Rétegzene?

Nagy nevetés előtt áll az After Crying: új lemez, koncertek és 25. születésnap!

Megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepli idén az After Crying (AC), a progresszív rock és a komolyzene elegyét játszó együttes, amely idén koncertek mellett egy új albumot is megjelentet.

_{2011.03.28 09:33MTI}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

A progresszív rock és a klasszikus zene határán egyensúlyozó, saját meghatározása szerint korszerű komolyzenét játszó After Crying 1986 novemberében alakult, amikor Vedres Csaba zongorista elhívta játszani egy estjére Egervári Gábor fuvolást és Pejtsik Péter csellóst.
   
Vedres és Egervári ezt megelőzően már játszott együtt a Szkéné Színház zenészeként, valamint a dzsessz-rockos Második Vonal nevű formációban, amelyben Rókusfalvy Pál (későbbi rádiós és borász) harsonázott és Falusi Mariann (hamarosan Pa-Dö-Dő) énekelt.
   
"Vedres és Pejtsik is a konzervatóriumban végzett, ők hozták a klasszikus alapokat, én csak érettségi után kezdtem autodidakta módon fuvolázni. Mindhármunkat izgatta a szó jó értelmében vett kortárs művészet, amely felvállalja az európai klasszikus zene hagyományait, de bátran hozzá is nyúl. Például úgy, ahogy a mostani koncertműsorunkban egy Bach-versenymű torzítós gitáron szólal meg hangról hangra" - mondta Egervári Gábor.
   
Vedres Csaba 1994-ben kilépett az AC-ból, holott addig zeneszerzőként is meghatározta az After Crying munkáját. Az első nyolc évben a csapat három lemezt (Overground Music - 1990, Megalázottak és megszomorítottak - 1992, Föld és ég - 1994) készített. Egervári Gábor szerint a progresszívebb hangzás felé tett fontos lépést az Emerson, Lake & Palmer muzsikáját idéző Manticore érkezése című, a Föld és égen szereplő kéttételes darab jelentette, ekkor fogott Pejtsik Péter először basszusgitárt a kezébe.
   
Az After Crying Vedres kiválása után kis híján feloszlott, talán csak a már kész számokból összeállított és 1996-ban kiadott De Profundis című lemez megjelenése hozta meg a túlélést, mert ezzel indult meg az együttes külföldi karrierje. Az AC azóta Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban, Portugáliában és Mexikóban is népszerű lett, progresszív zenei fesztiválok, sikeres turnék szereplője. A Cryingot egy nemzetközi szaklap a világ legjobb progresszív zenekarának választotta, Winkler Balázs trombitás, billentyűs pedig az év zenésze is lett.

Az alkotóközösség mai felállása 2003-ban alakult ki, amikor sok-sok év keresgélés után megtalálták az ideális frontembert Bátky Zoltán személyében. Ő nemrég Fonogram-díjat is átvehetett a Wendigo együttes tagjaként mint a legjobb a hazai hard rock vagy heavy metál album készítője.
   
"Zoli a Wendigóban talán három-négy karaktert tud megszólaltatni a hangjából, a Cryingban szerintem még tizet, pedig nehéz dolgokat kell kiénekelnie, ráadásul magyar és angol nyelven egyaránt. Először egy híres belgiumi klubban, a verviers-i Spirit of 66-ben állt velünk a színpadon, ahol rögtön megtapsoltatta a közönséget. Mi többiek egymásra néztünk és a tekintetünkből ki lehetett olvasni, hogy erre vártunk húsz éve" - fűzte hozzá a fuvolás.
   
Egervári Gábor szerepe egészen különleges a zenekarban: amellett, hogy szövegíró, a koncerteken nem a színpadon tartózkodik, hanem a keverőpult mögött, hiszen ő felel a hangzásért. Onnan szól a körülötte álló közönséghez a számok között, és onnan játssza el fuvolaszólóit is.
   
"Szeretem ezt a helyzetet, bár néha kellemetlen tud lenni, mert amikor a keverőpult nagyon mesze van a színpadtól, akkor késik a hang, ami picit zavaró. Viszont szinte érzem a közönség lélegzetvételét, pulzusát. Narráció nincs olyan nagyon régóta, azóta beszélek többet, amióta Görgényi Tamással, a zenekar háttéremberével kieszeltük, hogy a koncerteket kezeljük úgy, mint egy nagy szabású rádióközvetítést" - idézte fel.
   
A zenekar a stúdiómunka és a koncertezés kérdéséhez is megfontoltan, mindent alaposan előkészítve állt az elmúlt több mint két évtizedben. "A lemezkészítés soha nem volt kényszer számunkra, mindig vigyáztunk arra, hogy csak olyan munkát adjunk ki a kezeink közül, ami valóban kiérlelt anyag" - jegyezte meg Egervári.
   
A legutóbbi stúdióalbum, a meglehetősen kemény hangzású Show 2003-ban jelent meg, a zene és a szövegek egyaránt magukon hordozták a progrockot a metállal vegyítő amerikai Dream Theater hatását, meghatározó volt 2001. szeptember 11. élménye.
   
"A most készülő lemez nem fogja annyira piszkálni Amerikát, viszont változatos anyag, benne van hétköznapi életünk küzdelme. Amit mi játszunk, az rétegzene, soha nem fog stadionokat megtölteni, más kérdés, hogy tőlünk nyugatabbra ez a réteg jóval nagyobb. Egy 15 ezer lelkes portugál kisvárosban, Gouveiában az Art Rock Festival megrendezését a helyi önkormányzat 40 ezer euróval támogatja. Az After Crying szerepe talán az, hogy megpróbálja felhívni az emberek figyelmét az időtálló értékekre és kapaszkodókra, amelyekkel át tudják vészelni a zivataros időket" - fejtette ki a zenész.

Az új anyag ősszel jelenik meg, CD formátumban csak a Crying kiadója, a Periferic Records kedvéért. Néhány új kompozíciót, köztük a Preludio Furiosót, a Favágót, a Three Desirest, a Szabadesést már játsszák élőben. Az elmúlt években felhalmozott ötleteket Madai Zsolt (dob, ütőhangszerek, vibrafon) válogatta át.
   
Még nem dőlt el, hol lesz a novemberi jubileumi After Crying-koncert, a lehetséges helyszínek közé tartozik a Művészetek Palotája, a Millenáris Teátrum és a felújított MOM Művelődési Központ. A Cryingnak addig is lesznek fellépései, legközelebb április 1-jén az Óbudai Kulturális Központban, majd másnap Békéscsabán a Bartók Béla Zeneiskolában.
   
A Cryingban Bátky, Egervári, Madai, Pejtsik és Winkler mellett Lengyel Zoltán zongorán és billentyűs hangszereken játszik, Torma Ferenc pedig gitározik és szintetizátorozik.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter