Hitlert villamosszékbe ültette volna, Gandhit hagyta volna éhen halni Churchill

A hét elején titkosítás alól feloldott iratok tanúsága szerint Churchillnek elég határozott elképzelései voltak 1942-ben arról, hogy mit is tenne legszívesebben a náci vezérkarral és magával Hitlerrel.
2006.01.07 09:50, Forrás: National Geographic - Pálinkás Károly

Norman Brooknak, Churchill kabinettfőnökének feljegyzései szerint az angol miniszterelnök rögtönítélő bírósággal végeztette volna ki a náci vezérkar egészét, Hitlert pedig az amerikaiaktól kölcsönkért villamoszékbe ültette volna. "Ez az ember maga a gonosz. Gengsztereknek való elektromos széket az amerikaiaktól kölcsönözhetünk" - utalt arra a megállapodásra, mely szerint az Egyesült Államok különféle módon támogatja a brit hadi törekvéseket.

"Egy elhúzódó bírósági eljárás csak kutyakomédia lenne" - mondta állítólag Churchill egy kabinetülésen. A náci vezetőkkel folytatandó tárgyalásokról szólva az angol miniszterelnök szintén nem a gentleman viselkedést preferálta: Churchill szerint mindenkivel tárgyalni kell, ám elsősorban abból a célból, hogy aztán könnyebben lehessen a náci vezetőket elfogni, Németországot legyőzni.

Háromszor veri ezt...

A nácik lidicei mészárlása kapcsán sem finomkodott volna sokat szíve szerint az angol miniszterelnök: ahány falura rátörnek a nácik, azt háromszorosan kell megbosszulni rajtuk légi bombázások révén. Ezen tervéről a kabinet tagjainak sikerült csak lebeszélni Churchillt, amelynek java részt úgy ítélte meg, hogy a bosszú vezette bombázások túlságosan kockázatosak. Brook feljegyzései szerint Clement Attlee, a későbbi Munkáspárti miniszterelnök nem tartotta volna bölcs döntésnek, ha Anglia valamiféle elrettentési versenybe bonyolódna a náci Németországgal.

Churcill ezen kérdésekben végül meghajlott a kabinet akarata előtt. Saját bevallása szerint ösztönei az ellenkezőt sugallták, ám kissé vonakodva mégis alávetette magát a többség akaratának. A most nyilvánosságra hozott iratok java része egyébként éppen ezen konkrétumok miatt érdekes: az ugyanis már eddig is köztudott volt, hogy Churchill és kabinetje között igen komoly feszültségek voltak bizonyos kérdésekben, ám hogy pontosan mely kérdések voltak ezek, arról eddig nem sokat tudtak a történészek.

Gandhi éhen halhat, ha akar

Szintén nem voltak ismertek az angol miniszterelnök Gandhival kapcsolatos megjegyzései. A Brook-naplóból most azonban az is kiderült, hogy Gandhiról sem volt éppen a legjobb véleménnyel Churchill. Az indiai vezetőt 1942-ben a brit hatóságok letartóztatták, ám Gandhi nemsokára éhségsztrájkba kezdett mondván: akkor tudná csak támogatni az angol kormány hadi törekvéseit, ha azok őszinték lennének. Csakhogy miközben Anglia Európában állítólag a demokrácia ellenségeivel harcol, addig Indiában éppen Anglia jelenti az elnyomó, antidemokratikus hatalmat.

A helyzet a kabinet tagjainak többsége szerint könnyen eszkalálódhatott volna Indiában, hiszen Gandhi halála nagyon komoly társadalmi erőket mozgatott volna meg. Churchill mindezek ellenére egy egyszerű mondattal zárta volna le az ügyet: "Gandhi tegye azt, amit akar, én mindenféleképpen bent tartanám". A mondat egyértelműen arra utal, hogy Gandhi akár meg is halhat a börtönben kezdett éhségsztrákjában, Churchill akkor sem engedné ki őt onnan. Végül 1944-ben a kabinet döntése szerint Gandhit szabadon engedték, bár a feljegyzésekben nincsen nyoma annak, hogy Churchill álláspontja megváltozott volna e kérdésben.

"Rossz disznót vágtunk le"

Az angol miniszterelnök saját szövetségeseiről sem volt túl jó véleménnyel: Sztálint ugyan 1942-ben még nagy formátumú politikusnak nevezte, ám a háború végére már ugyancsak megváltozott a véleménye. "Rossz disznót vágtunk le" - utalt Sztálinra és Hitlerre Norman Brook feljegyzései szerint Churchill 1945-ben. Európai szövetségesei közül De Gaulle-ról sem éppen hízelgő szavakat mondott. Churchill szerint a francia tábornok felfuvalkodott és nagyképű volt, ráadásul semmi esélyét nem látta a bizalmas kapcsolat kialakulásának Franciaországgal, amíg De Gaulle-tól meg nem szabadulnak.

Az amerikai hadsereg szegregációs politikáját azonban Churchill is elítélte. Míg ugyanis az amerikai hadseregben a feketék és a fehérek külön étkeztek és pihentek, addig a brit hadseregben ilyen megkülönböztetésről szó sem volt. Churchill azonban a legnagyobb szövetségessel szemben nem kívánt konfliktusba kerülni, így utasítása szerint a brit katonáknak tartózkodóan kell viselkedniük, nehogy az amerikai szövetségessel összetűzésbe kerüljenek.

print cikk nyomtatása
comment Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

November 28-án történt - Churchill, Sztálin, Roosevelt A világ legrégibb földalattija Winston Churchill főhadiszállása is volt Brit fasisztákat szabadított ki Churchill Caryl Churchill: Valahol, Sokan Képekben a londoni Churchill-múzeumról Az ifjú Churchill kalandjai S. Winston Churchill: Az angol ajkú népek története

Belépés és regisztráció
Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.