Dickens kora társadalmának keresztmetszetét adja

Charles Dickens: A kis Dorritt

A börtön komor árnyéka ad különös, tragikomikus hátteret annak a hatalmas, nagyívű, sok figurát megmozgató, több szálon futó és izgalmas fordulatokban bővelkedő regénynek, amelyben Dickens kora társadalmának szinte teljes keresztmetszetét adja.

_{2010.10.22 07:00ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A finom lélekrajzzal ábrázolt számos szereplő közül kiemelkedik Amy Dorrit „kicsi, félénken-csendes alakja”.

Sorsa már születésekor eldőlt, hiszen az adósok börtönében látta meg a napvilágot. Apja évtizedek óta él itt, és Amy az, aki felnőve nemcsak róla, de testvéreiről is odaadóan gondoskodik.

Egy napon találkozik a jómódú Arthur Clennammel, aki családjának titka után nyomozva arra a következtetésre jut, hogy az valamiképpen a Dorrit család tragédiájával áll összefüggésben.

Mindent megtesz, hogy a titokra fényt derítsen, és addig is segítsen Amyn, akinek áldozatossága, nemessége és jósága elbűvöli őt.

A bebörtönözöttség – a valóságos és képletes rabság – meghatározó elem a történetben a későbbiek során is.

Kit bűnei, kit titkai, kit érzelmei, kit valós rácsok tartanak fogva. A komorságot azonban kiválóan oldja a szerző cinikus humora, a briliáns párbeszédek, nyelvi bravúrok és a beszédes névválasztás.

Ahogyan a cselekmény bonyolódik, a hétköznapi figurák története példázatszerűvé emelkedik, és kirajzolódik egy üzenet egyetemes kötelességünkről: embernek, jónak, tisztának és igaznak maradni – és szeretni – minden körülmények között.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter