Elkötelezettség

Futótűzként terjed a hír, mit tett egy tanárnő az osztályával

A pedagógus szerint ez volt élete legmeghatározóbb napja.

2022.09.07 07:44ma.hu
nyomtatásKinyomtatom
+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméretbetűméret

Egy, már három éves poszt magyar fordítása tarolt végig pillanatok alatt a közösségi médián. Az eredeti szöveget még 2019. augusztus végén írta angol nyelven egy oklahomai tanárnő, aki a megható történet ellenére a Facebook-oldala szerint 2021. májusában otthagyta az iskolát és azóta egy tetőfedő cégnél ügyintéző.

A szívbemarkoló bejegyzés az alábbi fordítással érhető el:

Most kezdődik a 22. évem középiskolai tanárként. A tegnapi nap valószínűleg életem egyik legmeghatározóbb napja volt.
Kipróbáltam egy új dolgot, a "Csomag-játékot". Megkérdeztem a gyerekeket, hogy mit jelent az, hogy mindenkinek van egy van csomagja, és a legtöbben azt mondták, hogy bántó dolgokat cipelünk a vállunkon.
Megkértem őket, hogy írják le egy papírra, mi bántja őket, mi nyomja a szívüket, stb. Nevek nem kerülhettek a papírra. Összegyűrték a papírt, és átdobták a terem végébe.
Ezután mindenki felvett egy darab papírt és felváltva felolvasták hangosan, amit az osztálytársuk írt. Miután egy tanuló felolvasott egy papírt, megkérdeztem, hogy aki írta, fel szeretné-e vállalni, hogy ő volt.
El kell mondanom, hogy soha nem voltam még annyira meghatódva, hogy könnyekig hatódtam, ahogy ezek a gyerekek megnyíltak és megosztották az osztállyal a gondjukat.
Olyan dolgokat, mint öngyilkossági gondolatok, börtönben lévő szülők, drogok a családjukban, hogy elhagyták őket a szüleik, halál, rák, háziállatok elvesztése és még sorolhatnám.
A gyerekek, akik felolvasták a sorokat, sírtak, mert amit olvastak, az kemény volt. Az a személy, aki megosztotta (ha úgy döntött, hogy elmondja nekünk, hogy ő volt az), néha szintén sírt. Érzelmileg kimerítő nap volt, de szilárdan hiszem, hogy a gyerekeim kicsit kevesebbet fognak ítélkezni, kicsit többet szeretni és kicsit gyorsabban megbocsátani.
Ez a szatyor az ajtóm mellett lóg, hogy emlékeztesse őket arra, hogy mindannyiunknak van csomagja. Az ajtóban hagyjuk. Amikor elmentek, azt mondtam nekik, hogy nincsenek egyedül, hogy szeretik őket, és hogy kiállunk egymásért.
Megtiszteltetés számomra, hogy a tanáruk lehetek.”

Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a ma.hu network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!

Amennyiben a Könyjelző eszköztárába szeretné felvenni az oldalt, akkor a hozzáadásnál a Könyvjelző eszköztár mappát válassza ki. A Könyvjelző eszköztárat a Nézet / Eszköztárak / Könyvjelző eszköztár menüpontban kapcsolhatja be.