Lezárul a leghosszabb űrutazási program

Hatalmas űrt hagy maga előtt a NASA

Miután 12 napos küldetését befejezi az Atlantis, lezárul az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA leghosszabb időtartamú űrutazási programja, a Space Shuttle-korszak, amely harminc évig tartott.

_{2011.07.08 20:01MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az amerikai űrrepülőgépek vagy űrsiklók forradalmasították az űrrepülést. Eladdig ugyanis mind az amerikaiak, mind a szovjetek egyszer használható űrhajókat alkalmaztak. Az űrrepülőgépeket azonban többször be lehetett vetni. Indításkor, illetve a Föld körül keringve űrhajóként működött, de miután visszatért bolygónk sűrű légkörébe, siklórepülésben szállt le.

Szemben a korábban kifejlesztett űrhajók utasaival, akik az ejtőernyős ereszkedéskor már csak tétlen részesei voltak a leszállásnak, az űrsikló pilótájának a talajfogás pillanatáig nagyon oda kellett figyelnie, s feladatát nehezítette az is, hogy - mivel a sikló hajtóművei ekkor már nem működtek - csak egy leszállási kísérletre volt lehetősége, átstartolásra nem.
   
Az űrrepülőgépek története voltaképpen már a hetvenes évek elején elkezdődött: Richard Nixon akkori amerikai elnök 1972 januárjában jelentette be a Space Shuttle program elindítását. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az amerikaiak megépítenek egy űrállomást, és majd azt szolgálják ki az űrrepülőgépek.

A Skylab névre elkeresztelt űrállomást pályára is állították, de később elvesztették, a 78 tonnás szerkezet irányíthatatlanná vált. 1979 nyarán belépett a sűrű légkörbe, szétégett és lezuhant. Néhány roncsdarabja az Indiai-óceánon és Ausztrália gyéren lakott nyugati részén csapódott be.
   
Az űrrepülőgép építése azonban folytatódott, és eljött a nagy nap: 1981. április 12-én, vagyis Jurij Gagarin történelmi űrrepülésének 20. évfordulóján útjára indították az első űrsiklót, a Columbiát.

Az amerikaiak azóta is esküsznek, hogy eszük ágában sem volt elhomályosítani a szovjet vetélytárs sikerének a dicsfényét azzal, hogy a jeles évfordulón indították el első űrrepülőjüket, csak hát így hozta az élet: a startot eredetileg április 10-re tervezték, de egy számítógépes rendellenesség miatt le kellett állítani a visszaszámlálást. Ezért két nappal később emelkedett a magasba a floridai Cape Canaveralról a Columbia, fedélzetén a Holdat is megjárt veterán John Younggal és az újonc Robert Crippennel.

Az első út az űrrepülőgéppel két napig tartott, és tulajdonképpen a sikló berepülése volt a feladat, miközben a két asztronauta tesztelte a rendszert. A későbbiekben az űrsiklóflotta négytagúra bővült: szolgálatba állították a Challengert (1982), a Discoveryt (1983) és az Atlantist (1985).
   
Az űrrepülőgép korunk egyik legösszetettebb műszaki berendezése: több mint 2,5 millió alkatrészből áll. Az elektromos vezetékek hossza együttesen majdnem 370 kilométer, amelyekhez 1440 kapcsoló csatlakozik. A külső burkolat 27 ezer hővédő csempéből áll. Összesen 356 asztronauta utazott az űrrepülőgépeken tizenhat nemzet képviseletében.
    
A kiemelkedő teljesítménynek számító programot azonban az űrutazások két legtragikusabb katasztrófája árnyékolta be.  
   
Az első 1986. január 28-án következett be. A Challenger hét űrhajóssal az indítást követő 73. másodpercben felrobbant. A későbbi vizsgálat kimutatta: a tragédiát a jobb oldali szilárd hajtóanyagú rakéta két szegmense közötti illesztés hibája okozta, egészen pontosan az illesztésben lévő gumi tömítőgyűrű elégtelen tömítése. Emiatt a kiszivárgó üzemanyag belobbant. Ezt követően csaknem három évig nem indítottak űrsiklót, közben szigorítottak a biztonsági rendszabályokon. A Challenger pótlására megépítették az Endeavourt, amelyet 1992-ben állítottak szolgálatba.
   
A második tragédia 2003. február 1-jén a Columbiával történt. Az űrrepülőgép azt követően robbant fel, hogy a visszatéréskor belépve a sűrű légkörbe túlhevült, mert az indításkor egy szigetelő habdarab levált a külső üzemanyagtartályról, és megsértette a keringő egység hővédő pajzsát. Ismét hét űrhajós vesztette életét.
   
Ezt követően megint csak hosszú ideig szünetelt a program, és legközelebb 2005 nyarán emelkedett a magasba a Discovery, azt követően, hogy heves viták alakultak ki az űrrepülőgépek biztonságos üzemeltetésével kapcsolatban. Sokan úgy vélték, nincs értelme annak, hogy újabb űrhajósok életét tegyék kockára, a programot le kell zárni.
   
Végül azonban azok kerekedtek felül, akik az űrsiklók további üzemben tartása mellett érveltek, egyebek között azzal, hogy ha az űrrepülőgépek nyugdíjba vonulnak, a Nemzetközi Űrállomás bővítéséről is le kell tenni, mert az oda szállítandó nagyobb elemek és modulok csak az űrsiklók rakterében férnek el. Így végül kiadták a startengedélyt, de újabb biztonsági intézkedések bevezetésével.

Ezek közé tartozott az, hogy az űrállomásra való kikötés előtt az űrrepülőgépnek egy teljes fordulatot kell tenni hosszanti tengelye körül, hogy az űrállomáson tartózkodók lefényképezzék külső burkolatának az egészét és az esetleges sérüléseket észleljék. Ezt követően a földi irányítás feladata eldönteni: mi legyen a teendő.
   
A Columbia pótlására nem építettek újabb űrrepülőt, így a flotta háromtagúra csökkent.
   
Összességében a szakértők felbecsülhetetlen értékűnek tekintik az űrrepülőgépek tevékenységét, amelyek nem csak a Nemzetközi Űrállomást szolgálták ki, hanem a világűr megismeréséhez is jelentős mértékben hozzájárultak. Űrrepülőgépekről indítottak szondát a Vénusz és a Jupiter felé, és ugyancsak űrsikló állította Föld körüli pályára a Hubble űrteleszkópot, amelyet aztán többször meglátogattak javítási és karbantartási munkák végett.
  
A három űrsikló a jövőben amerikai múzeumok kiállítási tárgya lesz.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter