1600 éves hun áldozati üstre bukkantak a régészek

Egyedülálló leletre bukkantak 2006. május 19-én, Somogy megyében, a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán.
_{2006.06.01 13:37}

"Első alkalommal került felszínre hiteles környezetben hun áldozati üst" - mondta Bálint Csanád, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója a szenzációs régészeti leletet bemutató keddi sajtótájékoztatón az Akadémia székházában

A 60 centiméter magas, 22 kilogramm súlyú, gazdagon díszített edény szinte teljesen ép. Az V. században - 425 és 455 között, a Hun Birodalom virágkora idején készült üstöt az előkelőségek halotti búcsúztatójához tartozó áldozati szertartás során használhatták.

Az egyedülálló leletre 2006 május 19-én, Somogy megyében, a Balatonlelléhez tartozó Rádpusztán, a 67-es út építése előtti régészeti feltárásnak köszönhetően bukkantak. Magyarországról eddig mindössze négy üst, illetve töredék ismert.

Honti Szilvia vezető régész ismertetése szerint 1999 óta végeznek Somogy megyében különböző útépítések kapcsán régészeti feltárásokat. "Másfél millió négyzetméternyi területet tártunk fel, nyolc őskori kultúra nyomára, egy, a II.-III. századra tehető római telepre, valamint egy Árpád korabeli telepre bukkantunk" - mondta Honti Szilvia, aki az érdekesebb felfedezések között egy V. századi germán temetkezést, a rézkor végéről származó agyagedényt, amelyre Balatonöszöd térségében bukkantak, valamint egy bronzkori cipő alakú edényt említett meg.

"A hétéves kutatás legvégén, mondhatni "végszóra" bukkantunk a legérdekesebb leletre, a hun üstre" - mondta Németh Péter Gergely, a szerencsés régész, aki megtalálta az áldozati edényt. Mint elmondta, az üstöt egy 100 centiméter mélységű gödör aljában találták meg. Az üstöt egy darabból öntötték. Két fogóját 3-3 levélminta díszítette, amelyek egy kivételével épen maradtak. Levélminta díszíti az üst peremét is.

Az áldozati szertartás nyomát jelzi az edény szája körül kívül-belül megmaradt vastag koromréteg. Eltemetése előtt vászonba, vagy bőrbe burkolták, legalábbis erre utalnak az üstön talált textilmaradványok. Az üstben egyébként más régészeti tárgy nem volt. A gödörből és az edényből vett föld- és koromminták, valamint magának az üst anyagának elemzése nagyon sok információval szolgálhat a különleges leletről.

Fontos kérdésnek nevezte Németh Péter Gergely annak eldöntését, hogy miként deformálódott az üst, honnan származik az oldalán végigfutó repedés - hő hatására, a használat közben sérült-e meg, vagy a szertartás végén, szándékosan törték össze. Az üstöt restaurálás után a Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum kiállításán tekinthetik meg az érdeklődők.

Az ősi magyar ételkultúra gyökere a világfa szimbólumrendszerében gyökerezik. Belső-Ázsiában ősidők óta öt alapelemet különböztették meg: a tüzet, a vizet, a földet, a fát és a fémet, szemben a nyugati négy alapelemmel: a tűzzel, a vízzel, a földdel és a levegővel. Már a hunok is ősi ételeik elkészítésében az öt alapelem elvét követték:

1. az áldozati étel bronzból vagy vasból készített üstben főtt (fém);
2. az üst alatt a tüzet a táltos által kiválasztott fa biztosította;
3. az üst a földön állt;
4. az áldozati ételek elkészítéséhez vizet használtak.
Az áldozati étel alapanyagait a táltos úgy válogatta össze, hogy azok kifejezzék a világfa hármas szintű jelképrendszerét:
1. az égivilágot a fán termett gyümölcsökkel, levelekkel, virágokkal és a fán összeszedett mézzel;
2. a földi világot a föláldozott állattal és a földön összegyűjtött növényekkel és fűszerfüvekkel;
3. a föld alatti világot a földben megtermett gyökerekkel, gumókkal és hagymákkal.

Ezért hagymának (föld alatti világ), bizonyos növényeknek, mint a tárkony és a borsfű (földi világ) és gazdag gyümölcsöknek, mint a szőlő és az alma (égi világ) feltétlenül jelen kellett lennie az áldozati ételek harmóniájának biztosításában.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!