönhetően problémamentes a tájékozódás, átlósan a kombiktól megszokott oszlopos látvánnyal kell számolni.

A feláras világításcsomag része a kilincsek aljába szerelt neonkék környezetpilácsok, amelyek sötétben segítik a beszállást. A szintén feláras xenonfényszóró is jó szolgálatot tesz kifogástalan fényerejével és elosztásával, esős körülmények között pedig szépen dolgozó ablaktörlők tartják tisztán a szélvédőt. A csomagtér 460 literes befogadóképességével átlagos méretű.

Kidolgozása az utastérivel egyező minőségű, praktikumát rögzítőhálók, akasztófülek, fedeles rekeszek, és a defekttűrő abroncsoknak köszönhetően egy jókora padló alatti üreg növeli. Variálhatósága átlagos, a hátsó üléstámlák osztva dönthetőek előre egy végtelenül egyszerű mozdulattal, hogy sík felületet adjanak.

Belső

A német triász bajor tagjának utastere hordoz néhány rendhagyó sajátosságot. Az első, ami feltűnik, hogy milyen kicsi a műszerfal. Mélységében. Míg a ma divatos erősen döntött szélvédőknek köszönhetően a modern autók műszerfalának vízszintes felülete hatalmas, addig a Bímerben kifejezetten rövid pultot találunk, így kisebb felület tükröződhet a széldévőben és kisebb felület lehelheti a hőt az utastérbe forróság idején.

Az autóban felhasznált anyagok és összeszerelésük minősége még a legkekecebb vizslatóban sem hagynak kívánnivalót, én a 3-asban éreztem azt, amit Eszdé a Golf VI-ban, nevezetesen, hogy minden egy kicsit jobb, egy kicsit több, egy kicsit masszívabb, mint a többi hasonló kategóriájú autóban. A műanyagok mindenhol puhák, a varrások szépek, a bőrkárpit finom. Még a pohártartókban is rendesen van anyag... Az ergonómia jó, de távolról sem hibátlan. De ha most az i-Drive-ra gondol, téved. A kapcsolók elhelyezése ugyanis logikus, első látásra minden megtalálható, minden funkció kiismerhető. A hifi kezelhető a kormányról, a klíma kapcsolói pedig a középkonzolon érhetőek el, problémamentesen, így az összes lényeges funkció állítható külön kapcsolóval, mint a legegyszerűbb autókban.

Apró figyelmesség, hogy a kormányon helyett kapott a bűzelzáró gombja. A légkondi osztott, de a Bímerben is bosszantó, hogy nem zárható össze a két oldal, így mindkét tekerőt külön kell babrálni akkor is, ha egyedül ülünk a kocsiban. Egyébként elég huzatos.

Az i-Drive szenzációs. Remekül kézre esik, ösztönösen, villámgyorsan kezelhető és nagyon logikus felépítésű, a gyári navigáció az eddigi legkönnyebben vezérlehető a régi telefonok tárcsájára emlékeztető betűválasztóval, és ismeri a vidéki falvakat is. A rendszer a navin kívül is számos okosságot tesz konfigurálhatóvá. Csillagos ötös. A hiba a mérőműszerekben rejlik.

Mind a sebességmérő, mind a fordulatszámmérő nagyon kicsi, még kisebb számokkal, ami önmagában is nehézkessé teszi a leolvasásukat, de a jó fogású, széles tartományban állítható bőr M sportkormányt amúgy béemvésen ölbe véve jókora szeletet kitakar a számlapokból. Rendkívül zavaró. A helykínálat meglepetésekkel szolgál. A sofőr – amennyiben az én alkatommal van megáldva (100kg, 180 cm, nehéz csontozat) – a hosszú utakon állítható ülésnek köszönhetően hosszában elfér ugyan, de minden más irányban passzentos, szűkös viszonyokkal kell számoljon.

Széltében közel az ajtó, a fejtér kifejezetten szűk, nem segít az opcionális nyitható üvegtető sem. A vastag középkonzol a lábtérbe türemkedik be, kevés a térdhely, az alul csapágyazott gázpedál pedig a tempomatos vezetést teszi kényelmetlenné, nem tudtam ugyanis hová tenni a jobb lábamat. Kényelmetlen. A Honda Accord sokkal jobb.

Az M sportülések ellenben nagyszerűek. Annyi paraméterük állítható elektronikusan, hogy felsorolni is nehéz, jobb is, hogy memóriába rögzíthetők. Példás, hogy az ülőlap hossza külön állítható (ez pont manuálisan), de motorok mozgatják négy irányban a deréktámaszt (mindkét első poszton), és a támlák oldaltartása is elektromosan szabályozható.

Mindazonáltal az ülés nekem szoros, és nem engedhető elég mélyre (az eleje és hátulja pedig külön emelhető-süllyeszthető), ez is jó, de az Accord ülése kényelmesebb. A hátsó sorban változik a helyzet. Itt az Accord szégyellheti magát, kisebb karosszériája ellenére a BMW kínál bőségesebb helyet.

A tágasság meglepő. Bőséges a térdhely, magam mögött kényelmesen elfértem, a fejtér átlagos, a szélességet meghatározzák a kocsi külső méretei, de két felnőtt férfi nagyon jól elfér hátul. A kényelem elsőre már nem ilyen meggyőző, mert az ülés lapja alacsony és rövid, hátra kell húzódni rajta, hogy igazán kényelmes legyen. A támla viszont nagyon jól tart.

	[1/2]
1. oldal Magyar agy

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!