Básti, Udvaros, Cserhalmi, Kulka a színpadon

Dés-Bereményi: Férfi és Nő a Művészetek Palotájában

Végre a fővárosban is láthatóak, hallhatóak a magyar színészet állócsillagai, az idei nyár talán legnagyobb szenzációjában!

_{2008.09.02 19:30terasz.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Básti, Udvaros, Cserhalmi, Kulka énekel, az ötletgazda Dés zenét írt, Bereményi ahogy szokta dalokat, és most meg is rendezte. 2008. szeptember 2. kedd 20:00, szept. 3. szerda 16:00, szept. 4. csütörtök 20:00 órakor a Művészetek Palotájában.

Szó, mi szó, mondjuk az Oscar-díjra nominált, Cserhalmit hogy is mondjam… hát nem az énekéért szeretjük. Emlékszem, amikor először vetődött fel, hogy koncerten is el kéne énekelni a sokéves dalokat, ezek a „minden hájjal megkent” színpadi virtuózok késégbeestek. „Ki kíváncsi ránk, pláne ilyen régi dalokkal!” Végül engedve a mindannyiúk által tisztelt Dés László szelíd erőszakának, ahogy ma pesten mondják „bevállalták”. Gyakran hallani a színházi világban, bezzeg nyugaton…

Létrehoztak egy PRODUKCIÓT, találtak egy profi producert Orlai Tibor személyében és ahogy az „nyugaton szokás”, először körbejárták vele az országot, kilenc városban „bejáratták”, mindenütt elképesztő sikert aratva. Emlékszem Pécsett a színházi találkozó idején jártak, és a Lauber Dezső Városi Sportcsarnok szűknek bizonyult, mert közel kétezer ember nem tudott bejutni a koncertre. Végre a Művészetek Palotájába értek.

Szeretem a színészeket, és szeretek dalszöveget írni. Amikor összebeszéltünk Dés Lászlóval, hogy színészeknek kéne dalokat írni, ugrottam is az első szóra. Egyáltalán, ez a vállalkozás olyan volt, hogy mindannyian nagy kedvvel vágtunk bele. Szinte magától értetődött minden. Egy színész, ha prózai szerepet játszik, akkor, minden látszat ellenére, nincs közvetlen kapcsolatban a publikummal. Egy előadást szolgálva legfeljebb néhány kivételes színházi pillanat jut számára, amikor nézőivel eggyé válhat, hiszen szerepet alakít.

Képzeljük el, micsoda örömöt okozhat neki, ha közönsége felé fordulva énekel, és közben érezheti a dal hatalmát, ami abban rejlik, hogy közvetlen megszólításra képesít. A legtöbb színész vágyik arra, hogy dalt énekeljen. Ezt tapasztaltuk Dés Lászlóval, a zeneszerzővel, amikor sok évvel ezelőtt belevágtunk ebbe a műfajba, és többek között ezért sem tudtuk mindmáig abbahagyni.

_{Fotó: Almási J. Csaba}

Négy kiváló és tapasztalt színésszel kerültünk így munkakapcsolatba, ami rendkívüli alkalom. A másik az, hogy két nőről és két férfiról van szó. Az, ugye, két pár. És ez a felállás máris helyzeteket teremt. Én általában úgy vagyok, hogy dalszövegírás előtt jelekre várok, és azokat keresem. Így voltam ezzel az első alkalommal is, amikor tudtam, hogy Dés már a zongorájánál várakozik rám a város egyik távoli pontján. Otthon találomra felütöttem egy könyvet, melyből hirtelen egyenes utasítást kaptam. Egy költő a következőket mondta nekem akkor:

„De ha vágyol rá, hát szólj szeretőkről; eléggé úgysem halhatatlan nagyhírű indulatuk.” Aztán egy-két sorral lejjebb: „Őket szinte irígyled, az elhagyottakat, ugye, hiszen több bennük az érzés, mint az elégültekben.” Elnézést a hűvös fogalmazásért, de akkor én ezzel receptet kaptam. A szenvedély ellentmondásosságának receptjét, nem is beszélve arról, hogy saját magam addig rejtegetett érzelmi tapasztalatait is igazolta a vers. És aztán ezzel indultam el a zeneszerzőhöz. Hogy megvan a főtéma. Amit mi valamennyien (legalábbis a többség) ismerünk.

„A nagyhírű indulat”. Őt kéne megénekelni. Aztán éveken, évtizedeken át gyártottuk a dalokat, köztük többéves szünetekkel, de újra meg újra visszatérve hozzájuk. Először Udvaros Dorottyának írtunk. Azután a Básti Juli - Cserhalmi György párosnak. És most Kulka Jánossal lett a kép kerek és teljes a szereposztás. Az ő négyük éneklési és játékkedvével. „

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter