USA urániummal dúsított fegyvereket vetett be az iraki háború során

A szövetségesek szerint nem károsak az élő szervezetekre a gyengített urániummal rendelkező fegyverek, az ENSZ azt próbálja kideríteni, hogy a fent említett anyag radioaktivitása vagy mérgező hatása jelent-e nagyobb veszélyt...
_{2003.04.19 09:03}

A gyengített urániummal kapcsolatban azonban nemcsak az iraki félelmek, de a tudósok álláspontja is úgy tűnik, jogos. Nem kizárt, hogy a rövid távon valóban nem kimutatható gyengített uránium emberi szervezetre gyakorolt hatása, de egyelőre nem lehet teljes biztonsággal kijelenteni, hogy évek múlva milyen hatások jelentkezhetnek erre visszavezethetően. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja most azt próbálja kideríteni, hogy a fent említett anyag radioaktivitása vagy mérgező hatása jelent nagyobb veszélyt?

Elméletileg külön-külön egyik hatás sem olyan erős, ami kockázatot jelenthet az élő szervezetekre. Ugyanakkor tény, hogy eddig nem történtek vizsgálatok arra vonatkozóan, hogy együtt milyen hatással bír ez a két, amúgy veszélytelen tényező. Ráadásul az sem teljesen világos az eddigi kutatások hiányos volta miatt, hogy a környezetre pontosan milyen hatással bír a gyengített uránium. A radioaktív és mérgező hatás egymás erősítésére vonatkozó elméletet egyébként egyre több tudós és szakember vallja.

A nagyobbik probléma mégis inkább az, hogy a hivatalos szervek, mivel nem tudnak biztosat erről a jelenségről, nemhogy foglalkoznának az üggyel, hanem megpróbálnak minél kevesebbet beszélni róla. Ezzel viszont pont a már amúgy is meglévő bizonytalanságot erősítik a közvéleményben.

A gyengített uránium először az Öböl-háború idején jelent meg mint fegyver, az USA és Nagy-Britannia akkor mintegy 350 tonnányi olyan bombát vetett be, amely tartalmazta ezt a veszélyes anyagot. A becslések a most lezajlott iraki háború kapcsán is hasonló mennyiségről szólnak. Csak gyanítani lehet, hogy az iraki orvosok által felmért rákos megbetegedések és születési rendellenességek hátterében aktív szerepet játszik az 1991-es háború hátramaradt uránium-hulladéka.

Mind Amerika, mind Anglia azt állítja, hogy az összefüggés nem bizonyított, mivel az iraki tiltás miatt az ENSZ Egészségügyi Világszervezete nem hajthatott végre hiteles vizsgálatokat.

A gyengített uránium a természetes változatához képest negyven százalékkal kevesebb veszélyt rejt, de a kérdés továbbra is az, hogy ezt a 40 százalékot nem közömbösíti-e a mérgező hatás? Az anyag ugyanis bizonyos DNS-összetevők aktiválásával a genetikai összetevők kémiai hatását meg tudja változtatni, amely viszont már egyértelműen okozhat rákos megbetegedést, daganatokat. Igaz, ez a hatás inkább a mérgező vegyületeknek tudható be, a radioaktív sugárzással kapcsolatban azt próbálják kideríteni, hosszú távon milyen kockázatokkal járhat.

Arra egyelőre nincs kimutatható bizonyíték, hogy a sugárzás dózisa milyen összefüggésben áll a rendellenes sejtburjánzással, annyi azonban bizonyos, hogy nem egyenes arányban változik a mennyiség és a hatás összefüggése. A káros hatásokról szóló híreket ráadásul maguk a szövetséges katonák is alátámasztják, akik tévedésből saját oldalukról kaptak urániumot tartalmazó lövést - náluk bizonyítható, hogy sugárzás érte őket. Van, aki belélegezte a mérgező-sugárzó anyagot, másoknak a lövéssel került a szervezetébe a vegyület, mindamellett viszont a szövetségesek állítják, hogy a kimutatható uránium-jelenlét ellenére egyik katonánál sem alakult ki olyan betegség, amely szinte törvényszerű lenne az urániumfertőzésnek.

Ezt az állítást cáfolni látszik az a brémai kutatás, amely során tizenhat katona vérmintáját kivizsgálva sérült DNS-szálakra bukkantak. A kontrollcsoportban a rendellenes DNS-szálak aránya az egészségeshez képest egyötöde volt az öbölháborús veteránoknál mért aránynak. Az ellenzők szerint viszont ez a vizsgálat nem bizonyít semmit, mert a kontrollcsoportba nem az egészséges, de Öbölháborúban részt vett katonákat vették be, így ezen kételkedők szerint a hiteles eredményhez az is hozzátartozna, hogy egészséges katonákat is megvizsgáljanak. A sérült DNS-láncú veteránok ugyanis szerintük nem csak az uránium hatásának tudhatják be a rendellenességeket.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a sugárzás nem csupán annyiban okoz károsodást a szervezetben, hogy elpusztít bizonyos számú sejtet, hanem a környező sejteket legalábbis megsérti. Részben ennek is betudható az a tapasztalat, miszerint a sugárzás hatásai a legtöbb esetben nem azonnal jelentkeznek, sokszor csak évek elteltével mutatható ki az elváltozás. Mivel ez sok esetben a DNS-t érinti, az is gyakori, hogy nem a fertőzött, hanem az utódja szervezetében jelentkezik a kóros elváltozás.

Az uránhoz hasonló mérgező hatással bírnak bizonyos nehézfémek is, mint a kobalt, a nikkel vagy a wolfram. Kísérletek sora bizonyítja, hogy ezek hatása megsokszorozódik, ha egyidejűleg érik a szervezetet. Ráadásul akárcsak az urán, ezek is elsősorban a génekre vannak hatással.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos mennyiségben mindenki szervezetében található természetes uránium. Azok, akik kételkednek az Öböl-szindrómának elnevezett hatásban, vagyis hogy a gyengített uránium káros hatásokat fejthet ki az élő szervezetre nézve, azzal érvelnek, hogy ha lenne ilyen hatás, akkor az a természetes állapotban jelenlévő uránium következtében is kialakult volna már.

A Pentagon is azt állítja, hogy a gyengített uránium kizárólag akkor jelenthet veszélyt, ha a lövedék földbe csapódásakor felszabaduló uránium-oxid porfelhőt valaki belélegzi. A gyengített uránium hatásait ugyanakkor a Boszniában lezajlott háború után is kimutatták, igaz, az erről megjelent tanulmányokban is csupán minimális kockázatokról számoltak be. Azt pedig egyáltalán nem sikerült eddig kimutatni, hogy a földbe, vízbe került uránium valójában hogyan befolyásolja az élő szervezetek működését.

cikk nyomtatása

Szólj hozzá!

Kapcsolódó írások:

Irak urán dúsításához szükséges felszereléseket akart vásárolni Romániától Sugárszennyezést okozott urániumbombáival a NATO