Május 28-án történt - Mikszáth halála

96 éve, 1910. május 28-án hunyt el Mikszáth Kálmán író, országgyűlési képviselő.

_{2006.05.28 07:59, Forrás: wikipedia}

Mikszáth Kálmán (Szklabonya (1910-től Mikszáthfalva), 1847. január 16. - Budapest, 1910. május 28.) Magyar író, országgyűlési képviselő

Kisnemesi családból származott. Apja Mikszáth János bérlő és kisbirtokos, anyja Veres Mária jeles evangélikus családból származott. Családja néhány hold földön gazdálkodott, emellett édesapja a faluban egy kocsmát, illetve egy mészárszéket bérelt. Ő maga az iskoláit nagyrészt Rimaszombaton (1857 - 1863 között) járta, az utolsó két osztályt azonban Selmecbányán végezte. Innét 1868-ban Pestre jött, ahol jogi tanulmányokat folytatott, de diplomát nem szerzett. Iskolái befejeztével visszatért Nógrád megyébe, ahol 1871-ben Mauks Mátyás szolgabírónál Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként helyezkedett el. Itt alkalma volt közvetlen közelből is tanulmányozni a vármegye uraságait. 1872-ben ügyvédbojtár lett, emellett megpróbálkozott az újságírással is: különböző fővárosi lapok közölték cikkeit, többek között az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó.

1873. július 13.-án feleségül vette Mauks Mátyás leányát, Mauks Ilonát. Még ebben az évben meghaltak szülei, s ő feleségével együtt a fővárosba költözött, aki azonban betegsége, illetve a rájuk váró nyomor miatt hamarosan visszaköltözött szüleihez, és elvált Mikszáthtól. Ezután ő is visszahúzódott szülőfalujába, Szklabonyára, ahol azonban anyja a családi birtokot még halála előtt bérbeadta, így abból sem tudott megélni. Az 1874-es megyei tisztújításon mint aljegyző jelöltette magát, de megbukott, ezért visszatért Pestre, s az irodalommal kezdett komolyabban foglalkozni. Írói pályája nehezen indult, mivel stílusa, eredetisége elütött korának megszokott normáitól, ezért a szerkesztők műveiből sok részt egyszerűen kitöröltek. 1874-ben jelent meg első önálló műve két kötetben, az "Elbeszélések", de a kötet nem keltett komolyabb figyelmet. Pár évig egyes napilapoknál dolgozott, de a sikertelenség miatt elkeseredve 1878-ban Szegedre ment, és a Szegedi Naplónál helyezkedett el mint újságíró. Ott aratta első írói sikereit: az 1879-es szegedi árvíz és az ezután következő királyi biztosi korszak hálás témákkal szolgált neki. Karcolataiban a királyi biztosi tanácsot csipkedte, s megörökítette Tisza Lajos és munkatársainak alakját.

1881-ben visszatért Budapestre, ahol az Ország-Világ című lep segédszerkesztője lett. Ezidőtájt vált ki a Budapesti Hírlap szerkesztősége a Pesti Hírlapból, ahová emiatt új munkaerők kellettek, így ő maga is a Pesti Hírlaphoz került. Eleinte néhány mellékesebb rovatot vezetett, de alig fél év múlva karcolataival annyira megkedveltette magát a lap olvasóival, hogy Jókai Mór mellett az egyik legkedveltebb szerző és humorista lett. Hírlapi cikkeit nagyobbrészt név jelzése nélkül, igen gyakran Scarron, illetve sok más egyéb álnévvel is jegyezte. 1881-ben a Petőfi-társaság, 1882. február 8.-án a Kisfaludy-társaság választotta tagjának, 1889. május 3.-án pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett.

Az irodalmi sikert hamarosan a magánéleti és politikai sikerek is követték: 1882-ben ismét megkérte volt felesége, Mauks Ilona kezét, s még ez év december 31-én ismét összeházasodtak. A házasságból három fia született: Kálmán, Albert és János, aki kora gyermekkorában meghalt. 1887-től élete végéig országgyűlési képviselő volt, előbb az erdélyi Illyefalva, majd Fogaras, végül Máramarossziget mandátumával.

1897-ben saját lap kiadásával próbálkozott, ez volt a rövid életű Országos Hírlap. 1903-tól Az Újság főmunkatársaként dolgozott. 1907-ben összegyűjtött munkáiért a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalommal tüntette ki. 1910-ben még megünnepelték írói pályafutásának negyvenedik évfordulóját, ezután Máramarosszigetre utazott, ahonnan már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva meghalt. Utolsó munkájának, az "A fekete város"-nak könyv alakban való megjelenését (1911) már nem érte meg.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!