Megoldódott a rejtély

Kiderült, miért ont annyi csillagot a magányos galaxis

Egy új kutatás szerint az NGC 1569 katalógusjelű galaxis szokatlanul nagy csillagkeletkezési aktivitásának magyarázata a korábban becsültnél mintegy másfélszer nagyobb távolságában rejlik.

2008.11.23 16:35hirek.csillagaszat.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

A William Herschel által 1788-ban felfedezett NGC 1569 katalógusjelű közeli galaxis régóta az ezen témával foglalkozó csillagászok érdeklődésének homlokterében áll, mivel a szomszédságunkban található bármely csillagvárosnál gyorsabban keletkeznek benne a csillagok.

A kicsiny izolált csillagontó galaxis rejtélye most megoldódni látszik, mivel a Hubble Űrteleszkóp mérésein alapuló, nyolc évet átfogó adatok alapján körülbelül másfélszer olyan messze van, mint ahogyan eddig gondoltuk.

Az új, 11 millió fényéves - a korábbinál 4 millió fényévvel nagyobb - távolságadat alapján azonban az NGC 1569 egy körülbelül 10 galaxist tartalmazó, az IC 342 jelű spirálgalaxis által uralt halmaz közepén foglal helyet.

A kutatás vezetője, Alessandra Aloisi (Space Telescope Science Institute) szerint a galaxishalmaz tagjainak gravitációs hatása jelentős szerepet játszhat az NGC 1569 gáztartalmának összesűrítésében, s ezáltal a gigászi tempójú csillagkeletkezés beindításában és fenntartásában.

A nagyobb távolság azonban nem csak azt jelenti, hogy a galaxis fényesebb, hanem azt is, hogy a csillagkeletkezési ráta még a korábban becsültnél is kétszer nagyobb, körülbelül 100-szor akkora, mint a Tejútrendszerben.

Ráadásul mértéke az elmúlt 100 millió év során gyakorlatilag változatlan. Az NGC 1569 azonban nem csak erről nevezetes.

Benne található ugyanis a lokális univerzum három legnagyobb tömegű csillaghalmaza, egyenként több mint 1 millió csillaggal. A felfedezés tulajdonképpen a véletlennek köszönhető.

A kutatócsoport a Hubble ACS (Advanced Camera for Surveys) műszerével olyan vörös óriáscsillagok után kutatott az NGC 1569 galaxisban, melyek magjában a hélium fúziója folyik.

Ezek ugyan halványabbak, mint azok a vörös óriások, melyeknél a magban nem zajlik héliumégés, de ha sikerül őket detektálni, akkor jól használhatók a gazdagalaxis korának becslésére.

A csoport egyik tagja, Aaron Grocholski (Space Telescope Science Institute) szerint azonban nem találták egyértelmű nyomukat a kérdéses galaxisban, így már ez sejtette azt, hogy az NGC 1569 valójában messzebb van, mint az eddig becsült 7 millió fényév.

A galaxis legfényesebb vörös óriásai segítségével sikerült a távolságot kalibrálni, s kimutatni, hogy az valóban nagyobb a korábban becsültnél, ami földi teleszkópokkal végzett megfigyeléseken alapult, melyek során nem tudták a galaxis sűrű centrumában található vörös óriásokat egyenként detektálni.

A Hubble érzékeny kamerája segítségével azonban ezek az objektumok mind a centrumban, mind a külső részeken külön-külön is mérhetők voltak, ezáltal pedig lehetővé vált a korábbinál pontosabb távolságmeghatározás.

Az eredményeket részletező szakcikk az Astrophysical Journal Letters c. folyóirat 2008. október 20-i számában jelent meg.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.