Elefántok, delfinek és harci disznók

"Sikeres" állatkísérletek a hadseregben - Képgaléria!

Az emberek egyik legrégebbi hobbija egymás módszeres és hatékony kiirtása, a "szent cél" érdekében pedig előszeretettel használják fel a tudomány mellet az állatvilágot is.

2012.09.28 17:45Konrád - ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Nézzük milyen állatokat soroztak be a hadsereg illetve a rendvédelem kötelékébe:

Az állatok harctéri alkalmazásának legősibb módszere a kiéhezett jószágok az ellenségre történő ráeresztése volt. A disznók ideálisak voltak erre a feladatra, mivel könnyen irányíthatóak és igen falánkak. Később az időszámításunk előtti harmadik században a rómaiak visító disznókkal zavarták össze Pürrhosz harci elefántjait, akik végül saját katonáikat taposták agyon. A rómaiak később is felhasználták a malacokat, és amikor egy jobban felkészített elefánt hadosztállyal akadtak össze - akiket nem ijesztett meg a disznók visítása - gyors megoldást találtak: felgyújtották a disznókat mielőtt az ellenségre szabadították volna őket.

Az elefántok az ókorban igazi harci állatoknak számítottak. Sziámtól Görögországig mindenhol bevetették őket különböző szerepekben. Még a XIX. század végén is használták a behemótokat parancsnoki állásként vagy mozgó tüzérségként. Persze könnyű célpontot nyújtottak, de a korai fegyverek nem voltak elég hatékonyak, hogy gyorsan végezzenek a hatalmas állatokkal. Számtalan módon lehetett használni őket, akár korai tankként, akár mobil géppuskafészekként - méghozzá pusztító hatékonysággal.

Nem minden állatot alkalmaztak közvetlenül a támadáshoz. A Nagy Szentjánosbogár felhasználása inkább a különleges erők bevetésére emlékeztetett. Az első világháború idején a brit hadsereg lövészárkaiban a térképek tanulmányozásához, illetve a parancsok elolvasásához szükség volt némi fényre. A király katonái a szentjánosbogár világító farkát használták fényforrásként, méghozzá meglepő hatékonysággal. Tolkien talán innen merítette az ötletet Erendil Fényéhez, a Gyűrűk Urában.

Szintén a különleges műveletek közé tartozik az amerikai haditengerészet fókafelhasználási szokása. A tengeri emlősöket mind aknakeresésre, mind ellenséges búvárok felfedezésére betanították. De ez nem minden, amire a fókák képesek. Miután észreveszik a gaz ellenség békatalpas ügynökeit, a fókák bizony meg is támadják, sőt, akár a partra is kikergetik őket, ahol hangos csaholással hívják fel a hazai csapat katonáinak figyelmét a behatolókra.

Szintén kiválóan alkalmazzák aknakeresésben a delfineket, akik ráadásul gyorsabban úsznak, mint a fókák és beépített szonárjuk is van. A delfinek bajtársaikkal már a hidegháború óta szolgálják hazájukat, és ha Irán valóban elaknásítja a Hormuzi-szorost, valószínűleg be is vetik a vízi emlősöket.

Szerencsére a szárazföldi csapatoknak sem kell aggódniuk az aknák miatt, hiszen mindig készenlétben állnak az aknakereső patkányok. Ugyan nem olyan közkedveltek, mint a palackorrúak, de ők is igazi specialistái szakterületüknek, és nagyon szűk, nehezen megközelíthető helyekre is beférnek. Ráadásul élelmezésük és szállításuk is egyszerűbb, szaporaságuk pedig biztosítja a folyamatos utánpótlást.

A méhek szaglása annyira kiváló, hogy simán versenyre kelhetnek a kutyákkal. Ráadásul betanítani őket arra, hogy felismerjék, mondjuk a robbanóanyagok vagy a kábítószerek szagát, alig néhány perc alatt megoldható. Minden méhet valamilyen speciális szag keresésére tanítanak be és akár több csoportot is képesek együtt használni. Elég egy kaptárnyi betanított méhet telepíteni egy határátkelőre, és semmilyen tiltott anyag nem juthat át.

A bogarakat előszeretettel szerelik fel audio- illetve videóberendezésekkel és küldik őket fedett akciókra az ellenséges vonalak mögé. Az emberek többnyire nem szentelnek túl nagy figyelmet a mászkáló, röpködő rovaroknak, ezért azok észrevétlenül szolgáltathatnak létfontosságú információkat. A bogarak képesek a rájuk szerelt eszközöket energiával ellátni, szárnycsapkodásukkal töltik fel őket. Állítólag már kísérleteznek a támadó jellegű bogarakkal is, amik méreginjekciókat vagy GPS adókat szállítanának a célpontok közelébe.

Az elefántokhoz hasonlóan a tevéket is rendszeresen felhasználták a harcmezőn. Eleinte csak katonák szállítására, de sem sebességben, sem eleganciában nem tudták felvenni a versenyt a hagyományos lovassággal. Viszont remekül bírták a nehéz körülményeket és szinte bármit rájuk lehetett szerelni. Gépfegyvert, kis kaliberű ágyút vagy bármilyen nehézfegyvert rögzíthettek a púpjára és indulhatott is a csatába. A XIX. századi Perzsiában a tevék egészen királyi-gárdista státuszig emelkedtek.

A lengyel hadtörténelem egyik legismertebb szereplője Wojtek, a medve, aki megkapta a közlegény rangot és hivatalosan is a 22. tüzérségi támogató század személyi állományába tartozott. Az erős dohányos mackó remekült bevált mint lőszerhordozó, bár káros szenvedélye miatt folyamatosan figyelni kellett rá a robbanóanyagok közelében.

Kapcsolódó írások:

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.