Itt a víz, hol a víz?

Megállt a Föld fogyása

Bolygónk természetes folyamatok eredményeként folyamatosan vesztett "úszógumijából", "deréktájon", azaz az egyenlítő mentén évről évre zsugorodott valamelyest. Ez a folyamat azonban rejtélyes módon az elmúlt két évtizedben először lelassult, majd teljesen le is állt.

2011.07.14 08:19Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Régóta köztudott tény, hogy a Föld alakja nem tökéletes gömb. A sarkai valamelyest közelebb helyezkednek el bolygónk középpontjához, vagyis az északi és a déli pólusnál kicsit "laposabb" a planéta, mint az egyenlítő környékén. Egészen pontosan 21 kilométeres az eltérés - északon és délen ennyivel tartózkodik közelebb az ember a felszínen a középponthoz.

Ugyanakkor ez a különbség csökkenőben van, hosszú távon mindenképp. Mióta felfedezték az egyenlítői "kihasasodást", azóta mérik, mekkora ez a változás. Kiderült, hogy egy évtized alatt átlagosan hét millimétert csökken a Föld "elaposodottsága", legalábbis az utolsó, 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődő és 11.700 éve véget érő jégkorszak óta. Ezen durván két és fél millió év alatt az eljegesedés ugyanis komoly nyomóerőként nehezedett a két félteke északi és déli csúcspontjai környékére, ami egyszerűen összenyomta a bolygót, állítja egy nemrég készült tanulmány társszerzője, John Wahr. A Kolorádói Egyetem geofizikusa szerint ez a folyamat vezetett oda, hogy planétánk képlékeny külső palástja benyomódott, ellapítva valamelyest a Földet.

Azonban a jégkorszak véget ért, és habár a fagyott, kikristályosodott víz nem tűnt el teljesen bolygónkról, mérete jelentősen csökkent. Az olvadó jégtömbök folyékony formában pedig ismét a tengerek, óceánok részévé válnak, vagyis megszűnt (vagy legalábbis jelentős részben lecsökkent) az a nyomó hatás, amit korábban kifejtettek. Ennek köszönhetően a Föld ismét "igyekszik" közeledni a tökéletes gömb alak felé. Valami azonban történt a közelmúltban, ami jelentősen befolyásolta ezt a folyamatot.

Az 1990-es években ugyanis lelassult a változás, sőt, mára meg is állt, állítja Wahr tanulmánya, a Gravity Recovery and Climate Experiment (GRACE) műholdak mérésére hivatkozva. A gravitációs és éghajlati változásokat figyelő szatellitek nagyon pontos képet alkotnak planétánk gravitációs mezejének változásáról, annyira precíz adatokat szállítva, hogy a kutatók képesek érzékelni a jégtömeg és az óceánok vízmennyiségének változásait. Ennek révén fedezték fel a jelenséget, melyre Wahr már tudni véli a választ.

"Gröndland és az Antarktisz veszít a tömegéből" - állítja a kutató. A két terület éves szinten 382 milliárd tonnányi jeget veszít el, amely az óceánba hullva felmelegszik, megolvad, majd víz formájában az egyenlítő felé igyekszik. A területek csökkenő tömege lehetővé teszi a Föld számára a tökéletes gömb alak felé tartó közeledést - ám ez a hatás évezredek alatt jelentkezik csak. Ugyanakkor az olvadó jég víz formában pár évtized alatt is jelentős változásokat idéz elő, az egyenlítő tájékán növelve bolygónk "kihasasodását". Nem fogják elhinni, mennyivel: tíz év alatt hét milliméterrel. Wahr szerint ezzel megtalálták a választ, hiszen ez a változás pontosan ellensúlyozza a korábbi folyamatot - legalábbis egy darabig.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.