Interjú Diane Lane és Richard Gere kedvencével!

Új oldaláról mutatkozik meg George C. Wolfe, az Éjjel a parton rendezője!

A filmről röviden annyit érdemes tudni, hogy a sztoriban Adrienne, azaz Diane Lan nyugalomra vágyik. A házassága elromlott, a lánya kamaszodik - ő egyre kevésbé találja helyét -, és úgy érzi, rövid időre muszáj távol kerülnie a hétköznapjaitól.

_{2009.04.01 15:15ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Ezért fogadja el egy barátja meghívását, akinek van egy kis motelje Észak-Karolinában a tenger partján. Átmenetileg vállalja a csodás tengerparti szálló irányítását, de nincs is nehéz dolga: a fogadó egyetlen vendége egy orvos, akit Richard Gere alakít, aki élete legnagyobb problémájára keresi a választ. 

Csupán egy éjszakát töltene itt, de a tenger felől vihar közeledik. Az orkán összezárja a hétvégére a férfit és a nőt. Belső nyugtalanságuk és a külső vihar között két csodálatos napot töltenek együtt. Hogy azután minden folytatódjon tovább ugyanúgy, vagy megváltozzon örökre. 

George C. Wolfe rendezővel beszélgettek nemrég az Éjjel a parton című filmről és további terveiről: 

- Színházi rendezőként szerzett tapasztalataidat tudtad hasznosítani az első filmed rendezésénél, vagy teljesen más filmet készíteni? 

George C. Wolfe: Nem. Bármilyen történetet is mesélsz el nekem, szerintem a történet lényegét, értelmét akarod átadni. A rendezés során vizuális nyelven akarod a nézőt elcsábítani. Ezért nem különítem el teljesen a színházat a filmtől. Színészekkel együtt alkotsz, minden mozdulatnak meg van a jelentősége. Ráadásul én mániákusan foglalkozok apró részletekkel, ebben a filmben különösen. Más gyakorlatot igényel a film és a színház , de nem gondolom, hogy lényeges különbség lenne. 

- Mi motivált, hogy a színházról a filmre válts? 

George C.Wolfe: Mikor az HBO - nak készítettük a Lackawanna Bluest, a forgatás második napján , rájöttem, hogy szeretem ezt csinálni. Rendeztem már klasszikus darabokat, számtalan musicalt készítettem. A filmkészítést a musicalhez tudnám hasonlítani. Egyszerűen csak a fejemben lefordítottam a film nyelvére, mit is kell csinálnom. Szeretek színészekkel dolgozni. A színháztól annyiban tért el a film, hogy kamera előtt kellett játszaniuk a színészeknek. A színpadon fényekkel és díszletekkel irányítjuk a nézők tekintetét. A filmben átveszi ezt a szerepet a kamera.

- Diane Lane és Richard Gere klasszikus páros a képernyőn. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a filmből átjöjjenek az érzelmek? 

George C. Wolfe: Igen, lehet rendezni jeleneteket, pillanatokat, akciókat, de nem lehet a vonzalmakat megrendezni. Az vagy van, vagy nincs. És ha van, az nagyon csodálatos dolog, több szempontból is. És kettőjük között ez megvan. Az ellen nem tudsz mit tenni. Ahogy múlik az idő, megtapasztalod az életet, leküzdesz akadályokat, egyre erősebb leszel. Ezek a karakterek is a saját korlátaikon belül élnek. 

Bizonyos tekintetben még szórakoztató is volt végig gondolni a filmet. Mennyire elszigeteltek, nem is merik egymást. Outer Banks természeti erejével szemben védtelenek,az időjárásnak, az óceánnak, a hurrikánnak és a levegőnek vannak kitéve, egészen addig a fordulatig, míg egymás számára válnak sebezhetővé. 

Emlékszem, mondtam is Nicholasnak, hogy Diane Lane jutott az eszembe, mikor elkezdtem olvasni a könyvet. Producerként nagyon kockázatos olyan filmet készíteni, ami ennyire a vonzalmakon alapszik. Sokszor gondolhatod, hogy két színész között ez menni fog, aztán kiderül, hogy mégsem. Richard és Diane már két moziban is bizonyított. 

Ők nem csak munkatársak, hanem nagyon jó barátok is. Megütöttem velük a főnyereményt, mikor mindketten igent mondtak a felkérésemre, mert tudtam, valamelyikükkel együtt akarok dolgozni. Ezt már a legelején kigondoltam és sikerült is rávennem őket a forgatókönyv elolvasására. Szerencsére, akartak együtt dolgozni és azonosultak is az anyaggal. 

Csak tudod, a mozi történelemben kevés olyan páros van, akiket újra és újra együtt akarnak látni a nézők. Talán tíz ilyen van. Éppen ezért valóban nagy ajándék, hogy az egyik ilyen páros szerepel a filmben.

Denise, mesélnél arról, miért éppen Diane Lanet kérted fel erre a szerepre? 

Denise di Novi: Diane-nel kapcsolatban az a véleményem, mint a legtöbb nőnek. Az összes barátnőm így gondolja, de szerintem sok férfi is. Diane -ben van valami különleges, több, mint egy egyszerű mozisztár. Gyönyörű, mégsem utálod érte. Azt kívánod, bárcsak barátok lennétek, bárcsak a szomszédban lakna és gyakran lógnátok együtt. Megvan az az elképesztő képessége, hogy teljesen valósnak és megközelíthetőnek tűnjön. Csodálom őt a természetességéért. Egészen kicsi kora óta szerepel, vérében van a színészet. 

George, mondanál pár szót arról, hogyan tervezted a film díszletét? 

George C. Wolfe: Affonso Beato személyében remek munkatársra találtam. Ismétlem, semmit nem tudtam azelőtt Észak Karolináról. Aztán lementem Outer Banksre és egyből beleszerettem. Amit először olvastam róla, hogy hihetelenül sok a hurrikán és a hajószerencsétlenség. Ez a tény nagy benyomást tett rám. Végeredményben Outer Banks a rendkívüli szépség és a hihetetlen pusztítások helye is egyben. Teljesen magával ragadott és úgy tűnt, valóban ez a megfelelő helyszín a történethez. És aztán megtaláltuk ezt a házat, amit az óceán bármelyik pillanatban elpusztíthatott volna. Megragadott ez a vad, törékeny szépség. Ezért akartam az egész filmet itt forgatni. Elképzeltem, milyen az, ha valakit nem csak a megszokott környezetéből ragadunk ki hanem még a természeti erőknek is kitesszük. Mennyire lesz sebezhetőbb?

Denise Di Novi: Soha nem dolgoztam még együtt olyan rendezővel, aki ennyire tudta volna minden egyes képnek, vázának, apró tárgynak a helyét abban a házban, amit elképzelt, beleértve a színek harmóniáját is. Mindenki ebben a házban akar élni, de legalábbis megnézni azt, miután látta a filmet. Csak sajnos, nem létezik. Az a világ, amit George alkotott, szerintem gyönyörű.

Nicholas, milyen volt filmen látni a könyvet? 

Nicholas Sparks: Ez a harmadik film volt, amit Denise-zel készítettem. A Séta a múltba és az Üzenet a palackban volt az első kettő, amit együtt csináltunk. Éppen ezért megbíztam benne. Ő megérti, mit akarok, milyen érzelmei változásokon mennek át a karakterek, tehát nyugodt szívvel adtam neki a forgatókönyvet. Elragadó, ahogy bánik velem: megkérdezi, hogy átnézem-e a szkriptet, meg ilyenek. Természetesen átnézem, de biztos vagyok benne, hogy jó, amit csinál. Hiszen már régóta ezt csinálja. Ezért szeretek Denis-zel dolgozni. George-ot felkérni is tökéletes választás volt. Szerintem, bár epikus mű, nagyon szép és érzelmes. Két szereplő van, de helyszín tulajdonképpen csak egy. És ennek a két szereplőnek többnyire úgy kell együttműködni, mintha játszanának, és ez nem könnyű. Meghallgattam George magyarázatát, akinek rengeteg minden van a fejében és megpróbál ezek között egyensúlyt tartani. Nagyon alapos munkát végez a színházban. Szerinte nem lehet csak úgy megcsinálni ezt a filmet, még tucatnyi kasszasiker után sem. Mikor először megnéztem ezt a filmet, elbűvölt. A Casablancára emlékeztetett, ahogyan a szereplők játszottak. Minden olyan volt, amilyennek lennie kellett. 

Denise, mikor vontad be Nicolast? 

Denise Di Novi: Már a legelején elolvastattam vele a forgatókönyvet és bármit is változtattunk azt éreztem, illenek a szereplőkhöz, amiket ő kitalált. Hiszen a könyv lényegéből nem szabad veszíteni. Nickkel nagyon jó együtt dolgozni. Nagyon gyakorlatias, megérti, ha változtatni kell a dolgok sorrendjén, ha filmet készítünk. Ez sok szerzőnek fáj. Néha még a forgatókönyvet sem olvassák el, a filmet pedig nem nézik meg. Nick nem ilyen. Nagyon jó partner. 

Nicholas Spark: Richarddal és Diane-nel is jó együtt dolgozni. George nagyon bizalmasan dolgozik a színészekkel. Pontosan azt próbálják megvalósítani, ami a forgatókönyvben van. Persze, Denise-zel már korábban is dolgoztam együtt, ezért talán könnyebb nekünk együtt működni. Tetszik a film, gyönyörű és látványos.

Miért vettétek át a könyvből a leveleket? 

Nicholas Sparks: A levél az olyan 3 személyes novellákban, mint az Éjjel a parton, nagyon hatásos. Ez egy nagyon kerek történet, bár mialatt dolgoztunk vele, nem mindig éreztük ezt 100%ig így. Viszont miközben olvasod, a részévé válsz. Ugyanezt nehéz visszaadni a filmen, hiszen a levél a könyvben 3 oldal, viszont nem lehet 3 percig forgatni. Igen, itt jön be újra, hogy jól kell tudni együtt dolgozni, hogy megragadjuk, visszaadjuk a lényeget. A film előnye a novellával szemben, hogy láthatod a könnyeket. Kötődsz a kézzel írott levelekhez? 

Nicholas SParks: A feleségemet Spring Break-en, a strandon ismertem meg, innen ered a történet gyökere is. Ezután mindketten visszamentünk a kollégiumba és így lettünk szerelmesek. 150 talán 200 levelet is írtam neki. Így ismertük meg egymást. Minden évfordulónkon írok neki egy levelet az elmúlt évről, jóról, rosszról egyaránt, hogyan érzek és bármi is történt, csak megerősítette bennem azt, hogy nagyon jó választás volt feleségül venni őt. Nem, nem őt istenítem, tényleg így érzem. Vannak még emberek, akik leveleznek, van a leveleknek bizonyos varázsa. Én is ilyen vagyok, szeretek levelet írni. Írhat az egész világ e-maileket, én akkor is kézzel fogok levelet írni! 

George, mi előny származott abból, hogy ez a két színész már dolgozott együtt korábban is és van köztük összhang?

George C. Wolfe: Nagyszerű, ha két színész megbízik egymásban, hiszen akkor tűzön vízen keresztül mennek együtt. Ez a bizalom Diane és Richard között már az elején megvolt. Öröm volt ezt kihasználni. A jelenet, amit sokszor félbehagytunk az időjárás miatt... Ezt Rodanthe-ban vettük fel, szikrázott körülöttük a levegő. Aztán, amikor még dolgoznunk kellett a jelenten, hetekkel később forgattunk egy másik helyszínen,az állam másik részében, de ugyanaz a tűz és szikra megvolt közöttük. Ez teljesen elbűvölt engem. Ez nem csak egyszerűen azt jelenti, hogy jó színészek. Tudják, melyik gombot nyomják meg a másikon, hogy előjöjjön ez a tűz. Rémálom lenne, ugyanannak a jelenetnek a részeit 4 különböző időben és helyen felvenni, de ilyen hihetetlenül jó párossal nem volt nehéz. 

Denise, mondanál valamit Scott Glennről is? 

Denise Di Novi: Ebben a filmben az volt a különleges, hogy minden színész akart George-dzsal dolgozni. Az összes amerikai színész szeretne George-dzsal forgatni a Lackawanna Blues és a színházi munkássága miatt. /George nevet/. A színészek érzik, ki az igazán jó rendező. Nem volt nehéz embereket találni, és George-nak a szereplők kiválasztásához is remek érzéke van. Outer Banks lakosai elképesztők, és ezt mindenképp tükröznie kellett a filmnek. Nick már ismerte őket, de én és George csak a forgatás során ismertük meg a helyet igazán. Olyan színészt találni, aki hitelesen alakítja, hogy abból az elszigetelt környezetből való, nem volt egyszerű. Scott Glennek sikerült. Büszke vagyok a film castingjára, minden egyes szereplő tökéletes. De ismét el kell mondanom, tényleg sorban álltak, hogy George-dzsal forgathassanak.

George C. Wolfe: Scottnak megvan az a bizonyos nyugodt, férfias energiája. Elbűvölt az a férfi, aki teljesen megváltozott, miután elveszítette a feleségét. Szerettem volna, ha ez nem erőltetett. Ha erőlködést lehetne érezni, az tönkre tenné a jelenetet. Rosie Perez jó barátom, épp az Ananász Expresszt csinálta, mikor megkértem, szóljon Scott Glenn-nek, hogy filmet akarok vele készíteni. Tehát míg Denise ügynökökkel tárgyalt, én egyszerűen csak üzentem Scottnak. Tehát, ezt így hoztuk össze. Jó volt olyan filmet alkotni, amiben nem színészeket lát a néző, hanem természetes, érzelmekkel teli embereket. 

Denise, producerként vonzanak Nicholas Sparks könyvei? 

Denise Di Novi: Nem olvastam a könyveket, nem szerettem. Nicholas Sparks: Fogunk még együtt dolgozni, erről biztosíthatlak. Denise Di Novi: Nagyon szeretem Nick műveit. Nemcsak producerként, hanem magánemberként is megérintenek. Minden könyvének fontos üzenete van: mennyire fontos a szeretet, a család és a gyerekek. Ezek nem egyszerűen csak romantikus művek, amiket bárki megír. Amit ebben a könyvben tényleg csodálok, hogy mennyire kifejti a szülők és gyermekek közötti kapcsolat fontosságát, szerintem ezért olyan magával ragadó. Minden könyve bestseller, és a többi is az lesz, hiszen összetett művek. Nagyszerű érzés filmet készíteni is belőlük, mert úgy gondolom, segítek közvetíteni ezeket az értékeket, amikre mostanában nagy szükség is van. 

Nicholas, hogyan kezdtél el írni? 

Nicholas Sparks: 19 voltam, amikor megírtam az első novellámat, a másodikat 22 évesen írtam. A Szerelmünk lapjait 28 évesen és ez volt az első, amit ki akartam adatni. Az első ügynök, aki olvasta a kérvényemet, le is csapott a könyvre. Szerződést is kötött velem, aztán az első könyvkiadó ki is adta. Nem kötöttek túl szigorú szabályok.

Említetted a görög tragédiák vonásait az elbeszéléseidben. Mondanál még erről valamit? 

Nicholas Sparks: Ha megnézed az Éjjel a parton-t vagy elolvasod akármelyik könyvemet, észre veheted bennük. Az élet minden érzelmét érinti. Élet a mikrokozmoszban, akárcsak Szophoklész darabjaiban. Az érzelmi fejlődés az alapjuk. Szerintem ez nagyon érdekes, olyan valósághű. Outer Banksben az emberek elszigetelten élnek, az egyetlen, ami történik, hogy vihar tombol néha. Negyvenes éveikben lesznek szerelmesek. Hirtelen esnek szerelembe. Ez olyan valós. Ehhez a filmhez szükség volt George-ra, aki megtalálta a szereplőket. Mindet bele kellett adni, minden egyes jelenetbe, de úgy hogy ne legyen melodráma belőle. George és Denise tudták, mekkora szerepe van a vonzalmaknak. Megkönnyítették a dolgomat. Csak hátra dőltem és néztem, amit csinálnak. Tetszett.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter