Páratlan tehcnikai bravúr

Meteorbecsapódás a Holdon a február 21-i fogyatkozás alatt

Egy tapasztalt amerikai amatőrcsillagász a február 21-i teljes holdfogyatkozás során rögzítette egy meteoroid becsapódásának felvillanását égi kísérőnk felszínén.

2008.02.27 14:05hirek.csillagaszat.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

2008. február 21. hajnalán látványos teljes holdfogyatkozást figyelhettünk meg, amelyről sok szép asztrofotó is készült. Néhány ezer km-rel nyugatabbra, az amerikai kontinensen a helyi holdkelte után látszott a jelenség, minden szempontból kedvező körülményeket teremtve részletes megfigyelésekhez. 

George Varros tapasztalt marylandi amatőrcsillagász a Hold elsötétülését kihasználva apró égitestek holdi becsapódásainak felvillanásaira vadászott érzékeny digitális videokamerájával, s hasonlóan korábbi megfigyeléseihez, ezúttal is sikerrel járt! 20 cm-es f/5 Celestron N-8 Newton-távcsövére szerelt kamerájával nagyon rövid ideig tartó villanást észlelt az Oceanus Procellarum (Viharok Óceánja) délnyugati pereme közelében. 

A mindössze három kockán rögzített jelenség (mozgókép itt) 03:19:57 UT-kor következett be a már nagyrészt elsötétült és a totalitás fázisa felé közeledő Holdon (a totalitás közepe bő hat perccel később következett be).

A holdi meteorbecsapódások a látható fény tartományában már kisebb távcsövekkel is megfigyelhetőek. Az észlelés előfeltétele, hogy a jelenség a Hold éjszakai oldalán, esetleg teljes holdfogyatkozáskor következzen be, hiszen a fényes oldal ragyogása elrejti az ott történő becsapódások villanásait. Az elmúlt években emlékezetesek voltak a perseidák, leonidák és geminidák meteorrajai idején észlelt holdi meteorbecsapódások. 

2005 óta a NASA Marshall Űrközpontjában már közel száz holdi meteorbecsapódást regisztráltak. Jelen sorok írásáig George Varros észlelése az egyetlen teljes holdfogyatkozáshoz kötődő jelenség, aminek meteoroidját csak gyenge aktivitású februári rajokhoz lehet kötni. Lehetséges például, hogy a február 2-25. között jelentkező és február 8-i gyakorisági maximumában óránként 3-5 hullócsillagot produkáló Alfa Kentauridák raj egyik meteora, esetleg egy sporadikus apró kődarab csapódott égi kísérőnk felszínébe.

A napjainkban újraindult holdkutatás első két űrszondája a japán SELENE és a kínai Chang'e-1 már holdkörüli pályáról részletesen tanulmányozza a Hold felszínét és kozmikus környezetét. Talán nem teljesen reménytelen, hogy a már működő, ill. a közeljövőben pályára állítandó holdszondák (pl. a NASA LRO-szondája) nagyfelbontású kameráival megtalálják az új becsapódási alakzatot, például egy fényes felületű friss kráterecskeként a Viharok Óceánja peremén. 

A holdészlelő amatőrcsillagászok számára pedig egy tudományos szempontból is érdekes – bár nagy türelmet és megfelelő műszereket igénylő – program lehet a holdi meteorbecsapódások megfigyelése és jól dokumentálható digitális formájú rögzítése.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.