Elforgatható képeket is bemutat a művész

Világok találkozása - Szurcsik József tárlata a Godot-ban

Szobrokat és elforgatható képeket mutat be Szurcsik József Opusculum - Világok találkozása című kiállításán - A tárlat március 14-én nyílik a Godot galériában.

_{2008.02.29 19:30ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Szurcsik József: Opusculum - Világok találkozása című tárlata nyílik március 14-én 20 órakor a Godot Galériában.

A kiállítást megnyitja Nagy T. Katalin művészettörténész.

Közreműködik: Uzgin Üver zenekar.

A tárlat március 10-től 29-éig tekinthető meg.

A jelenlegi kiállításon szobrokat és elforgatható képeket láthatunk. Mindegyik mű opusculum, olyan művecske, amely a művész egyéni értelmezése szerinti kísérlet a tér sajátos értelmezésére.

A köszörült, hegesztett és hegesztéssel megrajzolt vas és acél szobrok 2006-ban, illetve 2007-ben készültek. A síkok és térrétegek között megbúvó arcok a létszituációk, a kapcsolatok, a rejtőzködés témájának új nézőponzokat felvető alkotásai, akárcsak a tondó formába tömörített rajzok és festmények.

Ezek jellegzetessége a többnézetű kompozíció. E művek megalkotásánál különös kíhívást jelentett az elforgatás révén létrejövő módosulás, amely a képelemek új viszonyát alakítja ki.

''Szurcsik József pályája a 80-as évek második felében indult. 1985-ben fejezte be a Magyar Képzőművészeti Főiskolát, 1988-ban pedig a művésztovábbképzőt. Ebben az időben már leáldozóban volt az új festészet, és a fiatalok - Gallusz Gyöngyi, Kótai Tamás, Szíj Kamilla stb. - egy szikárabb újkonceptuális, némiképpen minimalos stílusban kezdtek el dolgozni, de ebben az időben jelentkezett a szocreálon ironizáló ''kék acélosok'' (Kungl György, Kicsiny Balázs stb.) csoportja is.

Szurcsik azonban más utat választott. Korai, némiképpen társadalomkritikus munkái inkább az új tárgyiassághoz kapcsolhatók, annyiban viszont eltér tőlük, hogy míg az előbbi irányzathoz köthetők demitizálták, tárgyiasították a témáikat, Szurcsik inkább mitizálta az övéit. Monumentális, örökkévalóságot sugárzó emberköveit, falembereit a régmúlt mítoszok hangulata lengte, lengi körül, akárcsak a néhány évvel korábban induló Gaál József munkáit.

Nem véletlenül említik méltatói monumentális kőfigurái kapcsán az egyiptomi művészetet, hiszen maga a grafikus-festő is hivatkozik erre: ''az egyiptomi művészetet kimondottan szeretem. Nekem ez jelenti a csúcsot. Tetszenek a gyönyörűen leegyszerűsített formák. Elgondolkodtató, mi lehet az, ami a dolgokat több ezer éven keresztül fenntartja? Hát a hatalom. Maga a társadalmi berendezkedés, a politikai rendszer konzerválja a dolgokat.

De vajon hol itt az egyéniség szerepe? Mert a 20. században én még mindig azzal a tudattal ébredek, hogy EGYÉNISÉG! A divat azonban meghatározza mozgásterünket. Mindenkinek ugyanaz a farmernadrág kell, és szép fokozatosan feladjuk sajátosságainkat.''

A 90-es évek közepén, második felében elfordult a félprofilban ábrázolt fejeitől, pontosabban akkor is fejeket festett és rajzolt, csak áttételesen, tárgyakból, spakliból, halakból formálta meg őket. 1995-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában tizenkét festményen és ugyannyi tusrajzon emberfejű halakat ábrázolt, egy évvel később a Vigadó Galériában emberarcú, spaklikat megjelenítő olajképeit láthattuk, melyek egyszerre voltak tárgyak és félprofilban ábrázolt archaikus figurák. 1997-ben pedig olyan színes - kék, zöld, piros -, sokszor repesztett háttér elé helyezett éles, hegyes késeket festett, melyeknek hol a pengéje, hol a nyele formál emberfejet (Féltékenykés, 1997).

E látszólagos kitérő után ismét visszatért a félprofilban ábrázolt emberfejekhez, melyek hol spirálba csavarodnak, hol tölcsérformából dudorodnak ki, vagy éppen kitüremkednek a vászonból, 1997-től ugyanis színes, repesztett technikával kezdi festeni plasztikus hatásúvá váló képeit (Nagy titkokőrzői, 1997).'' - Lóska Lajos

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjának része.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter