Nem kell túlzásba esni ajándékkal, jó szóval

"Vegyük le a lábáról" a gyerekünk tanárát?

Vajon tehet-e valamit a szülő, hogy a tanár szíve egy kicsit meglágyuljon a kissé nehezen kezelhető gyermek irányában? És helyes ez egyáltalán?

_{2011.09.06 17:00ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Valószínűleg nem kevés szülőt foglalkoztat, hatással lehet-e a tanítóra, a tanítónénire, megváltoztathatja-e a véleményét, hozzáállását a gyermekéhez egy jó szóval, dicsérettel, némi ajándékkal, aprósággal?

Nevezhető akár behízelgésnek is - elfogadható ez? Az édesanyák egy része annak tartja, és hozzá is járult több alkalommal ahhoz, hogy a gyermekét a tanár jobban értékelje, kedvelje.

A redbookmag.com felmérése szerint a szülők 32 százaléka mondott, vagy tett valamit annak érdekében, hogy "jópontot" szerezzen nebuló gyermekének a tanárnál, és "megmelengesse" a szívét.

Van, aki maga is tanár, mégse ágál az ellen, hogy egy anya vagy egy apa "behízelgő" legyen. Szerinte érdemes ezen túltennünk magunkat, ő maga is kedveskedett gyermeke tanítónénijének, mivel tudja, hogy ez működik.

Túlzásokba esni, irritálónak lenni persze nem kell! Érdemes tudni, hol a határ. Kedves, apró ajándékot lehet vinni a tanárnak, és megmondani neki, mennyire értékeljük az igyekezetét és becsüljük a munkáját. Hiszen valójában ez egy nagyon fontos munkakör.

A válaszadók 26 százalékának megfordult már a fejében, hogy tegyen valami kedveset a tanár irányába. De nem a "behízelgés" volt a fő motiváció. Az üdvözlőkártya, egy kosár friss gyümölcs, sütemény alkalmas a kedveskedésre.

Ezek nem nagy ajándékok, inkább figyelmességek és jelzik a köszönetet, a megbecsülést. A szülőknek egyébként 35 százaléka felelte azt, hogy sosem gondolt a "behízelgésre".

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter