Európa virágoskertje

Utazz el! Sorozat első rész: Bemutatjuk Madeirát!

Sokféle néven emlegetik az útikönyvek az Atlanti-óceánban fekvő Madeira-szigetcsoport turisták által leginkább látogatott főszigetét, ahol a hőmérséklet egész évben mérsékelt, 20 Celsius-fok körüli.

2010.09.16 11:00ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
beszélj rólaFórumozok róla
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Madeira egy folyton nyüzsgő, folyton cserélődő résztvevőkből összerakott nagy világtalálkozó az óceán határtalan kékjében.

A geológiai és növényevolúciós múltja is ezt mutatja: a sziget az afrikai lemez és kontinentális talapzat része, valamikor tomboló vulkánok halmozták-tornyozták bazalt és andezitcsúcsait közel kétezer méter magasra, de azok a növények, amelyeket nem az ember hurcolt be, sokkal inkább Európa és Amerika küldöttei, mint Afrikáé. Amit meg az ember hozott, az öt földrész követe itt.

Éghajlatában is máshonnan ismert típusok keverednek. Az alacsony régiókban a Földközi-tenger mellékéről ismerős mediterrán, meredek hegyoldalain esős szubtrópusi, felhőket lyukasztó csúcsain alhavasi klíma formálja Madeira arculatát.

A rómaiak már kétezer éve tudták, hogy létezik, Lila sziget (talán a vulkanikus kőzetekből álló meredek oldalak színe az alkonyba hulló Nap sugaraiban?), amit hasonló névvel jelöltek egy térképen –, de soha nem népesítették be. A XIV. században, az olasz városállamokban már tudtak róla, portugál hajósok is ismerték, de letelepedni csak a XV. század húszas éveiben kezdtek Tengerész Henrik lovagjai.

Ők adták a szigetnek a Madeira nevet, ők hoztak portugál parasztokat és kanári-szigeteki rabszolgákat a földműveléshez, és a kiirtott, felégetett babérerdők helyére Szicíliából a cukornádat, Krétáról a malvázia szőlőt.

A portugálok révén angol kereskedőcsaládok szimatoltak jó hasznot a helyi borból. S ha már itt voltak, ők találták ki az igazi hírnevet teremtő madeira bort, pontosabban annak speciális készítési módját és összetételét. Az angolok nyomában skótok is érkeztek.

Együtt ösztönözték és tették híressé a helyi kosárfonó ipart, aztán a madeira csipkét. Végül megalapozták a nagyjából 60-szor 20 kilométeres sziget idegenforgalmát is. Mindenki, aki megfordult itt, formált valamit azon, amit talált.

Amikor Dél-Amerika cukornád termesztése megfojtotta az ittenit, kipróbálták a banánt. Így ma a sziget déli oldalán a legalsó övezetekben banánültetvények, felette szőlő díszlik, köztük meg ma már a világ minden tájáról származó növények.

Itt minden megtalálható, ami szép és megfelelő számára a klíma. Márpedig az itteni klíma talán csak a tundrai növényeknek nem alkalmas, minden egyébnek igen!

Madeirán ugyan nincsenek régi korokat idéző romok, de a történelem mégis nyomot hagyott.

Az Indiába induló és helyette az amerikai földrészt felfedező genovai tengerész, Kolumbusz Kristóf a szigetcsoporthoz tartozó, a főszigettől mintegy 40 km-re fekvő fövenyes partjáról nevezetes Porto Santo szigetén élt feleségével, a sziget katonai biztosának leányával, mielőtt 1492-ben elindult híres első útjára.

A ház, ahol a család állítólag lakott, ma múzeum. Az csak természetes, hogy a funchali kikötőben ott horgonyoz Kolumbusz zászlóshajójának, a Santa Marianak a hasonmása, amelyen korabeli ruhákba öltözött tengerészek viszik naponta vitorlás nosztalgiaútra a messziről jött turistákat.

A másfél budapestnyi területű szigeten ma nagyjából annyian élnek, mint Debrecenben, ennek közel fele a „fővárosban”, Funchalban.

Bárhová megyünk a zsebkendőnyi földdarabon, a középkori portugál építészet nyomai és hangulata kísér: a casa de colmo-val, a szegények lakta, zsúpfedeles vidéki házzal már alig, a valamikori ültetvényi udvarházakkal, a módosabbak lakta quintákkal (ötszobás, egyemeletes, árnyas belső udvarral és emeleti galériával épült házak) mindenütt találkozunk.

Közülük magaslanak az egyházi építészetnek az anyaországinál szerényebb, de így is csodálatra érdemes remekei, így a fővároshoz közeli Monte Miasszonyunk temploma is, amely arról nevezetes (nekünk), hogy itt temették el IV. Károlyt, az utolsó magyar (Habsburg) királyt és feleségét, Zita királynét.

A királyi pár száműzetésben élte itt utolsó éveit és ugyanazon utcákon járt, ahol gyakran megfordult Sissi, vagyis Károly édesanyja, Ferenc József felesége is.

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.