Másfél ezerre növekedhet a számuk

Föld-szerű planétákat keresi a NASA bolygóvadász űrteleszkópja

Föld méretű égitestek után kutat az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) bolygóvadász űrteleszkópja, a 2009. márciusában a Nap körüli pályára felbocsátott Kepler, amely eddig 1235 lehetséges planétát fedezett fel. Jelenleg félezernél több az ismert exobolygók száma, a Kepler-űrteleszkópnak köszönhetően számuk akár megháromszorozódhat.

_{2011.02.23 12:28MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az első úgynevezett exobolygóra 1995-ben bukkant két svájci csillagász, Michael Mayor és Didier Queloz úgynevezett tranzit (fedési) módszert alkalmazva:  a csillag fényének az előtte elhaladó planéta által okozott parányi elhalványulását észlelték. Az 51 Pegasi b névre keresztelt égitest a tőlünk 50,1 fényévnyire, körülbelül 7,5 millió kilométerre távolságban található 51 Pegasi csillag körül kering. A Jupiter típusú óriásbolygón egy év mindössze 4 nap és 4 órán át tart.

A 600 millió dolláros (119 milliárd forintos) költséggel megépített Kepler az égbolt egy előre kiválasztott szegmensében, a Hattyú (Cygnus) és a Lant (Lyra) csillagképek határán egy húsz teleholdnyi területet figyel, ahol 4-5 millió csillag közül 156 ezer fényességét méri félóránként - írja a The New York Times, amely két összeállítást is szentelt a csillagászati műhold eddigi felfedezéseinek.

A felfedezett bolygók mindegyikének rövid a keringési periódusa, ugyanis minél gyakrabban halad el egy planéta központi csillaga előtt, annál könnyebben rögzíti az eseményt az űrteleszkóp, illetve észlelik a Kepler felvételeit elemző komputerek. Amennyiben Naprendszerünket figyelné meg valaki egy hasonló űrteleszkóppal, csak nagy-nagy szerencsével fedezhetné fel tranzit módszerrel a Földet, amelynek keringési ideje egy év.

Az új bolygójelöltek közül hatvannyolcnak a tömege mindössze 25 százalékkal haladja meg a Földét, ezek kisebbek, mint a Naprendszerünkön kívül eddig felfedezett planéták bármelyike.

A lehetséges exobolygók közül 54 központi csillaga lakhatósági zónájában kering, vagyis folyékony víz lehet a felületén. A planéták ugyan igen közel vannak a csillagjukhoz, ám azok halványabbak és hidegebbek, mint a mi Napunk, ezért a lakhatósági zóna is közelebb húzódik a csillaghoz, mint a mi Naprendszerünk esetében.

A csillagászok szerint még évekbe telik, hogy bebizonyítsák, valóban bolygókról van szó, és földi telepítésű teleszkópok segítségével megállapítsák a tömegüket. Első látásra ezek egyike sem tűnik a Földhöz hasonlatosnak, valamiféle kozmikus édeni menedéknek, ahol a miénkhez hasonlatos viszonyok uralkodnak. Ám a most ismertetett eredmények a Kepler három és fél évesre tervezett űrmissziójának csupán az első négy hónapja alatt összegyűjtött adatok elemzéseken alapulnak, így a csillagászok joggal bizakodhatnak, hogy végül is találnak Föld-szerű bolygókat.

"Az emberiség történetében először van tudomásunk egy rakásnyi szilárd, lakható bolygójelöltről. Megtettük az első lépést, hogy megválaszoljunk egy ősi kérdést: vannak-e társai a Földnek" - mutatott rá Sara Seager, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT)  csillagásza, a Kepler Asztroszeizmológiai Tudományos Konzorcium (KASC) tagja az amerikai lapban.

A Kepler-program tudományos vezetőjének, William Boruckinak a közlése szerint az űrteleszkóp az égboltnak mindössze négyszázadnyi részét fürkészi. "Ha az egész égboltot megfigyelhetné, akár négyszázezer bolygójelöltünk is lehetne" - mondta.

Nagy a népsűrűség

Az űrteleszkóp által felfedezett csillagok között akad egy olyan is, amely körül szoros közelségben hat bolygó kering. A bolygórendszer központi csillaga, a Kepler-11 tőlünk kétezer fényévnyire, a Hattyú-csillagképben található. A hat bolygó közül a belső öt keringési ideje 10 és 47 nap közé esik, a hatodik valamivel tágabb pályán mozog, keringési periódusa 118 nap. Ily módon a Kepler-11 környezete meglehetősen zsúfolt, hiszen mind a hat égitest, ha a mi Naprendszerünkben lenne, a Naphoz legközelebbi bolygó, a Merkúr pályáján belül keringene.

"Nagy a ’népsűrűség’" - jegyezte meg a konzorcium kutatócsoportjai egyikének a vezetője, Jack Lissauer, aki 2009 tavaszán figyelt fel a fura bolygórendszerre. A tudós, aki kutatócsoportjával a Nature-ben számolt be a felfedezésről, kiemelte, hogy az "együttes" a jelek szerint felrúgja az asztronómusok által a bolygórendszerek kialakulásáról és fejlődéséről kialakított szabályait.

Lissauer kutatócsoportjának - megmérve az öt belső bolygó fedési idejében megmutatkozó parányi különbségeket, amelyeket a planéták egymás közötti gravitációs kölcsönhatás vált ki - sikerült megállapítania az égitestek tömegét és sűrűségét. A mérések tanúsága szerint úgynevezett szuper-Földekről van szó, amelyek tömege 2-13-szor haladja meg a mi bolygónk tömegét. Ám a planéták túlságosan "pufókok", vagyis sokkal valószínűbb, hogy szilárd anyag, víz és gázok keverékéből állnak, mintsem hogy sziklaszilárdak lennének, ahogy ezt egy másik szuper-Föld, a lávatömbből álló Kepler 10b esetében feltételezik. Következésképp - mint Lissauer is megjegyezte - a szuper-Földek távolról sem a mi bolygónkra hajaznak, hanem inkább a Neptunuszra.

Ennek ellenére William Borucki hangsúlyozta, hogy a Kepler-űrteleszkóp alapjaiban változtatta meg az exobolygók kutatását. A kezdetben a felfedezett planéták többsége Jupiter méretű gázóriások voltak, amelyek szoros közelségben keringtek napjuk körül. Így a csillagászok sokáig azt feltételezték, hogy a kisebb bolygókat a gravitációs erő vagy kitaszította naprendszerükből, vagy belelökte a központi csillagába.

"Mégiscsak léteznek kis bolygók" - szögezte le Borucki, aki abban reménykedik, hogy számos ilyen égitestet találnak a következő években.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter