Már 3,5 milliárd éve itt vagyunk

Forró kövekben lapult az első földi élet

Nagy hiányosság tátongott eddig a földi élet ősi formájának megjelenését leíró elméletében, de egy érdekes kísérlettel újraalkották a több milliárd éves környezetet, és meglepő felfedezésre jutottak.

2015.01.29 21:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: Wikipedia Michael Ryan, U.S. Geological Survey

Egy új tanulmány szerint a földtörténeti őskorban az első óceánok fenekének mikropórusai egyfajta olvasztótégelyként szolgáltak, amelyek megteremtették a szükséges feltételeket a prekurzor molekulák számára ahhoz, hogy nukleinsavakká változhassanak. Ezek idővel képessé lettek önmaguk reprodukálására, állítja Dieter Braun, a Ludwig-Maximilians-Universität München szakembere.

Az elképzelés nem új, de több hiányossága miatt nehezen fogadta el a tudóstársadalom. Például a reakciók beindulásához szükséges molekulakoncentráció magasabb, mint ami a vizsgált időszakban a Földön jelen volt. Braun csapata úgy hiszi, hogy megtalálták a megoldást a problémára; a szükséges összetevők ugyanis ezeken az apró helyeken a kutató szerint csapdába estek és pontszerűen ugyan, de jelentősen megnövelték a szükséges koncentráció szintjét.

A korai Föld a mai ember számára inkább pokol lehetett: hatalmas forróság uralkodott a felszínén, melyet folyamatos aszteroida-becsapódások bombáztak. És ha ez még nem lett volna elég, elképesztő számú aktív vulkán okádta ki magából a füstöt, lávát. Az ősi óceánok nem tartalmaztak nagy mennyiségű biomolekulát, és azok is gyorsan eltűntek, hiszen nem igazán kedvezett az életnek ez a pusztító környezet. De a tengerfenék mélyén kialakult pórusok apró szigetekként mégis csak megfelelőek lehettek, egyfajta bölcsőként szolgálhattak, köszönhetően a forró kőzet melegének és az óceán óvó rétegének.

Ezeken a helyeken a hőmérsékletkülönbség arra késztette a részecskéket, hogy a pórusok teteje felé igyekezzenek, ahol a víz hűvösebb volt, mint alul, ahol a tűzhányók olvadt kőzetei fűtötték a közeget. Miközben új anyag folyamatosan bekerülhetett a vízből ezekbe a pórusokba, a hosszabb polimerek csapdába estek az alján, ahol idővel végbementek rajtuk azok a szükséges reakciók, melyek lehetővé tették nukleinsavakká alakulásukat.

Ezt alátámasztandó, Braun csapata kísérlettel be is bizonyította az elmélet helytállóságát. Újraalkották apró üveg-kapilláriscsövekkel a sziklában található természetes pórusokat, alulról hevítve őket, miközben lehetővé tették a széttördelt, különböző hosszúságú DNS-darabkákat tartalmazó víz áramlását rajtuk. A hosszú szálak egyértelműen csapdába estek a kapilláris-pórusban, írta le a német kutató felfedezését.

A kísérletben részt vevő DNS a hőmérséklet hatására keringeni kezdett a pórusban. Az alsó, meleg részek denaturálták a DNS-t, szétválasztva két szálát. A szálak egyenként felúsztak a hidegebb, magasabb régiók felé, a fentről bejutó nyersanyagok pedig összekapcsolódtak vele, kvázi újraépítve a korábban "elhagyott" szálpárját. Ez az eljárás egyben lehetővé tette különböző DNS-szálak összekapcsolódását és a szekvencia meghosszabbodását. Végül a DNS túl hosszú lett és kijutott a pórusból.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.