Elias Lönnrot nagy szegénységből emelkedett fel

Kétszáztíz éve született a Kalevala összeállítója

Kétszáztíz éve, 1802. április 9-én született Sammattiban Elias Lönnrot finn néprajz-, nyelv- és irodalomtudós, a Kalevala összegyűjtője és szerkesztője.

2012.04.07 20:41MTI
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy szegény és részeges szabómester fia volt, a szegénységből kiemelkedő szellemi képességeivel és példátlan szorgalmával sikerült kitörnie. Már az elemi iskolában kitűnt nyelvtehetségével: oroszul és svédül gyermekkorától beszélt, később franciául, németül és angolul is megtanult. Középiskolásként családoknál házitanítóskodott, nyelvórákat adott. A középiskola után a turkui egyetemen történelmet, nyelvészetet és irodalmat hallgatott.
   
1827-ben Turkuban hatalmas tűzvész pusztított, s abban az egyetem is porrá égett. Lönnrot ekkor átiratkozott a helsinki egyetemre, ahol orvosi tanulmányokat folytatott. 1832-ben szerzett diplomát, disszertációját a hagyományos népi gyógymódokról írta. 1833-ban a Finnország keleti részén fekvő Kajaani tisztiorvosa lett, mintegy 4000 ember gyógyellátásáról kellett gondoskodnia.
   
A szegénységgel, a nehézségekkel folytatott mindennapos küzdelem mellett arra is maradt ideje, hogy a néprajz iránti szenvedélyének hódoljon. Még egyetemistaként kezdte gyűjtőútjait a népi hagyományok feltárása céljával, 1848-ig bejárta a Dél-Észtországtól a legészakibb Lappföldig, Nyugat-Finnországtól az Orosz-Karjala keleti határáig terjedő területet. Összesen 11 tanulmány- és gyűjtőutat tett, s bőséges nyelvészeti, népköltészeti kinccsel tért haza. Módszeres kutatómunkát folytatott az északnyugat-oroszországi lapp, észt és finn törzsek körében, összegyűjtötte a finnugor nyelvű balti népek rokonságának bizonyítékait is. 1835-ben megalapította az első finn nyelvű folyóiratot Mehiläinen (Méhecske) címmel, emellett más lapok szerkesztésében is közreműködött.
   
1852-ben ledoktorált finn nyelvészetből is, majd a következő évben hátat fordított az orvoslásnak, és a helsinki egyetem finn nyelv és irodalom professzora lett. Ő tartotta az első finn nyelvű előadást az egyetemen, s a nemzeti megújulási mozgalom egyik vezetőjeként később is azon munkálkodott, hogy a korábban uralkodó svéd helyett a finn legyen a hivatalos nyelv.
   
1854-ben a Finn Irodalmi Társaság, 1855-ben a Finn Tudományos Társaság elnökévé választották. 1859-ben tiszteleti tagja lett a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Széptudományok Osztályának. Az ülésen a székfoglalóját magyarul tartotta, csaknem tökéletes kiejtéssel magyarázta el a finnugor nyelvek verselési lehetőségeit.
   
1862-ben visszavonult a tanítástól, szülőhelyén, Sammattiban telepedett le, és ideje nagy részét a finn-svéd szótár összeállítására, szerkesztésére fordította. Nem sokkal 82. születésnapja előtt, 1884. március 19-én hunyt el.

Lönnrot fordításaival megteremtette a finn jog és egészségügy szakszókincsét, részt vett Finnország történelmének megírásában, nyelvészeti kutatásainak köszönhető a finn nyelv megújítása, amelyet új szavak megalkotásával is gazdagított.
   
Világhírét és tekintélyét a finn nemzeti eposz, a Kalevala összeállításának és a Kanteletar címmel kiadott lírai dalok gyűjteményének köszönheti. A Kalevalát a néprajzi tanulmányútjai során összegyűjtött, jórészt karjalai eredetű hősi és epikus énekekből állította össze, egységes cselekmény köré fűzte a rendelkezésére álló népköltési anyagot. Az eposz verses történetei a nép ősi életéről, világról alkotott elképzeléseiről, a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak.
   
Az első változat, az ős-Kalevala 1833-ban készült el, s 16 éneket (rúnót) tartalmazott. Két évvel később, 1835. február 28-án Lönnrot megjelentette az eposz második változatát, a Régi-Kalevalát, amely már 32 rúnót tartalmazott. (Február 28., a Kalevala napja egyébként máig ünnep Finnországban.) Később Lönnrot az eposzba beledolgozta más finn területek népi énekeit is, s ennek eredményeként 1849-ben megjelent az 50 éneket tartalmazó Új-Kalevala.
   
A számtalan fordításnak köszönhetően a Kalevala hamarosan a legismertebb finn műalkotás lett a világon, sikere hozzájárult a finn nyelv és kultúra fejlődéséhez, a finn nemzeti öntudat erősödéséhez. Magyar nyelven öt fordítása készült, az irodalmárok azonban mindmáig a Vikár Béla által tolmácsolt 1909-es munkát tartják a legszebbnek, az eredeti mű nyelvi szépségeit leghívebben tükrözőnek.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.