Férfifóbiától szenved, de nem leszbikus

Halálosan retteg a férfiaktól a 26 éves szűz nő

Különös és ritka betegség keseríti meg Emily Day életét: vonzódik a férfiakhoz, de halálos pánik tör rá, ha szemtől szemben áll akár csak eggyel is. Tizenéves korában kezdődtek a tünetek.

_{2011.06.01 11:54ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Izzadni kezd a tenyere, elakad a lélegzete és pánikszerű félelem tör rá - ezeket érzi Emily Day, valahányszor a közelébe kerül egy férfi. Félelme azonban alaptalan: soha nem bántalmazták őt, nem erőszakolták meg, valójában semmilyen racionális oka nincs annak, hogy így érezzen az erősebb nemmel szemben.

A szörnyű tünetek oka az úgynevezett androfóbia, vagyis a férfiaktól való beteges félelem. Csakhogy míg a nők jelentős részénél ez valamilyen tényleges támadás után alakul ki, addig a 26 éves Emily rettegése ösztönösen alakult ki tizenéves lányként.

"Nem nagyon tudom, mikor kezdődött az egész. Az egyik legkorábbi emlékem az, hogy 13 évesen hoztak egy csomagot és alá kellett írni, hogy átvettem. És az az ismeretlen férfi ott állt az ajtóban." - emlékezett vissza a nő a The Sun hasábjain.

"Nem vagyok leszbikus, egyáltalán nem érzek vonzalmat a nők iránt. Sőt, szoktam férfiak képét nézegetni a barátnőimmel és megbeszéljük, hogy ki milyen jóképű, de ha szemtől szembe jön velem egy férfi, vagy csak ugyanabban a szobában vagyunk, nem tudok megmaradni félelem nélkül." - meséli Emily.

"Talán az is hozzájárulhatott a problémához, hogy úgy nőttem fel, hogy csak nők vettek körül" - folytatta a töprengést. "Apám elvált anyámtól, amikor 6 éves voltam, és soha többé nem láttam őt utána."

_{Fotó: The Sun}

"Az első alkalommal olyan állapotba kerültem, hogy a húgom, Sarah azt hitte, lázas vagyok és lefektetett. Amikor rámtörnek a tünetek egy férfi láttán, a hatás általában 10 perctől egy óráig tart. Régen úgy kezdődött, hogy először elpirultam, aztán egyre forróbbnak és forróbbnak éreztem magam, és hiába próbáltam megnyugodni, képtelen voltam levegőt venni."

Akkoriban még nem ismerték a pánikbetegséget, és Emilynek fogalma sem volt, mi történik vele. De néhány roham után ráeszmélt a rosszullétek okára, észrevette, hogy mindig azután támadnak a rémes tünetek, amikor egy férfival valálkozik. "Csakhogy fogalmam sincs, miért van ez és irányítani sem tudom. Próbáltam küzdeni ellene, de nem lehet megállítani."

A probléma egy idő után már odáig erősödött, hogy Emily képtelen volt a házát is elhagyni, és a szocializálódás is nehezen megy neki. Azt mondta: "Ha látni akartam a barátaimat, akkor nekik kellett hozzám jönniük, így biztosan nem találkoztam az apukájukkal."

Érdekes módon annak ellenére, hogy a rosszulléteket általában nyilvánosan szenvedte el, mégis a családja és a barátai előtt egész jól tudta titkolni félelmét és annak okát.

Ahogy Emily egyre idősebb lett, úgy nőttek a félelmei is: a neki udvarolni vágyó korabeli fiúkat is nagy és ijesztő felnőtteknek látta. Akkor döntötte el, hogy kénytelen lesz beszélni valakinek erről, mert valamilyen megoldást muszáj találni rá.

_{Fotó: The Sun}

14 éves volt, amikor egy nap hazament az iskolából és azzal állt az anyja elé, hogy beszélnie kell vele. Könnyes arcát látva a most 60 éves Susan azonnal azt kérdezte: "Egy fiú az iskolából?" A kislányból pedig kitört minden: "Nem, én nem szakítottam a barátommal. Még sohasem volt barátom! Én nagyon félek a férfiaktól!" - mondta.

Az anyja pedig azzal próbálta vigasztalni, hogy az, hogy az ő házassága nem működött az apjával, még nem jelenti azt, hogy nem vár Emilyre valaki. "Kétségbeesetten zokogtam és mondtam neki, hogy ennek semmi köze apához. Rettegek minden férfitől, teljesen megdermedek a közelükben! És akkor azt mondtam: Segítségre van szükségem, anya!"

Orvoshoz fordultak, aki végül feltárta a rosszullétek okát: férfifóbia. Először nagyon lelkes lett, hogy végre kiderült, mi a baja, de még jobban összetört, amikor megtudta, rendkívül nehéz gyógyítani. Tanácsadásra kezdett járni egy női szakemberhez, lelki gyakorlatokat és légzéstechnikákat végzett a félelme leküzdéséért.

Munkája is egyfajta terápia: munkaerő-felvételi tanácsadóként számos férfival kell nap mint nap szembenéznie és minden alkalommal rátör a rosszullét, ha egy férfit kell interjúztatnia, de igyekszik szembenézni a félelmeivel.

Csakhogy a magánélete ettől még mindig romokban hever. "Már sikerült néhányszor randizni egy-két fiúval, de csak apró lépésekben haladhatunk, és képtelen vagyok a csóknál tovább jutni, mert az intimitás még mindig túl sok számomra. Úgy tűnik, a férfiakkal szembeni félelem helyét átvette az intimitástól való félelem."

Emily mégsem adja fel, reméli, hogy egy nap találkozik valakivel, aki segít majd neki leküzdeni a fóbiáját és végül képes lesz férjhez menni és gyermeket szülni. "Ha ez nem sikerül, csak a mesterséges megtermékenyítés jöhet szóba" - kesereg.

"Megértem, hogy az emberek furcsának gondolnak, de számomra ez az állapot nagyon is valós és nincs hatalmam fölötte." Azt viszont elismeri, hogy ha nem lettek volna olyan csodálatos barátai és családja, akkor most még itt sem tartana.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter