Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés

Sikító apák a szülőszobán, avagy ne nézz oda ha nem bírod

A szülés egy igen kiszolgáltatott és intim helyzet, természetesnek vehetnénk, hogy az apa is végigélje lélekben velünk ezeket a pillanatokat. Magyarországon nagyjából 15 éve van mód rá,hogy az apuka is kivegye a részét a szülés-születés folyamatából. Kérdés persze, hogy milyen irányba sül el a dolog, ugyanis az éremnek két oldala van.

_{2010.03.25 17:33ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Itthon az esetek többségében már-már megszokott látványnak számít a szülőszobán a sokszor falfehér arcú apuka látványa, míg Nyugat-Európában újabban az a trendi, ha az anyuka egyedül csinálja végig a vajúdást és a szülést. Pedig húsz éve éppen a nyugat-európaiaktól tanultuk el ezt.

A legújabb "reform-orvosok" többsége azt állítja, hogy nem tesz jót, ha a legtöbbször felkészületlen apa ott téblábol az orvos és a dúla, szülésznő körül- hiszen segíteni amúgy sem tud a folyamatban. Sokszor halálra rémülnek a sok vér és fájdalom láttán. Úgy vélik, hogy egy idősebb családtag, testvér vagy éppen a dúla sokkal többet nyújthat lelki vigaszként, mint a tehetetlen apa.

Zsóka szerint, aki a második gyermekével várandós, ez így nagyon le van sarkítva: férje végig bent volt az első gyermekük világra jötténél, és a másodiknál is bent lesz három hónap múlva. És nem azért mert bárki is pisztolyt tartana a férj fejéhez. Elmondta, hogy az első szülésnél és most is a párjára bízta, hogy mit szeretne a nagy pillanatoknál, és állítása szerint nem hagyott mély nyomokat benne az első sem. Ha egy kapcsolat jól működik, ha őszintén ki mernek tárulkozni a párok egymás előtt, akkor nem lehet gond a szülőszobán sem- tette hozzá a most 30. hetes várandós Zsóka.

Természetesen személyiségfüggő is, hogy ki kit tűr meg a szülésnél maga körül: vannak nők, akik magukba fordulva, befelé figyelve hozzák világra gyermeküket- ez esetben szinte nem is veszik észre, hogy kik vannak körülöttük. Vannak nők, akik a világba kiáltják fájdalmukat és szidnak minden hímneműt ezekért a kínokért- na ilyenkor nem lehet túl kellemes a kispapának.

Mindegyik esetnél ugyanaz a végeredmény: a szülő nőn múlik, hogy hogyan is irányítja a folyamatot, az apa nem sokat tud segíteni a vajúdó majd szülő párján. Apróságokkal persze igen- egy korty víz, borogatás, masszázs, azonban minden esetben a nőnek kell irányítania. A szülés, nem túlzás és nagyzolás állítani: az önismereten múlik. Tudni kell a kismamának, hogy hogyan tudja a legjobban elviselni a fájdalmat, hagyni sodorni magát az eseményekkel. Mindez ösztönösen fog működni.

A nagy kérdés már csak az, hogy vigyük vagy ne vigyük párunkat, férjünket a szülőszobára? Közös élmény vagy közös rémálom lesz ebből a kalandból? A lényeg persze az, hogy lelki megrázkódtatás nélkül ússzák meg a felek ezt a nagy utazást.

Pál, Zsóka férje elmondta: aggódott feleségéért, a féltés érzése uralta a szülőszobai ottlétet. Felfokozottan koncentrált és próbált együtt érezni a feleségével. Mindemellett a kisbabára is figyelt, drukkolt, hogy egészségesen, épen bújjon ki erre a világra. Elmondta: nem undorodott meg a párjától, sőt. Nagyon nagyot nőtt a szemében, büszke volt rá. Bízik benne, hogy a második gyerekük is hasonló módon jön világra, lélekben újra készül az "együtt szülésre".

Erőszakkal semmiképpen ne kényszerítsük a kispapát, hogy márpedig nézze végig a szülés folyamatát, ezt mindenkinek magának kell tudni, hogy felkészült-e lélekben erre az élményre. Aki pedig úgy dönt, hogy élete párja mellett akar lenni ezekben a felemelő pillanatokban: a kisbaba felsírása és ellátása után a szülőszobán, hármasban eltöltött néhány óra örök szerelmet és szövetséget ígér.

Hazai, közismert emberek pedig így vélekednek:

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter