Sosem feledjük őt

Kolonics György óriási űrt hagyott maga után

Nemcsak a sporttársadalom, hanem az egész magyar társadalom gyászol ezekben a pillanatokban. Olyan sportember hagyott itt bennünket, aki egész életével, mentalitásával példát mutatott tisztességből, küzdeni tudásból, hazaszeretetből.

2008.07.15 13:34Dechert Áron, ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Ilyenkor csak ül az ember a monitor előtt, bámulja az üres fehér felületet, és arra gondol: van értelme bármit is írni, van értelme kommentálni azt amit, lehetetlen? Kolonics György, az ízig-vérig sportember, aki életerős volt, egészséges volt, tettre kész volt, most nincs. Már nincs. Csak az emlékek maradtak róla. 

Az ötödik olimpiája lett volna a pekingi. Négy olimpiát végig csinálni, ráadásul eredményesen: csak keveseknek adatik meg. Tudta ezt mindenki, és tisztelte is mindenki ezért „Kolót”, ahogy barátai, sporttársai hívták. Esélyes volt, az aranyra is. De kit érdekel ilyenkor mindez? 

Már 19 évesen megmutatta magát a világnak, a párizsi világbajnokságon, rá egy évre pedig döntős volt első olimpiáján, Barcelonában: a hetedik helyet szerezték meg Pálizs Attilával 500 méteren, és ötödikek lettek az 1000 méteres távon. 

1993-ban pedig egy olyan időszak indult el Kolonics és a magyar kenu sport történelmében, amit talán soha fog tudni senki überelni. „Koló” összeállt Horváth Csabával, és az ő kettősük egy olyan csodás párosításnak bizonyult, ami kiváltotta az egész nemzetközi kajak-kenu társadalom elismerését. Öt év alatt mindösszesen kétszer szenvedtek vereséget világversenyen, miközben 11 világbajnoki elsőséget, egy olimpiai aranyat és bronzérmet „termeltek”. 

Nevük összeforrt egymással, az ellenfelek rettegtek tőlük, ők pedig szerényen, óriási mennyiségű munkát végezve verték végig a világot. Kolonics aztán úgy gondolta, hogy egyesben is meghódítja a világot, aminek eredményeképpen 500 méteren diadalmaskodott az sydneyi olimpián, és két világbajnoki ezüstérmet is begyűjtött az 500 méteres távon. 

A Kolonics, Kozmann páros 2002-ben ült össze egymással, és már a 2003-as gainesville-i világbajnokságon bizonyították, hogy a relatív nagy korkülönbség nem akadály, sőt… Az athéni olimpián szintén a dobogó legalsó fokára állhattak fel 1000 méteren, hogy aztán 2006-ban és 2007-ben két alkalommal is móresre tanítsák a világot: előbb 1000 méteren a szegedi, majd pedig 500 méteren a duisburg-i világbajnokságon nem találtak legyőzőre. 

Kolonics és Kozmann egyértelmű éremesélyesként utazott volna a pekingi játékokra, ez azonban már senkit sem érdekel. Hogy mi lesz Pekingben a kenu párosok versenyén, most nagy valószínűséggel még Kozmann Györgyöt sem érdekli. 

Egy dolog fontos: emlékezzünk meg méltón Kolonicsról, és mutassuk meg a példáját minden magyar fiatalnak. Biztosak lehetünk abban: „Koló” is örülne, ha látná, hogy elismerik az életútját, a pályafutását. De hát mindannyian tudjuk: ez a minimum. 

Nyugodj békében „Koló”. 

A ma. hu szerkesztősége részvétét fejezi ki Kolonics György családtagjainak, barátainak, sporttársainak, szurkolóinak és edzőinek.

"Sosem felejtünk"


Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.