Megfejtették a nagy szupernóva rejtélyt

Rablás az űrben

"Az egész olyan, mint egy bűnügyi helyszín, és évtizedes kutatás után végre megvan a betörő."

2014.09.30 17:00Szilágyi Szabolcs - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret
Forrás: NASA

A fentieket Alex Filippenko, a Berkeley professzora mondta, érzékeltetve, mekkora munkára volt szüksége a csillagászoknak a nem mindennapi talány megoldására. De először egy kis "szupernóva-lélektan"!

Amikor egy csillag élete véget ér, sokféle módon mondhat búcsút addigi pályafutásának. Több tényezőtől függ, hogy mi történik a meleget és fényt adó plazmagömbökkel, ezek egyike, hogy hatalmas robbanással, rövid időre akár egy egész galaxis fényerejét is produkálva "ordítja világgá" végrendeletét. De még ekkor is különböző utak állnak a csillagok előtt, hiszen szupernóva-robbanásból is többféle típust ismer a csillagászat.

Ennek egyik legritkább formája az úgynevezett IIb típusú szupernóva, mely kevés, de ahhoz elengedő mennyiségű hidrogénnel rendelkezik, hogy II-es besorolást kapjon. Azonban amint túlér fényességének csúcsán, ez a - nyilván csillagászati léptékkel mérve - csekély adag is eltűnik; eddigi elképzelések szerint csillagok nagyobb csapata vonzza magához az alapvető anyagot.

Mint említettük, nagyon ritkán történik ilyen szupernóva-robbanás, és még kevesebb a hozzánk űrtávcsövekkel vizsgálva közel levő esetek száma, amit a csillagászok meg is tudnak figyelni. Az egyik ilyen, SN 1993J "névre" keresztelt, kozmikus léptékben közel eső csillag, a mintegy 11 millió fényév távolságban levő M81-es galaxisban történt. Ezzel az eseménnyel egyébként minden idők leggyakrabban tanulmányozott csillagrobbanásává vált, annak ellenére, hogy a legutóbbi időkig nem találták az "anyagtolvaj" csillagok nyomát a kutatók.

Ennek igen egyszerű a magyarázata. A bináris (két csillagú) rendszerek esetében az elsődleges csillag hidrogénjének nagy részét el kell vesztenie a robbanást megelőzően, ugyanakkor ennek közvetlen megfigyelésre nagyon nehezen nyílik mód, hiszen a szupernóva fényereje elhomályosít minden más történést. Ráadásul nem csak maga a robbanás jelent nehezítő körülményt, de az is, hogy az ilyen esetekben a célterület más csillagokkal "zsúfolt".

Minden megváltozott azonban, amikor ultraviola fényben kezdték vizsgálni egy potenciális robbanás környékét. A Hubble űrtávcső segítségével végül bizonyítást nyert a IIb típusú szupernóvák elméleti "működése"; a hidrogént eltulajdonító "tolvaj" csillagokat egyértelműen sikerült beazonosítani.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.