Büky Anna: a hétvégéket szeretem itt

Mit szeretne a budai polgár?

Büky Anna, a Kifulladás című kötet szerzője igazi budai polgár: tíz éve él Pasaréten, és a mai napig szerelmese a városrésznek. Budáról, terveiről, irodalmi hivatásáról beszélgetett Budaváry Ákossal.

2007.12.20 17:58ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Mikor került Budára?

Lassan tíz éve, hogy a nővéremmel együtt a II. kerületbe költöztünk, ennek is a szerintem legszebb részére, Pasarétre.

Mi köti ide, mi vonzotta ide?

Olyan szerencsém van, hogy erről nem kell múlt időben beszélnem. Ha reggel kinézek az ablakon, látom magam előtt a budai hegyeket és a Pasaréti tér ferences templomának tornyát a kereszttel. Mivel vallásos ember vagyok, nekem ez a látvány sokat jelent. Minden alkalommal érzem a jelentőségét, és a hálát azért, hogy élhetek, hogy ilyen szép helyen lakhatom... Számomra semmi sem magától értetődő.

Mit szeretne megváltoztatni a környezetében?

Ha lehetne egy kívánságom, mint budai polgár, azt kívánnám, hogy sikerüljön megoldani a hajléktalanok problémáját a kerületben. Elsősorban miattuk, másodsorban, pedig azért, mert lépten-nyomon szembekerülünk ennek a létezésnek a közösségre kiható káros hatásával.

Mi az, ami csak itt található meg Budapesten?

Én a hétvégéket szeretem itt. Azt a nyugalmat, amelyet ez a kerület szombattól vasárnapig, vagy ünnepnapokon kisugároz. A reggeli futókat, a lovasokat, akik a pasaréti lovardából ilyenkor elgaloppíroznak az Ördögárok mentén, de szeretem a vasárnapi ebéd után andalgó családok vagy a kutyájukat sétáltató szomszédok látványát is. Mindez számomra olyan érzést ad, mintha a béke szigetén élnék. Igazi öröm.

Min dolgozik most?

Az idei könyvfesztiválra jelent meg Kifulladás című novelláskötetem, az I.A.T kiadó gondozásában, ezt követően Sylvia Plath verseinek színpadra vitelén dolgoztam, majd több felolvasóestem is volt. Úgy szeptember tájékán már éreztem, hogy engem, mint írót fenyeget a kifulladás. Ezért egy időre visszahúzódtam. De ez egy kreatív visszahúzódás. Napló formában készítem a feljegyzéseimet az elmúlt évről, és már csak arra várok, hogy újra érezzem magamban az erőt a következő könyvem megírásához. Addig is egy kortárs magyar írókat bemutató olasz antológiához írok egy novellát, januártól pedig a Feldmár Intézet Nők Iskolájában fogok kreatív írást tanítani.

Mi a változás az eddigi munkásságához képest?

Sokat írok, de ehhez képest csak csekély számú novelláról érzem úgy, hogy az a külvilág számára is értéket jelenthet. Mivel a Kifulladás című kötet, melyet Márton László szerkesztett, pozitív visszhangra lelt, érzem az elvárást is a következő könyvvel szemben. Ha van változás, akkor én éppen ezt az elvárást szeretném elfelejteni...

Annak az irodalmi körnek, amelynek tagja, milyen a szellemisége?

Hét éve olvasok fel egy kortárs irodalmi műhelyben. A kör, mely magát csak Műhelynek hívatja, tíz éve létezik. Harangi Andrea és Ménes Attila alapította. Tagjai között vannak többek között: Márton László, Garaczi László, Halász Margit, Hazai Attila, Maros András, Rentz András, Nagy Gergely, Nagy Ildikó Noémi és jómagam is. A tagok havonta egyszer találkoznak azzal a céllal, hogy felolvassák aktuális írásaikat, és azután a többiek véleményére hallgatva esetleges javításokat végezzenek a munkákon. Rendkívül inspiráló és nagyon fontos közeg, melynek én személy szerint csak köszönettel tartozom.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.