Leváló jégdarab okozta a Columbia vesztét?

Eddig csak az emberi mulasztással kapcsolatos elméletek láttak napvilágot, ám egy most előkerült fotó alapján a NASA szakértői szerint nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy az űrrepülő tragédiáját egy lepattant jégdarab okozta, de természeti csapás is lehetett.

_{2003.02.10 16:11}

Lehetséges, hogy a Columbia tragédiája előtt hét perccel a járműbe egy magaslégköri villám csapott bele. Az űrrepülőt egy amatőr csillagász fotózta le Kalifornia fölött, alig hét perccel a robbanás előtt, a képen tisztán látható egy vöröses-lilás vonal, amint csigavonalban halad a jármű kondenzcsíkja felé, majd eltűnve az űrrepülő mögött, hirtelen alulról belecsap. Ezzel párhuzamosan egy coloradói laborban azt vizsgálják, hogy történt-e abban az időben különleges magaslégköri elektromos tevékenység Kalifornia fölött.

A különleges, szuperérzékeny műszerekkel végzett vizsgálatok során észlelhetővé tesznek olyan hangokat, amelyeket emberi füllel képtelenség meghallani, így elemzik az Amerika mindkét partját mosó hullámokat és a légtérbe belépő meteorok hangját is. Ezek és egyéb adatok segítségével talán közelebb juthatnak a tudósok a Columbia tragédiájának okához.

Csupán tizenegynéhány évvel ezelőtt fedezték fel a magaslégköri villámokat, amelyek a zivatarfelhőkből mintegy 100 kilométer magasságig haladnak, de felfelé! A gyakran kékes színű sugárzással kísért, de alapvetően vöröses színű villámlás rövidebb, mint egy tized másodperc, ám a felszíni villámláshoz képest mintegy százszoros sebességgel terjednek. Az angol nyelvben ezt a jelenséget találóan "sprite"-nak, vagyis szellemnek, koboldnak nevezik.

Walter Lyons kutató egy NASA-nak készített tanulmányában kifejti, hogy egy űrrepülő "koboldba" repülésének egy a százhoz az esélye, ám azt elképzelni sem lehet, hogy ez pontosan milyen hatásokat okozhat. Akkor Lyons úgy vélte, a különösen magas energia nem okozhat lényeges problémát. A szakértők szerint ráadásul magaslégköri villámok csak akkor alakulnak ki, ha nagyobb elektromos vihar keletkezik a felszínen is. Vihar pedig nem volt, bár Észak-Kaliforniában akkor épp esett az eső. Lyons a Columbiáról készült fénykép alapján úgy véli, nem kobold volt, de nem zárja ki egy eddig ismeretlen elektromos jelenség felbukkanását.

Eközben egy 1989-es eset ellentmond annak az optimista véleménynek, miszerint a kobold nem okozhat különösebb problémát az űrjárművekben. Abban az évben június 5-én egy NASA-kutatóléggömb tisztázatlan körülmények között elhagyta rakományát, ami egy dallasi ház udvarán ért földet. Csak sejteni lehet, hogy a 40 kilométeres magasságban dolgozó szerkezet egy magaslégköri villámcsapás következtében szabadult meg rakományától, mindenesetre a NASA azóta nem küld kutatóléggömböket viharfelhők fölé. Ami bizarr véletlennek tűnhet ez esetben, az az, hogy az ominózus léggömböt abból a texasi Palestine nevű településről bocsátották fel, ahol a tragikus Columbia darabjai földet értek.

A kutatók közben tovább vizsgálják azt a lehetőséget is, mely szerint a hét űrhajós életét követelő szerencsétlenséget egy darabka szigetelőhab leválása okozta. Az elem a felszállás során megsértette az űrrepülő bal szárnyát, a sérülés a robbanás előtt egy perccel készült követőkamerás képeken tisztán látható. Az azonban nem egyértelmű, hogy ezt a sérülést tényleg a szigetelőhab okozta-e a felszállásnál.

Egy legújabban felmerült elmélet szerint az is elképzelhető, hogy a horpadás és a repedések egy olyan jégdarabtól származnak, amely magáról az űrrepülőről pattant a szárnynak. A szigetelőhab ugyanis anyagánál fogva ilyen mértékű sérülést nem tudott volna okozni, mint amilyen a felvételen látszik. A légierő legújabb bejelentése szerint viszont egy nappal a Columbia fellövése után az egyik katonai radar egy gyorsan távolodó tárgyat észlelt a jármű közelében. Elképzelhető, hogy a hulladékvizet elvezető nyíláson egy nagyobb jégtömb állt össze, ami a sérüléshez vezetett, bár ezt az elméletet még vizsgálják.

A zsilip, amelyen keresztül elvezetik a hulladékvizet, a bal szárny közelében, a kabin alján található. A "háztartási" szennyvízből, vizeletből és az űrhajó működése során keletkező felesleges vízből álló folyadék normális esetben mikrokristályok formájában szétszóródik a légüres térben. A szabályt erősítő kivételre azonban már volt példa, amikor 1984-ben a zsilip csonkján egy futball-labdával megegyező méretű jégdarab állt egybe.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Megtalálták a Columbia szárnydarabját - kép a rongálódott szárnyról A Columbia katasztrófája ellenére folytatják az űrállomás építését Örök búcsút vettek a Columbia legénységétől A NASA szerverét közvetlenül a Columbia landolása előtt törték fel Elbúcsúztatták a Columbia legénységét Előkerült a lezuhant Columbia orrkúpja Időben figyelmeztették a NASA-t! Megfelelő kabinnal túlélhették volna a tragédiát a Columbia utasai