null

Seuso-kincsekhez még hiányzik a döntő bizonyíték

Megdönthetetlen bizonyíték még nincs arra, hogy összefüggés van a Seuso-kincsek és a Szabadbattyán határában végzett régészeti feltárás között.
2002.08.27 13:40, Forrás: MTI

hirdetés

Az ásatás jelentősége ettől függetlenül nagy - mondta Görgey Gábor
kulturális miniszter hétfőn a Fejér megyei településen.
Görgey Gábor és Bánkutiné Hajdú Éva miniszteri biztos együtt tekintette meg az egykori Pannónia eddig ismert legnagyobb római kori épületének feltárási munkálatait. A helyszínen tartott sajtótájékoztatón a miniszter reményét fejezte ki, hogy amennyiben fokozatosan és alapos munkával rekonstruálni lehet a feltárás alatt lévő palotát, annak képe azonos lesz azzal az épülettel, amely a Seuso-kincseken látható. Görgey Gábor hangsúlyozta: a kutatás befejezését követően, az előkerült maradványok rekonstruálásával turisztikai vonzerőt is jelentő régészeti parkot szándékoznak kialakítani.

A feltárás befejezését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kétmillió forinttal támogatja - közölte a miniszter, emlékeztetve arra is, hogy 10 millió forint jutalom illeti azt, aki a Seuso-kincsekhez kapcsolható, érdemleges bejelentést tesz, illetve leletet szolgáltat. Bánkutiné Hajdú Éva miniszteri biztos azt hangsúlyozta: tudományos értékű bizonyítékot még nem sikerült arra vonatkozóan felmutatni, hogy a Seuso-kincs - amelyről évek óta szeretnénk igazolni, hogy Magyarországról származik - a szabadbattyáni területről származna. - Egyes adatok azonban - például az, hogy az épületet megsemmisítő barbár támadást megelőzően az ott élők a kincseiket elrejtették, vagy magának a palotának mérete, amely alapján feltételezhető, hogy tulajdonosa vagyonos, komoly köztisztet betöltő méltóság volt, s így lehettek a Seuso-kincshez hasonló dísztárgyai - emellett szólnak - fogalmazott a miniszteri biztos.

Az 1993-ban kezdődött régészeti feltárásról Nádorfi Gabriella, az ásatás vezetője elmondta: egy légifelvétel alapján derült ki, hogy római birodalmi méretekben is hatalmas, 13 ezer négyzetméter alapterületű épületet rejt a föld mélye, amelyből eddig 8500 négyzetméternyit tártak fel. A palota a IV. század utolsó negyedében, feltehetően egy barbár támadás következtében semmisült meg, amikor az épületet felgyújtották, lakóit legyilkolták. Tulajdonosának tudnia kellett a várható támadásról, hiszen az épületet kiürítették, a kincseket elrejtették, az eredeti omladékok alatt ugyanis a régészek nem találtak a termeket díszítő tárgyakat, de előkerült több ezer négyzetméternyi falfestmény, amelyekből hiteles rekonstrukciókat lehet készíteni.


A Seuso-kincseket - amelyek megtalálásához két rejtélyes haláleset is kapcsolható - az eddigi ismeretek szerint az 1970-es években találták meg Polgárdi-Szabadbattyán-Kőszárhegy térségében. A lelet többségében nagyméretű tálakból, kancsókból, díszedényekből áll, anyaguk nagytisztaságú ezüst. A vélhetően 40 darabból álló együttesből 14 ismertté vált darab az 1980-as években illegális úton - feltehetően egyenként értékesítve - külföldre került. A lord Northampton birtokában lévő kincset először a kaliforniai Getty Múzeumban állították ki, ahol egy éppen ott tartózkodó magyar professzornak feltűnt az egyik tálon a Pelso - a Balaton római kori neve - felirat.

Ennek alapján felhívta az ottani kutatók figyelmét arra, hogy az ezüstkincs feltehetően Magyarországról származik, s utóbb ki is derült, hogy a kincset hamis papírokkal szállították Kaliforniába. A magyarországi származást látszik alátámasztani az az 1874- ben, Polgárdiban előkerült, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött triposz - háromlábú állvány - is, amelyre pontosan ráillik a Seuso-kincs egyik tálja, s amelynek nagy tisztaságú ezüstanyaga, díszítő motívuma, felirata azonos a Seuso-kincsével.

A rendkívül kalandos sorsú leletet - a magyar rendőrség jelenlegi információi szerint - a hetvenes években kutatta föl a Balatonhoz közeli Polgárdi környékén Sümegh József amatőr régész. Hivatalos bejelentést nem tett, feltételezhető, hogy a kincs darabjait az illegális műkincspiacon kívánta értékesíteni. Elegendő bizonyíték azonban nincs, mivel Sümegh Józsefet 1980. december 14-én egy Polgárdi közelében lévő romos, földbe vájt kunyhóban felakasztva találták. Akkor öngyilkosságot állapítottak meg, mára azonban egyre több adat szól a gyilkosság mellett. Ugyanott a rendőrség egy nagyméretű tárgy elrejtésére alkalmas, sebtében betemetett üreget is talált. Egy későbbi szakértői vizsgálat bebizonyította, hogy az üreg aljáról vett talajminta azonos az ezüstök elrejtésére és tárolására szolgáló rézüstön talált talajdarabokkal.

A leletnek a gyilkosság után nyoma veszett, feltételezhetően közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai piacra. A tizennégy ismert darabot a Scotland Yard nyomozása szerint 1980 és 1987 között vásárolták meg különböző gyűjtők egy libanoni születésű kereskedőtől, Halim Korbantól, aki hamis libanoni exportpapírokat mellékelt hozzájuk. Az első hat tárgyat Sir Peter Wilson, az angol Sotheby,s árverési cég azóta elhunyt elnöke vette meg, ő vonta be az üzletbe lord Nothamptont. A lord később a Sotheby,s révén, nyilvános árverésen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat. A világsajtóban közölt cikkekre figyelt fel két magyar régész, akik rájöttek: az a csodálatos értékű ezüstkincs, amelyről a néhai Sümegh József ismerősei beszéltek egymás között, feltehetőleg azonos a Seuso-kinccsel.

A magyar kormány 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, s perbe szállt lord Nothamptonal, ugyanígy tett Libanon és Horvátország is, igaz a tárgyalás kezdete előtt Libanon elállt követelésétől. A pert Magyarország és Horvátország is elveszítette, mert az 1993-ban New Yorkban hozott ítélet szerint egyik ország sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területén találták meg a 40 millió font kikiáltási árú leleteket. Később az is kiderült, hogy a kincs adásvételét bonyolító ügyvédi iroda minden bizonnyal rekordösszegű fájdalomdíjat - egyes értesülések szerint 24 millió fontot, több mint 8 milliárd forintot - fizetett a lordnak, a bizonytalan eredetű holmival kapcsolatos felelősségét elismerve. Így az obskurus származású ezüstedények a lord birtokában maradtak, egyben a legális nemzetközi műkincspiacon gyakorlatilag eladhatatlanná váltak.

A magyar régészek valószínűsítik a lelet magyarországi eredetét, hiszen a legnagyobb ismert tálon olvasható az első tulajdonos neve, továbbá a Balaton egykori latin neve. Nyomós érvnek tartják azt is, hogy 1878-ban Polgárdi területén kiástak egy összecsukható ezüst étkezőasztalkát, amely mintája, mérete alapján ehhez az étkészlethez tartozhatott. A közelben találtak egy fémberakásos ezüstövet is, amelyet stílusjegyei alapján a Seuso-lelettel rokonítanak. A kincset rejtő fémüsthöz hasonló technikájú és anyagszerkezetű rézüstöket addig csak a nyugat-magyarországi Pannóniából ismertek a szakemberek, azokat is a Balaton vidékéről. Szabadbattyán környékén, a Sárvíz mentén, Polgárdi közelében folyik egy hatalmas római kori villa feltárása, vélhetően ez lehetett Seusó vagy egy hasonlóan gazdag úr tulajdona. A talajminták összevethetők a kincseken található maradványokkal, de újabb edény, tárgy azonban nem került elő.

A magyar kormány nem adta fel törekvését, hogy megszerezze hazánknak a kincset. A magyar rendőrség fölvette a kapcsolatot a Scotland Yarddal, hogy pontosan megállapítsák a lelet útját Polgárditól Londonig. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) Seuso Titkársága 2000 áprilisi felhívásában tízmillió forintot ajánlott fel annak, aki olyan tárgyat szolgáltat be, amely a szakértők által is kétséget kizáróan része a Seuso-kincs néven ismertté vált késő római ezüstleleteknek, és eredettörténetének révén bizonyítja a Seuso-kincs pontos magyarországi lelőhelyét.

print cikk nyomtatása
comment Szólj hozzá!
Belépés és regisztráció hirdetés
hirdetés
hirdetés
Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.